Hogyan hitethetném el a pszichológusommal? (beszélgetős fórum)

Mivel töltöd otthon az idődet?Mi vonzó van a magányban számodra?

(egyébként én is szeretek egyedül leni,és a múltkor elgondolkodtam,hogy a mai netes időkben mennyire különbözhet egyik ember egyedülléte a másikétól.Nagyon sok mindent lehet csinálni egyedüllét közben)

Úgy tűnik, valóban segítségre van szükséged. Egészséges pszichéjű ember szerintem 3 év alatt legalább annyira fel tudja dolgozni a hozzátartozója halálát, hogy nem foglalkozik öngyilkossággal.

Önmagában a magány keresése nem végzetes. Ha egy mód van rá, én is legjobban egyedül szeretek lenni, de ehhez nem társulnak sötét gondolatok.

Keress másik pszichológust, hiszen a mostani nem tud igazán segíteni.

*Senki sem róná fel fel neked,ha megtanulnál újra mosolyogni,ha beszélgetnél másokkal.

Közhelyes lehet,de anyukád és mamád sem akarná,hogy a történtek hatására feladd az életed!

Én azt gondolom,hogy a legjobb gyógyszer a társaság lenne.

Nem kell elfelejtened ami történt,nem is kell/szabad elzárnod magadban,mert akkor belülről pusztít téged.Hátha segítene,ha apukáddal beszélnél a helyzetről.

El kell járnod a barátokkal,szóba kell állni velük.

Ha teheted,íratkozz be egy tanfolyamra.Ott megismerkedhetsz másokkal is.

Ha 3 év alatt nem jöttél helyre, akkor tán jobb, ha másik szakemberhez fordulsz.

Volt, hogy beszélgettem fiatal lánnyal, és azt mondta, hogy velem a 10 perces beszélgetés többet használt, mint a dokijával a több hónapos.

Az öngyilkosságot meg jobb elfelejteni, hacsak nem akarsz apukádnak még nagyobb fájdalmakat, mint amit te átéltél/átélsz, mert gyereket elveszíteni az egyik legkegyetlenebb dolog.

Kedves Noncsy!

Nem tudom hogy az a szám a Neved mögött az életkorodat jelenti vagy sem, de az biztos hogy a halált célszerű megtanulni. Apukád az öngyilkosság hallatára jogosan ijedt meg, hiszen gondold át, szeret Téged. A következő fontos kérdés, hogy szereted-e Őt? Ha igen, akkor tudod milyen fájdalommal jár a halál gondolata. Szóval ne csodálkozz.

A következő fontos kérdés: szereted-e Magad? Ha szereted Magad, akkor úgy szeretsz élni, hogy jóérzésekkel telve kelj és feküdj le. Viszont ez eseteben célszerű felmérned a jelenlegi érzéseidet és megvizsgálnod mi-miből fakad. Gondold át, hogy édesanyád milyen életet szánt Neked. Szereted őt igaz? A mai napig. Ha ez a tény fennáll, akkor csak merő önzésből hagynád ki a földi fejlődés szakaszait, mert azt gondolod úgyis mindegy. De miért gondolod ezt? Édesapád pont annyit tett hozzád mint anyukád, fizikálisan legalábbis. Ha lelkileg nem akkor még mindig itt a lehetőség, lehet hogy Neked kell fejlettebbnek lenne és megtanítanod Őt, ezt nem tudom. Viszont mindannyiunknak megvannak a magunk feladatai, amiket ha felismerünk és megvalósítunk elégedettek lehetünk. Az elégedettség is egy belső mérce mértéke. A tudat, hogy amit teszel az jó.

Most úgy érzed Magad mint aki zsákutcába futott, és itt a vég. Pedig minden vég valami új dolognak a kezdete. Vannak módszerek amire biztosan a pszichomókus is felhívat a figyelmed, mint a naplóírás, stb. Természetesen van még az olvasás, és a gondolkodás, a valódi mederbe terelt gondolkodás. Ez az ami nem könnyű, ami végzetes lehet de egyben felszabadító.

Amikor az ember öngyilkosságra gondol, (régebben én is gondoltam rá) akkor saját kudarcát érzi és nem gondol arra, hogy ez csak egy állapot. Most minden a nullán van, innen lehet felfelé haladni.

