Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Lehet pszichoszomatikusan ennyire durván megbetegíteni magam? fórum

Lehet pszichoszomatikusan ennyire durván megbetegíteni magam? (beszélgetős fórum)


16. indi66 (válaszként erre: 5. - Lonay)
2013. jan. 2. 22:36
Megértelek kb én is rossz suliba mentem, elfojtottam magamban a véleményem, beteg lettem én most pszichiáterhez járok, azt miért nem próbálod meg? ír gyógyszert. Én féltem éjjel, kezdtem félni nappal. De 100 dologgal kapcsolatban is vannak problémáim aminek igen is testi tünetei vannak. Csak nálam nem olyan durvák mint nálad és nekem 3 éve van egy tartós amitől nem tudok szabadulni. Foglald le magad ha attól jobban érzed magad. Én pl most el akarok járni edző terembe. Találj hobbit. Én 1 éven keresztül nem találtam a személyiségemet és igazából ha vissza gondolok már az ovodában is voltak hasonló érzéseim. Sokat dolgoztam azon h minden szuper legyen. én 21 vagyok. :/
2013. jan. 2. 18:34

Tudományosan bizonyított tény, hogy a lelki probléma előbb-utóbb fizikai tüneteket okoz.

Mindenki lelkében vannak olyan fiókok amik ha kinyílnak, nem mindig képes az egyén egyedül bezárni. Ekkor kell egy jó segítő, de nem az fogja bezárni a fiókodat, hanem te magad. Az, hogy odáig eljutottál, hogy ez tudatos, már út a probléma megoldásáig.

Ismerek valakit aki autóimmun beteg, senkit nem szeret, még saját magát sem. (Az autoimmun saját magát rombolja) Autoimmun mellette nárcisz is.

Meg kell keresni a probléma gyökerét, ha egyedül nem megy, akkor segítséggel. Lehet, hogy évekig tartó terápia szükséges, de ha segítőt keresel akkor csakis ajánlás alapján, olyant aki már segített ismerősön és használt is. Egy ilyent tudok. :)

14. 0f332c4ec9 (válaszként erre: 11. - Lonay)
2013. jan. 2. 18:15
Továbbra is járj a pszihológusodhoz ,beszélgess vele sokat ez is erősiteni fog. És magadat is erősitsd mert ahogy irod egy ápolt,csinos ,olvasott lány vagy sok veled egykorúval ellentétben.Ha szeretsz társaságban lenni ahogy irod legyél,de keress hozzád hasonlókat és ne azokkal az "ostobbákkal" legyél.Vgy ha beszélsz is velük,végülis miért ne,azért azt tudd,hogy mások is vannak. Ne elégedj meg velük. Menni fog elöbb utóbb az biztos! Mert mennie kell!
13. 91d4989ab9 (válaszként erre: 11. - Lonay)
2013. jan. 2. 15:52
te is az a típus vagy aki nagyon sokat agyal:))) de ha nincsen rá időd ez is jobb lesz, ugyhogy foglald el magad mindig olyan dolgokkal amit szeretsz
2013. jan. 2. 15:50

szia, a kulcs a Te kezedben van, ha jól akarsz lenni akkor jól is leszel, ennyi a titok, és ne engedd magad lehúzni, csinálj olyan dolgokat amiket szeretsz


melozol?

11. Lonay
2013. jan. 2. 15:44
De nekem sajnos az ok elég sokrétű meg mint írtam még kialakult bennem egy szociális fóbia is meg még kitudja micsoda és ezek a dolgok külön külön még aztmondom oké elmegy de együtt nagyon szívás. Meg én arra jutottam még a pszichomókusommal ,hogy a fóbiával/szorongással kellene foglalkozni mert abból indul ki az egész csak hát elég nehéz egy ilyen embernek társaságban szépen lenni, tényleg mint egy homofóbnak a melegfelvonulás... Azért is vagyok biztos ebben mert amikor társaságban vagyok akkor nem érzem rosszul magam akkor eltűnnek ezek a dolgok..De mindig próbálkozok , sőt szeretek társaságba lenni mert egyszerűen jó érzés hogy legalább a lehetőség ott van….
10. Lonay
2013. jan. 2. 15:42

Köszi szépen ennek örülök ,hogy van aki azért meggyógyult ebből , mert eddig szinte csak olyanokat olvastam ,hogy nekem is ilyen van meg ez sem segít meg az sem.

Pár példát hallottam csak való életbe ,hogy valaki kimászott ebből , például egy idősebb nőtől hallottam ,hogy neki is előjött derealizáció ( aki nem tudná: [link] amikor nemtudom mennyi idő után otthagyta a férje. Ő is depis lett meg nagyon besz*rt tőle de neki nem tartott asszem csak fél évig mire összeszedte magát mert amúgy is valami természet gyógyász féleség (és hogy gyógyíthatna másokat ha maga is ilyentől beteg?).

