Másra bízni a babát (beszélgetős fórum)
Szia! Szerintem ezt jól csináltad, én is valahogy így szeretném. Anyukámra én is ezerszer szívesen bíztam, ha kellett, persze rohantam haza hozzá. 2szer voltunk esküvőn a nyáron, 1szer anyukámmal volt, 1szer anyóssal, de ők jöttek át hozzánk és éjfélkor már indultunk is haza. Épp elég volt a gyereknek szerintem, hogy éjszaka nem velünk volt, legalább a környezet ismerős volt neki.
Én is ugyanígy vagyok az anyósommal, mint te, de nincs képem azt mondani neki, hogy sose adom neki a gyereket, mert az ő lakásában élünk. (Persze ő nem itt lakik, ki sem bírnám.)
Az utolsó pár sorodon elgondolkodom, köszi!
Mi először kb. 1 hetesen hagytuk magára a babánkat - az anyukámmal. Annyi időre, amíg mi kocsival elmentünk a kb. 2 km-re lévő nagy áruházba bevásárolni. Listával, stb. Kb. 20 percet hagytuk őket egyedül, de előtte legalább fél órát magyaráztam anyukámnak, hogy ha esetleg felébredne, mit és hogy és egyébként is. Életem leghosszabb 20 perce volt...
Aztán fokozatosan maradt anyummal, 1-1 órára, amíg nekem el kellett menni ügyintézni, állásinterjúra, vagy temetésre, stb.
Amikor 4 órában kezdtem dolgozni, egyértelmű volt, hogy anyunál marad, akkor már 2 éves volt.
Már ovis (2 év 8 hó), és nagyon jól viseli.
De másra még sose bíztam, csak a saját szüleimre. De náluk se aludt még: ha úgy alakult, hogy este volt valami programunk a párommal (céges pofavizit, vagy bármi), akkor anyukám jött át hozzánk, és nálunk fektette.
De anyósomra sose bíznám. A hideg kiráz a gondolattól, pedig ő folyton ezen "szöttyög". Nem bízom benne, és NAGYON más a világfelfogásunk, beleértve a gyereknevelést. Azt meg tudom, hogy nem csinálna semmit se úgy, ahogy mi, akárhogy is kérjük, mert ő mindent jobban tud.
Szerintem csak akkor és olyanra bízd a gyerekedet, akiben megbízol, és amikor te szükségét érzed. Persze gondold végig racionálisan: a ragaszkodásod a gyereked vagy a te érdekeidet szolgálják-e. Észérvekkel, ne érzelmekkel dönts. Ha nem görcsölsz rajta, és fokozatosan változtatsz, a gyerek "észre se veszi".
Mi is aludtunk a mamánál nyáron, mi is imádtuk, csak akkor már nagyobbak voltunk.
Én sok mindenben nem értek egyet anyósommal, ez is gond ám. Ő már vigyázott pénzért is gyerekekre sokrszor és akkor is mondta nekem, hogy őt nem érdekli, ki hogy neveli a gyerekét, ha vele van,ő úgy csinálja a dolgokat, ahogy ő jónak látja.
Az ott alvást ennyi idős gyereknél én sem tartom jónak és azt nem is szeretném még, majd ha iskolás lesz, akkor, de akkor is csak ritkán. Én inkább a nap közbeni felügyeleten gondolkodtam. Azon is csak azért, mert ugyan ez így jó nekem, de nagyon anyás a gyerek (ami jó), csak ha elmegy majd bölcsibe/oviba, nem szeretném, ha sírna utánam.
A "mindent eszik" alatt azt értem, hogy a korának megfelelő dolgokat. Nem eszik p. diót, gombát, az eperre és a mogyoróra allergiás. Ezekre nem nagyon figyel anyósom, pedig ő rengeteg ételt nem ehet. Ezért az étkezést még sosem engedtem ki a kezemből, ettől is félek. Hiába mondom, hogy mit nem ehet, sose emlékeznek rá vagy csak azt hiszik, túlaggódom. Üdítőt, ropit, na ilyeneket nem kap. Inni csak vizet, nem is szeret mást, mert azt szokta meg.
Amennyiben amolyan kétlaki életet él és leginkább azért, mert mindig odahúz ahol éppen többet engednek neki, annak tényleg lehet rossz vége.
Azt mondjuk nem értem, hogy egy két hónapos baba mit keresett nálatok hétvégéken. Nekem ez nonszensz, hacsak nem azért, mert az anyukája súlyos beteg és valami kezelést kap és ezzel segítettetek neki.
Ja valaki írta hogy ő szívesen vigyázott barátnője vagy ki gyerekére.
én is szívesen vigyáztam rá keresztlányunkat kb 2hós kora óta hoztuk hétvégére...volt hogy megkaptuk azt ha most nem visszük el akkor legközelebb se stb...
Én meg nem tudom elképzelni még hogy több napra ne lássam.
Hát szerintem ez már nem jó...és nem egészséges.
Értem mit tudom én hétvégente vagy...ott alszik ott van ok de ha nonstop akkor az már nem egészséges!
Sajnos látjuk,halljuk a káros hatását...
