Kinek mennyibe fog kerülni a karácsony? Mindennel együtt? (beszélgetős fórum)

Nem szeretném elmondani a pontos összeget. Annyiba fog kerülni, amennyit megengedhetünk magunknak. A gyerekek, a szülők, a nagyszülők, a testvéreink és az ő gyerekeik is kapnak ajándékot, mert mi szeretünk ajándékozni. Jó látni az örömet mindenki szemében, ez is az ünnephez tartozik.

A menüsor nálunk ilyenkor különleges, csak ekkor fogyasztott ételek, hozzá illő italok kerülnek az asztalra, akár már reggelente is.

Adventi koszorúkat, egyéb díszeket készíttetek, nem én készítem, nem vagyok elég ügyes és türelmes hozzá :)

A karácsony része nálunk az is, hogy részt veszünk a cipősdoboz akcióban és a Mikulásgyárnak is adunk le tartós élelmiszereket, az általunk jónak ítélt mennyiségben.

Nem adósodunk el, hatalmas szeretetben, kívül-belül szépbe öltözve töltjük az ünnepet és ez a fontos.

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak.

Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni.

Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett. Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, tartalmával együtt leesett a konyha kövére, és darabokra tört.

Nagyon mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja. Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett. Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört a konyha kövén.

Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez. Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja rákiáltott, hogy üljön le. A gyerek ránézett, és azt felelte.

– Nem ülök le. Összeszedem, és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!