Elment a vonat... (beszélgetős fórum)

Miért ostorozod magad egy múltbéli dolog miatt? Nem mégy szórakozni, lemondasz mindenféle jó programot. De miért? Jobb ez így Neked?

Nem hinném..

Minnél többet olvasok, annál biztosabb vagyok benne, hogy totálisan össze vagy zavarodva és halvány fogalmad sincs, hogy mi lenne neked a jó. Önbizalmad valószínűleg a béka segge alatt, amit viszonylag jól leplez egyfajta keménység, dac, makacsság.

Szóval szerintem rendezd a soraidat, ez azt jelenti, hogy minden fronton nézz szembe a múltaddal, zárd le amit le kell zárni és menj tovább.

Keresd meg.Kérj bocsánatot.Kérd meg,hogy beszéljetek.Ez a beszélgetés segíteni fog lezárni magadban,ha magadtól nem megy.

És gondolj arra,hogy ha ezt az érzést már sikerült átélned valaki mellett...Akkor ez az érzés benned van.És nyiss a világra,hogy más mellett is megérezhesd.

Ne ásd el magad "vén fejjel"...Sajnáld magad,mert az ember saját magának tudja megadni azt a sajnálatot amit mástól várna,de legyél konzekvens.Szabj határt.Eddig,és nem tovább.Aztán egy reggel kelj úgy,hogy végre a mai napra koncentrálsz.Nem a múltban révedezel,és nem a jövő miatt szorongsz.Menni fog:)

Igen, ennek úgyis a végére fogsz járni :) és úgy lesz a legjobb.

Ebbe senki nem magyarázhat bele semmit, csak Ti ketten tudjátok, érzitek azt, ami közöttetek van, vagy lehet, vagy lehetne, vagy volt, ki tudja?

Ez az, hogy ezt Te nem látod tisztán és addig nem nyugszol, amíg nem tudod.

Nézd. Egyszer jártam ilyen cipőben. (Egyébként van néhány tapasztalatom, sok mindent átéltem már párkapcsolatok terén...) Volt egy pasi, megláttam, remegtem, izzadtam, szívdobogás, és totális észbénulás...

Nem bírtam magammal. Ő is akart valamit, bár hogy konkrétan milyen ember Ő és mit... az nem egyszerű, vagy csak én éreztem ezt, és Ő csak használni akart néhányszor, vagy pszichiáter kellene, aki a lelkében kutakodik... nem tudom.

A lényeg, puszilgatott, ölelgetett, hónapokig, az agyam eldobtam, folyton csak Ő járt a gondolataimban. Nagyon sokat vártam rá. De nagyon - nagyon sokat. Mert mindig ígérgette a randit, de valahogy túl későn került rá sor.

És nagyon nagy csalódás lett a vége. Együtt voltunk két hónapig, nem nyomultam, nem kerestem, csak egy hónap után kezdtem keresni én is, ugye a kölcsönösségnek elvileg azért működni kellene... és egyszer csak hallom, hogy összejött mással (is) mellettem. A csaj hívogatta, ezt is tudom, a csaj legjobb barátnője mesélte. De ez olyan dolog, hogy két emberen múlik, ha a pasi elutasítja és felvállal, akkor hívogathatja, úgysem megy semmire.

Nem szakított velem, mástól tudtam meg. Egy világ omlott össze bennem.

Azt a tanulságot vontam le ebből, hogy ha kétségek gyötörnek, és a pasi részéről látok hajlandóságot, tisztázzam le, minél hamarabb. Már bánom, hogy nem álltam elé és kérdeztem meg még a kezdetek előtt, mi a helyzet köztünk. Nincs rosszabb, mint mikor az embert eszi az ideg.

Ha szerelmes vagyok és valami gáz van, amíg nem tisztázom le, símán nem eszem, fogyok stb... de ez a történet megváltoztatott, határozottabbá és magabiztosabbá tett hosszabb távon, mert sikerült feldolgoznom és a bánatomba nem süppedtem bele, azaz az élet más területein sikerült elérnem amit szerettem volna akkor.

