Mit lehet csinálni, hogy reggelente ne hisztizéssel induljunk el a gyerekemmel? (tudásbázis kérdés)

Szia! Sajnos nagyon sok olyan dolog van, amit nem értünk gyerekeink fejlődési szakaszaiban. Én már lassan választ sem keresek egyik-másik tettére. Szerintem néha Ők sem tudják, hogy mit miért csinálnak. Átéltem én is hasonlókat, és a tehetetlenségem határtalan volt, és az elkeseredésem is. És amikor szó nélkül hagytam a hisztiket, és öltöztettem tovább, pár alkalom után - láss csodát - nem sírt.Szerintem el fog múlni majd szépen lassan ez is. És majd jön más, amin törhetjük a fejünket:)

Az enyém nem bölcsis, egyenlőre esélyt sem látom, hogy járjon, a másodikkal vagyok várandós ezért még egy darabig otthon lesz. Még csak 2 éves múlt, de a hisztit keményen gyakorolja 1 éves korától. Sajnos nem használ, ha nem figyelek rá, vagy beteszem a szobába a rácsos kisajtó mögé. Legtöbbször kompromisszumot sem tudok felajánlani, mert nem hallgat meg, nem tudom vigasztalni sem, tehát sokszor tehetetlennek érzem magam erős kitőrései miatt, főként mert hasonló gyereket nem ismerek és már kellemetlenül érzem magam, mikor nem tudom csitítani. A legrosszabbak azok a hisztik, amit nem értek, imád sétálni, gyalogolni, mindig menni akar, de mielőtt felöltöznénk mostanában nagy patáliát csap, ha rajta a kabát elhallgat és élvezi a dolgot...

Köszi a válaszokat, remélem sikerülni fog.Akonyhás dolog tetszik. Amúgy szeret bölcsibe járni, a nagy kedvenc a lányok körében.

Nálunk is volt egy időszak, amikor semmi sem volt jó reggel. Ha magától ébredt, akkor ment minden símán, de ha keltenem kellett, akkor nem állt meg előtte senki, bármit csináltam, ordítás volt a vége. Aztán rászántam egy hetet, melóhelyen megbeszéltem, hogy ha picit késnék, akkor az azért lesz, mert a lányom próbálom "nevelni". Amikor reggel kezdte a szokásos műsort, megmondtam Neki, hogy oké, akkor addig ülünk a konyhában a széken, amíg abba nem hagyja. Ráérek, megvárom, hogy befejezze. Kb két napig volt 10 perces hiszti, majd amikor látta, hogy egyáltalán nincs rám hatással, ő kérte, hogy most már induljunk, mert szeretne játszani már a többiekkel a bölcsiben. Igaz, hogy azóta is próbálkozott, de amikor már látja, hogy megyek a konyhába a székre, abbahagyja, odabújik hozzám, és mondja, hogy"jó-jó, nem vagyok hisztis. Próbáld meg. És ha nem otthon, hanem az utcán jön rá, akkor ha van rá lehetőséged, vidd vissza, és próbálj hatni rá. Ne beszélj sokat, de legyél kitartó és következetes. Remélem, sikerülni fog Neked is. Egyébként az én lányom áprilisban lesz 3 éves.

Akkor lehet, hogy a bölcsiben nem szeret lenni. Nálunk az 5 éves fiam csinálta azt, hogy állandóan sírt, mikor otthagytuk az oviban. Mint kiderült, volt egy óvónéni, akit nem szeretett, mert kiabált, dúrva volt a gyerekkel. A fiam pedig egy csendes, visszahúzódó természetű volt. Elkerültünk egy másik óvodába, ott ezt észrevette az óvónéni, és jobban odafigyelt rá (annak ellenére, hogy kértük volna tőle), bevonta a játékokba, és a végén feloldódott, szeretett odajárni, és nagyszerű felnőtt vált belőle.

Időben kelünk, nincs rohanás, és nem is mondja, hogy nem akar jönni, csak húzni-vonni kell szegényt, hogy időben beérjünk! na akkor kezdődik a buli.

3 éves, és bölcsibe megyünk. Ébredés után minden oké, de ahogy kitesszük a lábunkat az utcára, megőrül.

Mit lehet csinálni, hogy reggelente ne hisztizéssel induljunk el a gyerekemmel?