Egy utcányira laknak és volt már pl.arra hogy a kislány este elment fél úton szedte össze az anyja.,De ez nem is a gyerek hibája hanem a szülőé és nagyszülőé.
Az biztos az én gyerekemnek ha azt mondom hogy most már pedig haza jössz az úgy is lesz.Bármit is csinál.
Pedig nem vagyok egy bunkó elveteműlt szülő csak szerintem az a normális ha a gyerek megvan tanítva úgymond hogy a szülő a főnök :-D
Szia nekem 17hós a fiam volt már vele más pár órára pl.temetés miatt vagy pedig elmentünk anyósékhoz és ott aludtunk aztán én meg a párom mikor elaludt elmentünk moziba.nyáron egyszer voltam el bulizni addig az apuka volt vele.ja meg a búcsúba voltam el este kb2órát.Nélküle.
Igazából én nem vagyok annak híve hogy na tosszancsuk oda a maminak stb.Még kicsi és nem érzem azt hogy szüksége lenne rá hogy egyhúzamban mással legyen akar napokig.
Szerintem ez idővel alakul majd.Én nem fogom erőltetni az biztos!!
Minden gyermek,család más ne azt nézd hogy xy mit mond mit gondol.Először nézd a gyereked majd a te magad és dönts úgy ahogy megítélésed szerint jónak látod.
Ha majd később a fiam egyszer egyszer ott akar maradni legyen de rendszer nem fog kialakulni.
Erről még annyit hogy a sógornőm gyerekei van hogy hiszti rohamot kapnak mert ott akarnak maradni anyóséknál főleg a kisebbik aki 5éves már ő szinte mindig ott alszik mert hagyva,engedve van neki egy kis hiszti is elég.
Ez nem normális dolog.Én elítélem ezt.Ne hogy már a gyerek döntsön a szülő helyett...
Én nem értem, mi a gond ezzel. Miért kell a nagyszülőnél alvást valami lepasszolós, negatív dologként feltüntetni? A gyerekek zöme imád a nagyinál, az is egy élmény, egy program, egy kikapcsolódás, a nagyik meg legjobb esetben imádják, kényeztetik az unokát. Ez nem lepasszolás, hanem egy kedvesség a nagyinak, egy kis kedvesség a gyereknek. Ha jó a kapcsolat...
Mi csomót aludtunk a nagyiéknál, és nagyon élveztük. Minden reggel kakós tej volt, perec. Főleg disznóvágások előtt volt divat. Jól az eszembe véstem ezeket a szép, együtt töltött pillanatokat.
Szerintem ez gyerekfüggő is. Pl. az én Lányomat egyáltalán nem viselte meg soha, ha máshol aludtunk. Neki az ad biztonságot, ha ott vannak a megszokott játékai. Illetve sima ágyban nem alszik, így vettünk egy utazóágyat, abban viszont szeret.
Amikor a Lányom 15 hónapos volt, már mindent evett, és úgy látom az említett gyerkőc is. De persze ez sem egyforma mindenkinél, ezt meg kell beszélni és kész. Ha nem tudja az illető tiszteletben tartani ezeket a dolgokat, akkor nem hagyom nála a gyereket.
Ezzel én is sokszor így vagyok, mármint a hajam égnek áll, de el kellett fogadnom, hogy a gyereknek 2 nagymamája van. Anyósom is éppúgy szereti, és biztosan nem akarna rosszat az unokájának. Lefektettük a szabályokat, mit hogyn szoktunk csinálni és kész.
Amíg úgy látod jónak, szoptasd persze, de ahogy írod, eszik mindent, így semmi gond nem lesz, ha odaadod fél napra a Mamának, mert nem fog éhenhalni.
Elsőre biztosan nehéz, de szerintem élj a lehetőséggel, fordíts egy kis időt saját magadra, ez mindenkinek jó lesz. :-)
Itt írta valaki, hogy kell a változatosság a kicsiknek. Nem teljesen így van. A kicsik, nem kis méretű felnőttek.
A kicsi gyerekeket a változatosság/ szokatlan nem gyönyörködteti, hanem elbizonytalanítja!
Azt gondolom, hogy ha megvan a kellő harmónia, egyetértés a másik személy és közted, akkor bízd rá fokozatosan pár órát a lányodat.
2 éves kor alatt nem szerencsés, ha másnál alszik a gyerek, főleg, ha több éjszakáról van szó. Ezen lehet vitázni, de tényleg nem ideális, mert nincs időérzékük és nem is értik, hogy miért nincs ott anyu/apu és amikor felébrednek éjjel nagyon ijesztő számukra a helyzet. Nyilván van, aki nem tudja másként megoldani vagy nem tulajdonít ennek különös jelentőséget.
Egyébként pont ez már "mindent eszik" felfogás szokott az egyik legnagyobb ütközőpont lenni, ha a gyerek felügyeletét átvállaló személy így áll hozzá és figyelmen kívül hagyja az anyuka kívánságati (mert, hogy biztosan csak túlaggódja).
