Ti tudjátok párotok jelszavát mondjuk Facebookon? (beszélgetős fórum)

igen, tudjuk.. de nem nézegetjük egymásét. Ha megkérem rá vagy ő megkér akkor igen... ez bizalom kérdése. Mármint én bízom benne, így tud mindenemről, ő bízik bennem, így tudok mindenről, ami jelszó...

És mert bízunk egymásban, így nem nézegetjük a másik dolgait. Sem telefon sem semmi más. Minek? Én úgy szeretem ahogy van, és ő engem ahogy vagyok.

Szóval így is úgy is bízunk egymásban :)

"Milyen magan szferarol beszelsz egy hazassagban?"

Ugye, most viccelsz?

Igen, hajtoero is lehet egy feltetel, ha ADOTT. Sajnalatos adott feltetel, ha a parom komaban van es kitartok mellette, mert oszinten szeretem.

Ellenben, ha feltetelt szab valaki (majd mi megmutatjuk a vilagnak, de akkor es csak akkor, ha bebizonyitod nekem, hogy...) es ezt a korrektseg tetofokanak gondolja (persze valamilyen szinten az, hiszen elore kozli velem, mit akar, ennel mar csak akkor lehet melyebbre sulkyedni, ha mindezt ki kell talalni), az nalam felejtos.

Tul sok ilyen not ismertem ahhoz, hogy tudjam, en nem tancolok (igen, ezt is egy Harrison Ford filmbol loptam).

De ez mar nagyon off...

Nem tudom a jelszavait,egyébként állandóan be van jelentkezve,az email fiók meg van jegyeztetve.Külön gépünk van.Nem járunk egymáshoz,csak műszaki hiba esetén.:)

Sohasem volt emiatt problémánk.

Én nyugodt vagyok!

Nincs okom miért mérgelődnöm!

Mi igen sok mindenben kitartottunk egymás mellett, betegség, egészség, meddőség, gazdagság, szegénység.

Elég izgalmas 11 év van mögöttünk.

Mi boldogok vagyunk együtt, tudjuk, hogy együtt fogunk élni halálunkig (igen, ki merem jelenteni, ismerem ennyire mindkettőnket)!

Ilyen szép kapcsolatot és házasságot kívánok mindenkinek!

Ezzel nem azt mondom, hogy soha nincsenek ellentéteink, de azokat mindig meg tudjuk oldani!

További szép napot neked is!

Ezen a privát szférán mindig elmosolyodok. Egyik oldal a teljes ónfelvállalás a másik meg a „saját dolgaink”. A kettő együtt megmosolyogtató, hiszen nem hiteles. Vagy az egyik vagy a másik. Közvetlen nyílt ember mellé ugyanolyanon való, mert akkor egyiknek sincs hiányérzete. Titkolózós mellé, meg olyan. Csak aztán ne állnának neki panaszkodni. :)

Persze manapság a jóban-rosszban míg a halál el nem választ, átment jóbanra. :) Mert kevés a küzdeni akarás. Egyéni megítélés, hogy a betegség következtében szexre alkalmatlan párunk mellé szerető választás hűtlenség vagy sem. Mert olvastam itt már ilyet is... Természetesen egy örökké beteg embert, aki olyan súlyos az ember már nem úgy szeret? Nehéz kérdés, és ha a másik fél belátja, a tudtával talán tarthat szeretőt, vagy ha ajánlja is.

De maradjunk a témánál. Sok esetben pont a privát szféra erőltetése miatt jönnek elő az olyan dolgok, mint az önfelvállalás hiánya. Teszem azt sokkal több férfit izgat a nő, többféleképp, mint ahogy beváljak az életben. Legyen egy egyszerűbb példa, a szerepjáték. Ehhez talán több a nem prűd egyed, de sokszor a férfi inkább nem beszél róla, és kiéli ezt máshol. Pedig ha mindene akar lenni a férfinek a nő, akkor ha olyan lehet a saját bejáratú örömlánya, a férfi meg megtanulja játékosan a nő kívánságait. De ne szexeljük szét a témát, bár ez megy a facebookon is.

Csak annyit érdemes kérni, amennyit adunk is. Oda-vissza. :)

Igazad van :)

Egyebkent en nokent nem ertem, mi vesz ra ferfiakat arra, hogy megnosuljenek, a mostani nok nagy resze nem jo semmire.

Bizony, hogy feltétlen!!!!

Nem szólt semmit, mikor kómában feküdtem, és neki kellett ágytálat hozni nekem.

De szándékosan sosem csinálnánk egymás előtt!

Nálunk nincsenek feltételek! Ez pusztás izlés és gusztus kérdése, hogy kinek mi fér bele. Ez nem feltétel!!!!

Minden jelszavat tudom, o pedig nagyjabol az enyeimet, mondjuk ahova esetleg nem, ott sincs semmi rejtegetnivalom.

Milyen magan szferarol beszelsz egy hazassagban?

Errol a temarol valoban nem sokat lehet ertekezni, de van egy masik vonulata is a dolognak.

A nok legnagyobb resze oszinteseget es bizalmat ker, mi tobb, kovetel a parjatol. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha nem kepmutatason alapulna sok esetben.

Nemreg a kezembe akadt egy nagyon nepszeru bulvarlap, amelyben volt egy tobb oldalas cikk nagyon nepszeru uzletasszonyok, celebek, local hero csajok hazassagairol. Szinte kivetel nelkul mutattak kifele a fantasztikus boldogsagot, de mindannyian eroteljesen hangsulyoztak "privat szferajuk" fontossagat, illetve azt, hogy nekik sajat vagyonuk/ertektargyaik/eletuk van, amelyhez a parjuknak semmi koze. Ok ezt nagyon...korrektnek tartottak.

Ugy elkepzelem a szituaciot, ha egy ilyen kapcsolatban lennek, amikor azt mondom a "paromnak": -Dragam, jovo heten kapok fizut, de negy teli gumit kene vennem a kocsimra (mert neki persze az is kulon lenne), adnal addig "kolcson"?

Persze nem jonne ki a szamon, mert valamifele, az al-korrektseg okozta hamis buntudat es szegyen gyotorne, de azert erdekes lenne megfigyelni "parom" reakciojat, ahogyan vesekbe lato pszichokinetikus pillantasatol szinte megfagyna a levego a szobaban.

Sokszor jutott eszembe (a la WC-s hasonlat szindroma), hogy nem szeretnek beteg lenni egy ilyen no kezei kozott.

Elvegre egy jo hanyas is undorito, mindenki privat ugye, birkozzon meg vele mindenki maga. Ez igy "korrekt".

Persze oda-vissza.