Lehet egy gyereket "túlszeretni"? (beszélgetős fórum)

Neeem, nem a Zuram :) Más, de igaz,közeli hozzátartozó...

Én úgy gondolom, nem azért szültem a gyerkőcöt,hogy aztán tartsam a 3 lépés távolságot... Először kell egy szoros kapcsolat,amit a szeretettel lehet leginkább megalapozni,hogy később bátran tudjuk elengedni egymás kezét.. úgy,hogy akkor is tudjuk,hogy bármikor számíthatunk a másikra. Ha az elején nincs meg a szoros kapocs,később már nem is lesz..

hajajjj, ha ennyi lett volna... :D

ennél komolyabb osztást kaptam.. mindazt azért,mert szeretem a gyerekem. Igyekszem nem komolyan venni, és elengedni a fülem mellett,csak zavaró,hogy ez a kezdetektől rányomja a bélyegét a dologra... ugyanis én szeretem a gyermekem,ahogy szeretem, voltak elképzeléseim a gyerekneveléssel kapcsolatban, és bumm, mindenre kapom a sarat,hogy túl sok... csak nem értem,hogy mi? ugyanis szerintem még teljesen normál határokon belül vagyok... a védőnőt direkt megkérdeztem, szerinte sincs velem baj. Akkor mást miért zavar az,hogy én ragaszkodóbb vagyok, mint ő volt?

másfelől nem hiszem,hogy túl lenne szeretve a gyerek... vagy betegesen szeretném... annyira engedem el a "pórázt" amennyire akarja,de még én is biztonságosnak érzem.. ha az anyjáért sír a gyerek, úgy érzem ott a helyem, és meg is vigasztalom,ha látom arra van szüksége.. más a hiszti persze.. :D akkor leültetem, és elmagyarázom,hogy ez így nem helyes,hisztinek itt nincs helye... :)

de miért baj az,ha felkapom ölbe, mikor más ellenzi?(mondom sírás,fáradtság stb. miatt, nem hiszti miatt) én így érzem jónak, és kész :)

és ha oviba adással kapcsolatban azt mondtam viccesen,hogy lehet első pár alkalommal én fogok sírni helyette is ha ott kell hagynom? :D

tudom,hogy első alkalommal nehéz lesz,de ezen kívül azt is tudom,hogy szüksége van a közösségre és jó lesz ott neki :) szerintem ez átlagos anyukára valló érzés, nem betegesre, nem? :)

na akkor újra kérdezek.... :D

az túl szeretés, ill. beteges, ha 1 éves korában nem mentem vissza dolgozni,mert nem akartam lemaradni az első felállásról,első lépésekről,első szavakról?

Ha majom szeretetről van szó, az nem szeretet, az egyszerűen a gyerek ellen való bűntény. Az nem szeretet, ha valaki erre hivatkozva kiszolgálja, és mindent megtesz neki, mert hogy Ő a gyerek és mindent minden körülmények között meg kell adni neki.

Az igazi szeretet a gyerek érdekét nézi, és bizony, néha hagyja, hogy a gyerkőc tanuljon a saját hibájából. Ez az okosan szeretni. Ezt nem lehet túlzásba vinni.

Túlzásba vinni csak az elkényeztetést lehet, az meg már nem szeretet. Az kiszúrás a gyerekkel.

Ugyan, ti nem ugyanarról beszéltek.

A konkrét történetben az anya nem egyedül adta meg, amit máshol apával együtt igyekeznek, hanem örök gyereklétben tartotta a fiát. Szeretet ez is,a z is, a fórum témájához méltóan viszont ebben a történetben a rosszul kifejezett szeretet bújik meg. Egy gyerekének jót akaró anya önállóságra IS neveli a gyerekét, nemhogy 25 éves korára, már jóval hamarabb. Önzés szándékosan olyan szinten tartani, hogy anyuka nélkül ne tudjon lépni sem.

Meglehet, hogy a menyével jól kijönnek, és direkt örül mindenki, hogy naponta náluk van. Ez nem változtat a lényegen, viszont nagy szerencse, mert a legtöbb meny felnőtt férfit kíván maga mellé férjnek, nem egy csecsemőt. Zsák a foltját.

Én nem irigykednék erre az élethelyzetre, és nagyon ki kell tekerni szerintem az ilyen sztorikat, hogy azt hozza ki valaki belőle, az elmesélőjéből a sárga irigység beszél:)

Zavarja a szomszéd Jolánkát:)

Akkor zavart. Nem véletlenül nem mi házasodtunk össze. De tizensok év után elhiheted, már semmi nem zavar, ami húszéves koromban történt. Te nem így vagy ezzel?

Jaj, mamám, de jól sikerült értelmezni ezt a sztorit:)

Ha jól értem, a zsemle elővajazását egy 25 évesnek más családokban apával együtt teszi az anyuka....:)

A csekket is ketten adják fel helyette, nehogy megtanulja, hogyan kell. Ráér még:)

És hogy ebből hogy sikerült azt leszűrni, hoyg a hangsúly azon van, hogy volt udvarló? Annak egyedül az a jelentősége, hogy innen tudom, amit sosem tudtam volna meg, ha csak cukrászdákban találkozunk, és nem ismerem meg jobban. Így én megúsztam:)

Ez kétélű dolog. Anya és fia egyedül maradtak, egymásra számíthattak az élet nehézségeiben. Anya meg akart adni mindent a fiának egyedül, amit más családokban apával együtt adnak meg.

Ha azóta megnősült, két gyermeke van és anyukája minden nap ott van, az még nem baj és nem mutatja azt, hogy elrontotta volna a fiát. Lehet, hogy örülnek neki, hogy besegít és lehet, hogy jóban van a menyével. Miért, ez elképzelhetetlen, azért mert egy régi udvarlód? Lehet úgy szeretni, hogy az ne legyen teher, sőt nem lehet, hanem ÚGY KELL SZERETNI!