Azért néha nem árt nálam egy kis önvizsgálat, mert a kis lelkemben ez elég nagy nyomot hagyott, azóta sajnos néha, gyenge pillanataimban megcsalást látok ott, ahol nem kellene, de szerencsére van néhány nagyon jó barátom/barátnőm, akik lehoznak agyilag a realitás talajára és a kis paráimat megbeszélem a "célszeméllyel", akinek elmondtam, hogy miért van és azt is, hogy tudatosan dolgozom magamon, teszek ellenük.

"Kell a lángolás, kell az a fajta totális boldogság, amit csak akkor élünk át, ha Vele vagyunk, aki az egyetlen.

"

Most elszakadt a cérna nálam...

Pont így érzek, ahogy írod és valóban, ha eddig nem volt megnyugvás akkor nem is lesz. Más ezt nem tudja bennem helyrerakni csak én.

Pont mellette éreztem, hogy sehova máshova nem vágyom csak rá. Ha egymás mellett ültünk volna órákig egy szó nélkül még az is Boldogság lett volna.

Nem, semmiképp nem akarok bekavarni (lehet nem is tudnék). Pedig nem egy álom, szerelem kapcsolat az sem.

van aki azt mondja ne azt nézzem, hogy ő, hogy reagál, hanem, hogy magamon könnyítsek és legalább vége, megnyugszom.

Állíts fel valami mércét magadban.

Milyen elvárásaid vannak magaddal szemben?

Legalább annyi elvárás kell a másik felé is.

Csak ismered az igényeidet,hogy mi neked a fontos,és ez alapján próbálj társat találni.

Attól,mert van ez a fiú az életedben,aki ekkora nyomot hagyott,még nem kell eltemetned magad.

Próbálj olyan férfiakkal randevúzni,akik megütik a mércédet.Akikkel lehet beszélgetni,akinél érzed hogy külső vagy belső alapján megfog valamivel.

Találkozz másokkal.Ez csak előnyödre válik.

Ha nincs szerelem, akkor egy kapcsolat tele van mindenféle hiánnyal, legyen bármilyen rendes is a másik. Kell a lángolás, kell az a fajta totális boldogság, amit csak akkor élünk át, ha Vele vagyunk, aki az egyetlen.

Gondolatból lesznek a tettek... ha ennyire gondolkozol rajta, hogy megkeresed, szerintem addig nem tudsz megnyugodni, amíg a végére nem jársz, lehetne - e esetleg valami. Most még valami miatt kérdőjel van Benned ezzel kapcsolatban, ott van a gondolataidban a lehetőség, hogy talán még lehetnél Vele. A kérdőjel pedig a legrosszabb, inkább tudja az ember, hogy nem, mert akkor van min túllépni és nincs felesleges reménykedés. Szerintem amíg reménykedsz egy picit is, nem is tudsz mások felé nyitni.

Az nagyon szimpatikus Benned nekem, hogy tudván, hogy kapcsolata van, nem akarsz bekavarni.

Minden a pasin múlik. :)

Az van, hogy felnőttél.

Van aki azt mondja, hogy neki elég, ha rendes a párja, nem kell szerelem, és él így, talán még boldog is néha.

Van akinek ennél több kell, és ezért kockáztat.

Aki dudás akar lenni,pokolra kell annak menni.

Már volt több randevúm, de utóbbi kettőt lemondtam, mert nem láttam értelmét.

Amikor eleve úgy megy el az ember, hogy nem is kíváncsi arra a valakire így nem jó...

Olyan, mintha elmenne mellettem az élet.

Persze tudom, hogy én vagyok a hibás...

Nem. Soha. :(

És azt hittem mivel nem volt előtte sem tapasztalatom, hogy ez ilyen érzés.

Mint amikor valaki 18 évesen férjhez megy és egy emberrel kínlódja le az életét és bemeséli magának, hogy az a csúcs.

Kb. nálam is így volt. Aztán megállt mellettem az a férfi akit szerettem és kicsúszott a lábam alól a talaj. Ennek így kellett lennie, hogy észheztérjek. A 8 évre tényleg nincs mentség és bárhova visz az élet és hasonlót látok, hallok mindenkit lebeszélek a "barátság szerelemről". :(

Ha Te olvastál engem lehet egy számító nőnek jövök le. Nem tudom bizonygatni, hogy nincs igazad. De, ha 1 percig éreznéd ezt a lelki szenvedést tudnád, hogy semmi rossz, ártó érzés nincs bennem és a saját magam csapdájába estem.