Szüleinkkel való viszonyban sokan nem tanuljuk meg azt, hogyan is kezeljük az elmúlást. Egyszerűen erre nem, vagy csak nagyon kevés szülő tanítja meg a gyermekét. Pedig a felvilágosítás mellett szerintem ez a másik nagyon fontos lecke.

Bizonyára sokan fogják írni azt, hogy mennyit fog tudni segíteni a szakember és hogy csak Ő látja át a problémádat. Mindannyian tévednek addig, amíg nem önként és nem Magad miatt akarsz cselekedni. Mert amíg ezt teszed és ez nyűg marad, addig nem fogadod el a másik gondolatmenetét. Mondhatunk Neked jó és „okos” dolgokat, ha nem vagy felkészülve hogy szembenézz lelked félelmeivel. Mint minden ez is legyőzhető, kezelhető és zabolázható, csak akarni és merni kell. Előszór fájni fog nagyon, de utána már sokkal könnyebb lesz. Tapasztaltam.

Búcsúzóul ezt a dalt küldöm Neked:

[link]

Kedves Noncsi! Őszinte részvétem a történtek miatt:(

Te nagyon jól látod, hogy nem vagy rendben, és azt is pontosan leírod, hogy miért nem. Tehát egy okos nő vagy. Viszont azt is tisztán kell látnod, hogy ami Veled van, a lelkeddel az is BETEGSÉG, amit kezelni kell. ..és ebben az esetben nem lehetsz önző! Édesapád is ugyanazokat az embereket veszítette el, mint Te, és természetes, hogy fokozottan érzékeny, ha problémát lát Nálad. Örülj neki, hogy ilyen érzékeny, figyelmes Édesapád van. bizony nem sokan vennék észre. Képzeld el, ha egyszer komolyabban elragad az öngyilkosság gondolata!

Ha az a problémád, hogy nem bízol a pszichológusban, akkor másikat kell keresni. Nagyon fontos minden orvos, pszichológus esetében, hogy bizalommal legyünk iránta, viszont az, ha betegek vagyunk, akkor meg legyünk gyógyítva! sőt, továbbmegyek! egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a Te esetedben elég a pszichológus, és nincs szükséged pszichiáterre, aki némi gyógyszerrel átsegít.

Mióta jársz hozzá? mit csináltok? csinál valamilyen terápiát Nálad? ( pl. Autogen trening) vagy beszélgettek?

Néha többet árt,ha meg kell nyilnod és olyan emberrel kell beszélgetned,akit a hátad közepére sem kívánsz.

De apukád biztos csak jót akar,adj időt magadnak,de ne gubózz be,engedj magadhoz legalább egy embert,legyen az rokon vagy barát.

Ne zárkózz be,mert az nem vezet jóra,most úgy érzed ez a jó,de hosszú távon biztos,hogy nem ...

Szerintem ne hagyd abba! Nem jó ez így .....

Beszélj ezekről a gondolataidról a pszichológussal ..... ha tudsz benne bízni, légy vele őszinte .....

Nem lehet átverni!

Olyan, mint amikor egy írásszakértőt akar valaki mesterkélt írásával átverni, mert rájönnek, ahogy a pszichiáter, vagy pszichológus is tanulnak testbeszédet, és már abból, ahogy leülsz, ahogy megmozdulsz, a mimika,a gesztikulálások, a mozgás típusok, minden, ahogy megmozdulsz, neki beszél a testbeszéd. nem lehet átverni, mert ha átvered, akkor akár kényszer kezelés is lehet belőle.. ha nem azonnal, akkor később..

Hazudni kár, úgyis tudja, látja, ez a szakmája.

Mondd meg neki, hogy feszültséget kelt Benned, hogy el kell járnod hozzá terápiára.

Nagyon sajnálom, hogy ennyi tragédia történt körülötted!

Semmiféle terápiára nem kötelező járni. Ha úgy érzed nem segít, vagy felesleges, vagy magad akarod megoldani, akkor ne menj többet hozzá.

De valójában kihez jársz? Orvoshoz vagy pszichológushoz? Furán írtad ki a kérdést