Dacos agresszió (beszélgetős fórum)
szia! most vettem észre, hogy milyen régi az első hozzászólás..:))
hát tényleg nem egyszerű az ilyen korú manókkal "szót érteni" ilyen dolgokban, de a lényeg, hogy ők a mi viselkedés mintánkat fogják megtanulni, tehát nagyon fontos, hogy a lehető leghiggadtabban intézzük az ilyen eseteke, mert minél nagyobb részünkről a körítés, annál nagyobb a "hizti".. :)) persze van, hogy szakad az embernél cérna, pláne ha ketten, vagy még többen is tesznek azért, hogy anya kiakadjon.. :)) és velem is előfordult már, hogy kiabáltam (és bármennyire is nem akarok, biztos, hogy fogok is még), de ilyenkor ha lenyugodtunk, megbeszéljük a dolgot.. :))
Szia! A kisebbik fiam is másfél éves, és ő is keményen harcba száll velem a "jogaiért".. :)) úgy gondolom, ez a fajta viselkedés a fejlődésük egyik kikerülhetetlen állomása, és idővel kinövik, de amennyire lehet, azért tudtukra kell hozni, ha nem helyes amit művelnek.. én elsősorban inkább megelőzni próbálom az ilyen csapkodós szituációkat, de persze nem mindig sikerül.. ilyenkor elmondom neki, hogy ez butaság, és nem szabad ilyesmit csinálni és ugyanazzal a lendülettel ki is zökkentem ebből a helyzetből azzal, hogy másra terelem a figyelmét.. általában elmondom neki, hogy mi miért és hogyan fog történni.. persze ez csak nagyon egyszerű dolgoknál működik, de mégis érzi, hogy nem marad egyedül a problémájával, és igyekszik is "együtt működni".. :)) de ha mégis odáig jutunk, hogy csapkod, vagy "tombol", akkor egy picit arrébb viszem, közlöm vele, hogy itt nyugodtan ki tudja magát dühöngeni, és ha megnyugodott, jöhet vissza játszani, én pedig nagyon látványosan elkezdek valami számára érdekes dologgal foglalkozni.. na, ilyenkor felejtős a hiszti és rohan játszani.. :))
nem hiszem, hogy bármit is elrontottál volna, ezen kár is rágódni.. gondolj arra, hogy beszéd híján milyen nehéz lehet, megértetni magukat velünk és hát valahogy el kell érniük, amit szeretnének.. :)) a továbbiakhoz pedig kívánok rengeteg türelmet.. :))
Szia
Szerintem az nem jó, ha nem szólsz rá, mert akkor azt hiszi ezt csinálhatja. Szerintem minden indulat és érzelem nélkül közöld vele, hogy ez fájt.
Amúgy nálunk is van hiszti, a minap a játékautó vagy 2 m repült a szobában. Higgadtan közöltem, hogy ez nagyon csúnya dolog és az okos kisfiúk ilyen buta dolgot nem tesznek. És kértem, hogy hozza vissza. Szoktam várni egy-két percet és lehiggad, megdicsérem. HA dobálja a játékot, akkor pedig mindig közlöm vele, hogy biztos nem szeretne vele játszani, és látványosan elveszem, elteszem. Ha kéri, akkor közlöm a feltételeket.
Amúgy nehéz ügy, mert minden gyerek és szülő másképp reagál és egymásra is változóan hatnak. Sok sikert és türelmet!
Sziasztok!
Másfél éves fiam egyik napról a másikra kezdett el hisztizni. Ha valamit nem engedek meg neki toporzékolva odajön hozzám és megüt. Eddig csak azzal próbálkoztam, hogy megfogom a kezét és határozottan rászólok, hogy nem szabad, ez fáj, nem ütünk meg senkit! Nem sok sikerrel. Nagyon neki vagyok keseredve, úgy érzem valamit elrontottam, van hogy nem is szólok rá, csak hagyom hogy megüssön.
Van valakinek hasonló tapasztalata?