Kismama vagyok! Hurrá! (beszélgetős fórum)

Én is hasonlóan voltam, egy évet vártunk a kislányunkra, és amikor összejött, mi is elmondtuk mindenkinek. Imádtam terhes lenni!

Nekem is tűfóbiám van, de én is alátámasztom, a cél érdekében simán le lehet ezt győzni, szüléskor pedig a legkevesebb az a tű, vagy az a szike, amitől olyankor az ember tarthat, amivel olyankor foglalkozik... :)

Most kistesóval próbálkozunk, már megint 7-8 hónapja sikertelenül, igyekszem nem elkeseredni, de néha bizony nehéz, nehéz időszak ez... szóval én is azt mondom, aki teheti, ne késlekedjen, mert bizony sok esetben nem azonnal jön a várva várt áldott áldott állapot.

Gratulálok neked, nektek és jó egészséget, boldogságot kívánok!

Nekem lányként és fiatalasszonyként mindig az volt a vágyam, hogy sok gyerekem legyen, hogy mindig nyüzsögjenek körülöttem. Mi hárman vagyunk testvérek, bátyám és öcsém van. Én mindig babáztam és nagyon sok volt, mindegyiknek külön neve (talán külön egyénisége is?)A foglalkozásom is olyan, hogy gyerekekkel vagyok kapcsolatban. De az élet úgy hozta, hogy 2 évre született a kislányom és 10 évre a kisfiam, aztán azóta meg úgy alakult, hogy bezárult a lehetőség. De a terhesség boldogságával semmi nem mérhető össze:)

Nagyon szép a cikked, nagyon tetszett.Gratulálok kislányotokhoz! Kicsit olyan mintha az elején az én gondolataimat írtad volna le, most vagyok a 10.hétben! :)

Nagyon sok örömet, boldogságot és minden szépet, jót kívánok nektek! :)