Mit tennétek, ha az anyós állandóan beleszólna az életetekbe? (beszélgetős fórum)

Ez a nevadas akkor ugyszinten egy anyos vonas? :)

A sogoromeknal is ez volt, ok eldontotte, hogy a 2 nev kozul melyik lesz. A. meg kozolte, hogy o akkor is a masiknak fogja hivni.

Es a masik lett a neve...

Nálunk is egy felbőszült állat jön haza a párom személyében, baromire fel tudja húzni az anyja, semmi nem elég jó neki, de nem csak bennem nem, a páromban sem , és persze rajtam csattan minden.

Megelégeltem, hogy ok nélkül szidnak, megbántanak és hogy rajtam csapódjon le más hülyesége, meg fusztráltsága, jelen pillanatban éppen azon munkálkodik életem, hogy minél inkább tartsuk a távolságot ezek miatt, de sajnos az anyja olyan mint egy vérszívó, minden lehetséges uton, meg módon keresi és zaklatja,meg idegesíti a hülyeségeivel. Mondtam is a páromnak,hogy ugyekezzen ezt elrendezni,meg normális mederbe tartani, mert ha én rendezem le a dolgokat, csunya munkát fogok csinálni, mert már nem bírom tovább idegekkel,mindennek van határa...

szia,

es hogyan volt ez kezdetekben? Szepen szoltal neki vagy mar meguntad a beszolasokat es lehurrogtad?

Illetve teged mivel zaklatott a nagysag? :)

Nekem nagyon hianyzik a sajat nagyikam, az biztos... Bar nem ez volt a kerdes:)

Hat, sajna nem ez az egyeteln dolog,ami regen mukodott es most meg nem. Embertipus fuggo is, ugyhogy a foruminditonak kell eldontenie mit tud es mit akar "elviselni"

Hát csajok, engem is egy "remek" anyóssal áldott meg az ég!!!

5,5 évig velük laktunk,rengeteget segítettünk fizikailag és anyagilag is, ők semmit nekünk, a férjem testvérét is ki kellett!!! fizetnünk a házból, a másik felét ajándékba kapta a férjem. Így a ház a miénk lett. De a körülmények egyre rosszabbak lettek. Tele lettek adóssággal a sógorom miatt, oda is költözött (évek óta nyomatják pénzzel és itt nem 10.000 Ftokról, hanem több százezerről van szó), mindennapos feszültség,veszekedések, ami ránk is kihatott, bár semmi rosszat nem tettünk. November végén eldöntöttük, hogy költözünk albérletbe, mert rámegy a házasságunk.

A drága "anyuka" kijelentette, hogy ő Karácsonykor látni se akarminket, nem tud velünk leülni egy asztalhoz se. Erre én kértem, legalábba fiát várja haza, ha engem nem is, de hajthatatlan volt. Azóta nem is beszéltem velük.

Pedig előbb utóbb ez a helyzet nagyon rámehet a kapcsolatotokra.

Ha elköltöztök bármennyire is szereti ezt a helyet ráfog jönni, hogy fő a nyugalom és anyuka nélkül sokkal jobb.

Teljesen megértelek, nagyon hasonló a helyzet nálunk is. Csak nálunk nincs gyerek. Amíg kénytelenek vagyunk itt lakni, addig nem is lesz, mert így is mindenbe beleszól, hát még akkor! Amúgy marha könnyű azt mondani ám, hogy költözzetek el, de sokszor egyszerűen nincs más lehetőség. Nekünk sincs jelenleg, így ebból igyekszünk kihozni, amit ki lehet és igyekszünk a házasságunkat megvédeni. Nálunk sajnos, anyós miatt vannak a viták, veszekedések. Mert az a kedves szokása, hogy ha ketten vagyunk férjemmel, akkor mond egy dolgot, hogy az A, aztán amikor csak én vagyok itthon, akkor nekem meg azt mondja, hogy mégsem A, hanem B. Ezen én felvonom a szemöldököm, nézek értetlenül, de nem szólhatok, mert az úgy van és kész. Szóval nagyon nem egyszerű...Szépen hangzik az is, hogy alkalmazkodni kell, de ne csak nekem kelljen már alkalmazkodni, mindig, minden helyzetben. Valamilyen szinten az anyósnak is kellene alkalmazkodni.

Egyébkéntén sem szeretem. Viszont tisztelem, azért, amiért a fiát felnevelte. Ennyi.

Amit eddig: megmondom a véleményem.

Amúgy meg költözzetek el!

Pfff!

Az Ő háza!

Igen, szerintem ez lenne a korrekt megoldás.

Még ha nem mindig működik, akkor is.

Egyetlen megoldás van, felnőtt emberhez méltó.

Megmondjátok az anyósnak, hogy nem. Nem elengedni fül mellett, hanem tisztán közölni: nem kell a beleszöveg, mert nincs hozzá joga, persze, udvariasan. Nem vitakezdő, nem megbeszélés tárgya, hanem pont.

S innentől kezdve mindig, ha elkezdi, ránézni és erre emlékeztetni. Nem szövegelni tovább, nem megbeszélni, közölni, elmenni.

Udvariasan, mint a felnőttek. Ez a nem útszéli tempó.

