Sokat jár el a pasitok nélkületek bulizni? (beszélgetős fórum)

Legjobban ez a mondat tetszik benne:

"Nincs semmi tiltva, ma mindent szabad..." :)

Nem, csak élettársak vagyunk. Augusztusban volt 10 éve.

Kicsit most besokalltam. :S

Kell az is néha!

[link]

Eljar, de nem tudom mi szamit soknak.

Ha a gyerekek alszanak, oda megy, ahova akar, nem zavar.

Mindenkinek joga van úgy élni az életét, ahogy akarja... (persze, van egy határ, de az már jogellenes cselekmény:) ) nem tehetem meg azt egy emberrel, hogy megfosztom attól, ami neki alap késztetés és ami neki fontos. Azaz próbálhatom megtenni, lehet, hogy ideig - óráig ez sikerül, de akkor később még erősebben előtör.

Ha valaki szeret bulizni és igényli, menjen. Ha Őt elfogadom, sőt szeretem úgy, ahogy van, akkor ezzel együtt szeressem és ne házsártoskodjak.

Persze, ez oda - vissza működik. Nekem is van ami nagyon fontos, pl. a sport, ami ugye időigényes is, és ezt Ő tolerálja. Kinek mi az, ami örömet okoz az életben.

Viszont már az elején elmondtam, hogy mik a határok, mi a fontos nekem, egyeztetve az Ő igényeit, illetve kijelentettem, hogy nálam mi a szakító ok. Bulizhat, de ha kiderül, hogy félrelépett, akkor bármennyire is fáj, nem lehetünk együtt tovább. Ha igényli, csajozzon, de akkor ne legyen velem.

És itt kezdődik a bizalom. Ha azt mondja nem, akkor elhiszem.

Amúgy meg nem kell görcsölni. Az életben mindig minden kiderül valami úton - módon.

Mostanában áll a bál.

Nekem 16 évvel ezelőtt volt egy nagyon csúnya balesetem, és nem is volt biztos, hogy megmaradok, végül mégis felépültem, de évekbe telt, maradandóan sérültem meg. Ettől függetlenül megtanultam teljes életet élni - viszont teljesen átértékeltem mindent...

Nem akarom, hogy elmenjen mellettem a saját életem élmények nélkül! Élvezni akarom, meg akarom élni!

Igen, van. Több, mint 10 éve vagyunk együtt. A 10 év alatt szépen megbeszéltem vele, hogy mivel férfi, és nagyon-nagyon sokat dolgozik, "elengedem" ahova menni akar. Ő mindenáron pecázni akart menni, hát engedtem. Sokszor volt, hogy a két napban, amíg itthon volt (messze dolgozott), alig láttuk, mert pecázni volt. Nem bántam.

Aztán...

A 10 év alatt egyszer mentem el szórakozni, és később rám kiabálta, hogy "semmibe veszem a gyereket és őt"... Kicsit odab@szott ezzel. Mostanában itthon ülős melóm van, reggeltől-estig dolgozom, ki se mozdulok a gép mellől. Fellázadtam, barátnőzök, csavargok. Persze mindig be kell számolnom, merre megyek, hova, kivel, mikor akarok hazajönni...

Nekem ez nagyon sok így. Megfulladok!

Bulizni nem kimondottan. Koncertre többször.

Nincs mindig kedvem vele menni.

Nincs gond belőle. Na jó, néha zokon veszi.

Igen, visszafogni felesleges meg nagyon rossz döntés, ha Ő igényli ezt, mert neki jó, menjen, ez egyértelmű :) szerintem ha valaki valamit nagyon igényel, úgyis megteszi, akár arról legyen szó, hogy bulizzon, csak úgy, vagy akár arról, hogy becsajozzon.

Mi még nem túl régóta vagyunk együtt és mostmár, hogy ennyire így állok hozzá, nem zaklatom, ha bulizik meg semmi ilyesmi, említette, hogy a következőre engem is elvisz:) tuti, ha erőltettem volna, nem vinne.

Egyébként nekem az tetszik, ha egy pasinak meg van a haveri/baráti köre, van hobbija és nem akar minden pillanatban velem lenni, mert nekem is meg van a néhány barátnőm, meg a hobbim és néha igénylem azt, hogy mondjuk kettesben a barátnőmmel elmenjünk iszogatni egy kicsit, vagy akár sportolni.