Az anyukák többsége szereti kézben tartani (nagyon helyesen) az új ételek bevezetését. Nem igaz, hogy egy 15 hónapos baba már mindent eszik vagy ha tényleg így van, az megintcsak nem feltétlenül jó neki.
Van olyan ismerősöm, ahol a hasonló korú gyereknek üdítőt adtak, amikor nem volt ott az anyukája, mondván, hogy annyira kíváncsi volt. Mivel ez többször megismétlődött, már komoly cirkusz volt, ha üdítőt látott és nem kaphatott belőle. Ez normális, mármint ha cirkuszol érte, hisz ilyen kicsi gyerek nem értheti meg, hogy az neki nem jó és csak "kivételesen" kapott párszor.
Lehet, hogy ez extrém példa volt, de biztosan nagy vitát válthat ki, ha "megetetik" a gyereket olyannal, amit az anyuka nem szeretne adni neki.
Persze, normális kommunikáció és kapcsolat mellett az ilyen ütközés minimalizálható.
Sziasztok!KÖszi a hozzászólásokat, mindegyikben volt igazság. A szoptatásról annyit, hogy nekem ez nem teher, babám még igényli, de már nem mindig, de már normális kaján él, eszik mindent.
MKrisztinek azért igaza van abban, hogy ez anyósfüggő is. Nem írtam, de szereti a gyerek, de az én hajam sokszor áll égnek anyóstól. Biztos ez is zavar, mert anyukámnál ezerszer szívesebben hagynám,de hát 2 nagymamája vabón a gyereknek!
És igen, tudom, hogy a szülőnek kellene leválni a gyerekről,ez talált, ez nagyon igaz!
Sziasztok! Én egy gyönyörű 17 hónapos kislány anyukája vagyok és ahogyan a fórum indító, én is szoptatok még. Nem ezzel lakik jól a kislányom, viszont jó neki az összebújás, a közelség. Szerintem ezt addig lehet csinálni amíg jó a babának és a mamának is. Hogy ki mit mond, azzal meg nem kell törődni.
Külön töltött idő... Én éjjelre semmi pénzért nem adnám máshová a gyereket, de nem is lehetne, mert egyszer felkel még hajnalban és szopit kér. Délután is csak velem tud még elaludni, bár szerintem ha valami történne velem, menne a dolog apával is.
Én kb. 1 éves koráig nem bíztam másra a lányomat, max. apára, amíg elmentem fodrászhoz, barátnőztem egyet, stb. Úgy érzem, hogy kb. 1 éves kora körül jött el az a pillanat, hogy elkezdett máshoz is kötődni, emlegette a mamát, a papót. November óta dolgozom heti 1 délutánt egy alapítványnál és ilyenkor apával és a mamával van a lányom. Az első pár alkalommal óránként telefonálgattam haza hogy mi van vele, aztán megnyugodtam. Amikor haza értem nem volt sírás, nem volt rajtam lógás, max. egy kis cicizés, de néha még ezt sem kérte. Azokon a napokon, amikor délután dolgozom, délelőttönként megbeszéljük hogy anya megy dolgozni és vacsorára ér haza, a lányom meg rögtön mondja hogy mama, tehát tudja hogy a mamával lesz.
Úgy érzem hogy megérett ezekre a rövid távollétekre, amiket az idő múlásával növelni kell majd, hiszen meg kell tanulnia elszakadni, DE csak a saját ritmusában.
Egyébként idegenektől nem fél, kiegyensúlyozott, mosolygós baba.
na igen, mást....
Bocsánat, nem akarom elvenni a kérdező kedvét, de azért jó tudni, hogy a kedves mama hogy beszél vele, miket tanít neki és miket enged meg neki, érdemes lefektetni az elején a szabályokat.
Tisztelet a kivételnek, de nálunk pl a falra mászok anyós néhány hülyeségétől, nálunk nehéz ügy szólni neki, csak sértődés van belőle, ő nehéz eset, szóval amíg nagy hülyeséget nem csinál, addig tűrök, de bizony volt már, hogy szólni kellett...
Én sem passzoltam le soha eleinte.. de azért idővel elkezdtem... az anyának is kell néha egy kis kikapcsolódás... meg a gyereknek sem árt, ha megszokja, mert aztán nagyon nehéz lesz neki, amikor egyszer csak berakod az óvodába, és egész nap nélküled van...
mondjuk a máshol alvást, vagy egész napos távollétet nem kell egyből erőltetni, szerintem fő a fokozatosság... azzal semmi baj nem lenne, hogy két szoptatás közti időben nagymama, elviszi sétálni, és addig te tudsz kicsit magaddal foglalkozni, pihenni, vagy akármi, amihez kedved van...
szerintem olyan nincs, hogy évekig nincs az embernek igénye egy egyedüllétre, vagy a párjával kettesben létre.. elég ha két órára passzolja le az ember.. eleinte lehet ez alvásidő is, ha neked az megnyugtatóbb...
nekem is nagyon nehéz volt elkezdeni, de sokat lazultam, most már van, hogy néha apukáméknál alszik.. persze nem minden hétvégén, hanem mondjuk egy-két havonta egyszer... mindenkinek más az igénye, de néha szerintem nem árt...