Fenét kell mindig alkalmazkodni, meg mindent tűrni.

Teljesen mindegy, kié a lakás, mindenkinek egyformán kell alkalmazkodni.

Mi egy házban lakunk, de külön, mert az emeletet alakítottuk lakássá, hozzánk kívülről lehet feljönni. Néha ő is beleszól dolgokba, és én egy ideig tűrök is, de amikor köteles vagyok beszámolni arról, hogy hány percet alszik a kisfiam és hány gramm széklete volt, akkor igen is eldurran az agyam és beolvasok neki.

Ne felejtsük el, az hogy együtt lakunk, neki is könnyebbség, sűrűn láthatja az unokáját és a rezsit sem kell egyedül nyögni.

Kéz kezet mos.

Igazad van.

A párom azt szokta mondani, hogy ANNAK ELLENÉRE lett ilyen, hogy az anyja nevelte.

Mert ha az anyja nevelése hat csak rá, háááát, saját bevallása szerint is "gáz" volt a gyerekkora, és akkor enyhén fogalmaztam.

Sokat dobott a dolgon, hogy már nagyon kicsinek beadták sportolni, inkább az edzőinek vagyok hálás, mint az anyjának...

De sok száz évig az összes többi körülmény is más volt, ezt se felejtsük el!!!

Tény, hogy az emberek nem szeretnek alkalmazkodni. De az, hogy korábban mi volt működőképes, nem feltétlenül releváns: annak idején az inkvizíció is "működött", azt mégse sírja vissza senki...

Javítás:

Hiányzik a nagyi????

Sok száz évig működött!!!

És nem voltak válások sem, mert az emberek ismerék az alkalmazkodni, meg az élni és élni hagyni kifejezéseket!

Mellesleg jó volt a dédi és a nagyi amikor az unokákra kellett vigyázni és jó volt az öregeknek is, mert nem kellett egyedül, korházakban meghalni...

Valahol hibás a mai nagyon liberális nevelési eszme. Vagy nem is liberális, csak nem érünk rá, nincs erőnk/időnk neveli, ráfigyelni a gyerekekre?

Hiányzik a nagy????

Szerintem is!

Csak az a gond, hogy a ház az anyósé. Ami meg nem az övé arra haszonélvezeti joga van!

Ha neki úgy tetszik, be sem kell engednie az ajtón a másik tulajdonost!!!

Tehát, ha a mama befogadta a házába az ifjú párt, akkor sajnos alkalmazkodni kell hozzá!!!

- vagy költözni.

Viszont megkérdezném: mi változott azóta mióta "neked volt a világon a legjobb anyósod"? Ezen azért elgondolkoznék! És ezt érdemes lenne megtágyalni anyóssal is!

Mondom megbeszélni! - és nem vádaskodni, kígyót békát kiabálni! Képes vagy rá? Ha nem, inkább el se kezd!!!

Elso korben beszelnek a ferjemmel,hogy ez igy nekem nem oke. Nem neked kell komfrontalodnod az anyossal,ha a parodnak, ilyenkor O a tuzfal ugymond:)

Amugy ez a tobb generacio egy fedel alatt sztem nem mukodokepes. Jarjatok sikerrel!

Nem hagynám....pedig én is anyós vagyok.

Én soha,semmibe nem szólok bele. Pedig néha nehéz megállni. Nem egyszerű elfogadni,hogy a menyem átnéz rajtam,hogy kioktat. Nem egyszerű elfogadni,hogy a fiam cseléd a házasságukban. De azt viszont el kell fogadnom,hogy miattam nem lehet közöttük nézeteltérés,veszekedés.

Akkor neked meg a menyed hárpia.

Az én anyósom olyasmi típus lehet, mint a menyed, lusta, és mindent apósom csinál otthon, mégis játssza a hattyú halálát állandóan.

Én egyszer elbeszélgetnék vele,hogy neki milyen anyósa van-volt?Utána lehet,hogy elgondolkozik.

Nekem nagyon jó Anyósom van,nem együtt lakunk,csak egy utcában.Magától nem szól bele semmibe,én szoktam tanácsot kérni Tőle.Látom,hogy jólesik Neki.

Sajnos a menyemmel nem felhőtlen a kapcsolatom.Illetve szinte nincs is.Pár házra laknak,két éve nem voltam náluk,előtte is évente.Nem csak velünk ilyen,mindig duzzog,nem jó neki semmi.Szerencsére a fiam a kisunokával átjön.

Amikor kapnak rá engedélyt.:-)A fiam mos,főz,mosogat,takarít,óvodába megy.Ő választotta,nem szóltunk bele.Ilyen,így kell elfogadni.

Most mondjam, hogy ez is közrejátszott, hogy válunk.

Oké, hogy ő nevelte meg az édesanyja, DE a köldökzsinórt egyszer el kell szakítani. Engem baromira zavart(kétmilliárdszor a tudtára adtam), hogy mindent anyucival beszélt meg először.

Ha a párod nem áll kielletted próbáld meg magad, hátha...hajrá. Azt azonban ne felfejd el, hogy csak egy életed van és nem mindegy, hogy azt kivel, hogyan és milyen minőségben éled!

Így gyakorlatilag k...va nehéz.

Nincs ötletem, bocs.