9. 36a26f5226 (válaszként erre: 7. - 36a26f5226)
2013. jan. 2. 04:57

Kimaradt:


A légzésterápia:


3 másodperc alatt belélegezni, és 5 másodperc alatt kilélegezni, és szépen szemléltették, hogy nyugodott meg a test, a pulzus hogy áll helyre!


Csak követni kell a gyógyultak tanácsát, és hallgatni rájuk, nem elmenekülni a betegség mögé, mert azzal nem változik semmi.

2013. jan. 2. 04:38

Sziasztok!


Sünikével maximálisan egyetértek. 6 éve olyannyira bepörgettem magam hogy darabokra hullott a testem. Igenis képes vagy pszichoszomatikus tüneteket produkálni, nekem állandóan 110-140-es pulzusom volt miatta, voltam bél és gyomortükrözésen, CT-n, stb, napról-napra épült le az egész szervezetem, mindez a pszichének köszönhetően.


5 hét az akkori OPNI-ban, majd 1 év terápia mire összeállt bennem minden. Pánikbetegség a múltté, mert az agyban, lélekben kell rendet rakni.


Kívánom Neked is sikerüljön! Látod itt 2 pozitív példa is van:)

7. 36a26f5226 (válaszként erre: 2. - Lonay)
2013. jan. 2. 03:06

Ez így van! Hajlamosak vagyunk egy betegség mögé bújni, és elrejteni a valódi forrást, és megoldani a problémát, ami a probléma, a kiváltó ok gyökere, azt kell megszüntetni!


Régen kiírogattam a pánik fórumba, és milyen érdekes, és ez nagyon tanulságos! -, én régi, gyógyult pánikbeteg vagyok.


meggyógyultam, mert meg akartam gyógyulni, és leküzdöttem úgy, hogy szembe mentem a félelmeimmel.


Az agyban dől el!


Régen volt egy magyar tv-n ment sorozat, magyarok készítették, közönséggel, az emberi testről szólt, valódi események szemléltetésével a stúdióban, és ott bemutatták számítógéphez csatlakoztatott elektródákkal, hogy aki követi a légzésterápiát, annak normalizálódik a pulzusa, és nem fog össze-vissza verni. Minél jobban kapkodja valaki a levegőt, annál rosszabb, annál több szén-dioxid halmozódik fel a vérben, annál gyorsabb a pulzus.


Persze, ha az ember megfigyeli a pánikos fórumon, már nagyon rég nem írtam oda, mert eszük ágában sincs elolvasni a gyógyult beteg tanácsát, sokkal inkább menekülnek a pánik mögé, és mást sem tesznek, mint panaszkodnak, hogy jaj, milyen rosszul vannak.


Magasról tesznek a gyógyult pánikosra, meg sem hallgatják a tanácsát.


Így mi a francnak adnék több tanácsot, ha rám sem bagóztak? - sokkal inkább sajnáltatják magukat, hogy milyen betegek, és milyen rosszul vannak.

Mert milyen jó elbújni a betegség mögé, mint aki bezárja magát a saját kis világába, ahol biztonságban van, mintha szembe mennénk a félelmeinkkel, és tennénk is azért, hogy legyőzzük azt.

2013. jan. 2. 03:00

Minden a pszichéből indul ki, minden az agyban dől el. A legtöbb pszichés betegséget mi magunk idézzük elő rögeszmékkel, rossz beidegződésekkel, és akkor van baj, amikor átesünk a ló túloldalára a rögeszméinkkel, vagy beidegződéseinkkel.


A pszichés problémákat mi magunk vagyunk csak képes legyőzni, más nem teheti meg mi-helyettünk.


Csak TE magad vagy képes legyőzni minden rossz szokást, beidegződést, legyen az bármi, ami a pszichével kapcsolatos.

2013. jan. 2. 02:44
Sajnos annyira meg senkit sem érdeklek ,hogy ezek ellenére is össze jöjjön velem mivel ugye normális ember nem közeledik olyanhoz aki nem "kezdeményez" és egy bunkó zárkózott valaki. Ennyi lenne igazából a kis sztorim. Már unom ,hogy semmi örömöt nem tudok már érezni az életemben mert ha emberek között vagyok akkor a szociális fóbiám rontja el ha pedig egyedül akkor valami miatt rosszul vagyok. És tényleg nincs is rosszabb érzés ,hogy az ember BÁRMIKOR minden ok nélkül rosszul legyen. Ha legalább valami normális betegségem lenne az oké ha nagyon elviselhetetlen szednék rá 1000 gyógyszert de így semmit nem tud tenni az ember és folyton csak szenved. Főleg hogy minden rosszulléten keresztül mentem már ami létezik , depresszió , pánikroham , szédülés, hasmenés, hulla fáradtság és k*rvára ijesztő érzés ,hogy mint most fájdalmat érzek a semmi miatt. Ha nem gondolok rá , nagyon lefoglalom magam akkor nincs ilyen. ( mondjuk akinek van/volt derealizációja az tudja miről beszélek) De egyszerűen lehetetlen nem rá gondolni. És muszáj volt már valahova kiírnom hátha tud valaki mondani valami okosságot.
2013. jan. 2. 02:35