A régi páromat nem sajnálom csak a boldogságot amit elvettem magamtól.

Én értem amúgy ezt a helyzetet. Nekem is volt olyan, hogy udvarolt egy fiú, kedves, rendes, dolgos, a csillagot az égről típus. De nem vonzódtam hozzá, és minél jobban szerettem volna, annál inkább nem.

Bár azt nem értem, hogy lehet 7-8 évig így élni.

Sosem volt szerelem, vagy vmi ehhez hasonló érzés?

BINGO

Teljesen így értettem. Köszönöm.

Én a volt páromat emberileg szerettem, de boldog soha nem voltam sem szerelmes. Azt hittem lehet enélkül is élni "szövetséget" kötöttünk kimondatlanul. És most "vén fejjel" nagy idézőjelben jöttem rá, hogy igaz szerelem nélkül nem lehet élni.

Szándékosan nem használtam ki senkit.

Megértem az érzéseidet.De te is rá fogsz jönni,hogy egyedül nem jó élni.

Gyermeked gondolom nincs,nem írtál róla.

Szabad vagy,gyakorlatlag azt tehetsz amit akarsz.

Ha tényleg ennyire hiányzik az a férfi,akkor írj neki,kérdezd meg,beszélj vele.

Maximum elutasít,de te legalább tudod,hogy nyitottál felé.

Ezután pedig nyithatsz majd más felé is.

Tudom,hogy nehéz,de te is meg fogod majd találni azt,akivel tényleg minden jó lesz,és nem fog már fájni a szíved az eddigi pasikért.

Én még nem találtam jobbat,annál aki nagyon fontos volt nekem,de nekem nem csak magamra kell gondolnom.

Neked talán egy picivel könnyebb,el fog jönni az idő,amikor majd szívesen mész szórakozni,örülni fogsz a barátoknak,és örülni fogsz hogy érdeklődnek irántad.

Hát igen...az egykori nemet mondók,mindig későn ébrednek...:P

Sz*rd már le őt,ennyi volt,el lett bénázva,kész.Kukázd.

Hát...hagyd ezt abba!Ettől okosabbat mit lehet?

Nem érdemel meg téged és ennyi.Büszke szíve olyan könnyen dobott el téged,hogy...igazán kár futnod utána.Majd jön más neked és fordul még a kocka bármilyen hihetetlennek fog tűnni és akkor majd csak egy dolgot fogsz sajnálni:hogy miért nem jött előbb,mert most meg már minek...Keress mást!

Vagy volt szex csak nem olyan jó,és a lelkiek többet értek a fórumindíónak.

Így el tudom képzelni,hogy lép egy adódó új kapcsolat felé,ahol pl jobb a szex,de a lelki vívódások okozzák a kétségeit,ami alapján megbántja a körülötte levőket.

"Az expárom mindent megadott lelkiekben. Máshogy semmit. De emberileg amire nekem akkor szükségem volt megadta. Tulajdonképp így utólag azt mondom kihasználta, hogy nekem mi a fontos. Neki meg jó volt egy alibi barátnő. "

Ez nagyon érdekes. Olvasd át megint, hogy akkor ki is használt ki kit?

Te felsz, hogy megbanthatod, de akkor nem fogtad fel a tetteid sulyat, amikor ot bantottad meg/uldozted el/martad el magad mellol.

Mar ne is haragudj, de borzaszto termeszeted lehet es most, hogy ket szek kozul a foldre ultel, meg mindig magadat sajnaltatod es varod, hogy egyutterezzenek veled.

Ok, te a biztonsagot valasztottad a nagy erzesek helyett. Akkor ez van. A ferjednek/tarsadnak sem lehetett valami kellemes 8 ev utan, felfoghatod ugy is, hogy o is elvesztegetett ennyi idot egy olyan nore, aki kutyaba sem vette.

Egyebkent kivancsi lennek, hogy ertetted azt, hog nem tudtal kiteljesedni es rossz volt a kapcsolatod. Nem torodott veled, vert, terrorizalt?...vagy szimplan csak nem szeretred es kozonbos volt neked?