Úgy 1-2 éve változtam sokat és az ember azt hinné ezzel megoldódik a dolog pedig nem.

Mindenki mondja ,hogy milyen jól nézek ki általában mindenhol megnéznek vagy flörtölnek velem van hogy utcán is , a testemmel elég sokat foglalkozok és ápolt is vagyok full pedáns ,hogy mindig jól nézzek ki és meg tudjak felelni a nagy semminek. De ez gondolom átlagos az ilyen komplexusosoknál mint én vagyok. Rengeteget olvasok , és azért viszonylag okosnak tartom magam (de ezt sem tudom senkivel megosztani mivel az a pár ember akivel napi szinten beszélek iskolában azok meg elég ostobák most nem bántásból de tényleg)még az ízlésem és a helyes írásom is egész jó de mindezek ellenére semmi önbizalmam és sosem tudtam még egészséges kapcsolatot kialakítani senkivel.

2013. jan. 2. 02:35
Ez középsuli elején kezdett kialakulni, sajnos rossz iskolát választottam nem igazán szereztem barátokat magamba fordultam és az egész csak rosszabb lett. Mára már azt sem tudom ki vagyok ha a sz*r sulimba megyek , vagy ezzel az ismerőssel vagy azzal találkozok vagy nagy társaságban vagyok szinte mindenhol másképp viselkedek nincsen személyiségem, erre jöttem rá. Ez azért van mert szorongok ,szociális fóbiám lett, eleinte csak csöndes voltam nem tudtam igazán önmagam lenni most már önmagam sincs szerintem - csak az érdekel ,hogy mindenkinek megfeleljek persze ez sosem megy. Emiatt nincsenek barátaim igazán , se párkapcsolat se szociális életem. Kész csőd vagyok és a legrosszabb ,hogy elpazaroltam és továbbra is pazarlom az éveimet és a lehetőségeket, nagy kár pedig szerintem nem lennék rossz, kisebb koromba sokat csesztettek a külsőm miatt , és emiatt még ma sem érzem magam igazán embernek úgy belém ivódott hogy én egy selejt vagyok
2013. jan. 2. 02:25

Ilyen például szédülés, durva fáradtság érzet , pánikolás, mellkasi fájdalom, ájulás érzés, hasmenés ,hasfájás stb. És ezek váltakoznak általában elég csak rágondolnom valamelyikre és már ott is van. Van hogy aludni se tudok emiatt. Ami most van az igazából elég furcsa , ilyenről még nem hallottam konkrétan fáj , zsibbad rohadtul a lábam. Komolyan szinte elviselhetetlenek ezek. És nincs szervi bajom 19 éves vagyok ezen kívül tökéletesen egészséges, bár ez mindent elront.

Pszichológussal végülis rájöttünk ,hogy ezek állítólag azért vannak mert el akarom "terelni" a figyelmem valamiről vagy "könnyebb" ezzel foglalkozni mint szembesülni a valódi problémáimmal. Annyiból igaza van ,hogy tényleg nagyon rossz belegondolni hogy egy csődtömeg vagyok. Ez már egy másik történet , és végülis belegondolva nem meglepő ,hogy így alakultak a dolgok. Leírom azt is hátha valakit egy kicsit is érdekel.

2013. jan. 2. 02:23
Nem tudom ,hogy működik ez az oldal még új vagyok de úgy gondolom ebbe a kategóriába illik a legjobban ez a dolog. Az a helyzet ,hogy már 1-1,5 éve szenvedek ettől a "betegségtől" már voltam pszichológusnál is amit be is fejeztem , igazából nem segített. A lényeg ,hogy vannak bizonyos tüneteim ami lehetővé teszi azt hogy kb mindig tudjak rosszul lenni. Az egész derealizációval kezdődött ez volt az "alap" tünet amire még rakódnak dolgok. Eleinte ez zavart a legjobban depressziós is lettem miatta sőt talán mindig az vagyok amióta ez van. Aztán jöttek sorba a dolgok és mindegyik ugyan úgy kezdődött konkrétan "bemeséltem" magamnak bele lovaltam magam és ezzel nem tudtam mit tenni.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook