Az anyósom vagy a férjem a baj? Ki vagyok borulva.. (beszélgetős fórum)

Hómaci,

latom mar nem vagy itt, de ha gondolod, irj nekem e-mailt! Puszi

Köszönöm lányok,hogy itt lehettem.

Eddig tartott :(

Már tudom,nálunk a férjem a baj,hogy konacafe topicindító kérdésére válaszoljak.

Ma beszélgettünk végre,s bár ígért változásokat,meg is ölte a reményt.Ahogyan eddig is,mindenért én vagyok a hibás.Ő segített,ő mindent megcsinált,az van-volt amit én akarok-akartam.Mégis az én önbizalmam csökkent a nullára.

Tudjátok,az esküvőnk után 4 hónappal kalandvágyból elment a Dunántúlra dolgozni.Persze azóta ez más színezetet öltött,én tehetek róla.Aztán lebukott,hogy szeretőt keresett egy netes oldalon 1 hónap múlva.Szülés előtt 2 héttel hazajött.Átköltöztünk az ő lakásába,amit az első feleségével vett.A tisztasági festésen kívül semmit nem változtathattam.A szülés után néhány nappal visszakerültem a kórházba,mert elöntött a vér,nem ért rá aznap bejönni,mert fáradt volt.Csak akkor annyira hiányzott,hogy a bajban mellettem legyen.Másnap és utána tény,jött.

Aztán pánikba esett,hogy családja lett,és későn járt haza.1 éves volt a gyerek,mikor kiborultam először.Annyi volt a meglátása,hogy nem vagyok normális.Próbálkoztam,kértem szépen,sírva,ordítva,hogy töltsünk kettesben is időt,ő nem akart,nem ért rá.Aztán jött egy nem tervezett baba (bár sajnos meggyőződésem,hogy szándékosan tette)./Ez nem olyan fórum,de le leírom,mielőtt bárki támadna,nem szedhetek gyógyszert,nem lehet spirálom,így neki kellett védekezni./Az első ijedtség után boldogan vártam.Aztán sajnos kiderült,hogy méhen kívüli terhesség.A műtét után 3 napig segített,utána közölte nem ér rá.Ha a lelki fájdalmamról próbáltam beszélni,már hallotta egyszer,lépjek túl.Majd lebukott,hogy egy nálam jóval fiatalabb lánynak csapja a szelet.Állítólag a lány elutasította az udvarlást.Aztán kedvtelésből beiratkozott főiskolára másoddiplomára.Hiába próbáltam beszélgetni,bújni,ő magának való.Közölte,ő az első házasságában sem tudott 2 év után miről beszélgetni.Nekem maradt az anyaság,meg a háztartás.Persze tény,hogy az anyafüggő kisfiam mellett,ezt nem látom el tisztességesen.De ezt hallom más anyukáktól is.Meg ha már nem segít,legalább a szennyest betenné a szennyestartóba stb.Nem, megaláz inkább,hogy ezt vagy azt nem mostam ki,semmit nem csinálok stb.Ha az édesanyám nem segít,már biztos bediliztem volna.Ő a felnőtt társaságom,meg néha a 2 barátnőm.De leginkább a hoxa :)

Szóval ma az ígéreteken túl megtudhattam,hogy szándékosan gerjeszti a veszekedéseinket,hogy ő mennyi mindent csinál,segít.Nem érti,miért jutottunk el ide.Hogy magamra hagyott,aztán szülés előtt hirtelen újra lett férjem,új otthonom,aztán anya lettem,a férjem élte a saját életét,most egy beszélgetéstől megváltozik minden.Ki adja vissza az elvesztett bizalmat benne?Ki adja vissza a reményt?

Azt hiszem,mindannyian úgy megyünk férjhez,hogy a miénk jobb lesz,mint másé.Aztán eltűnik a rózsaszín köd.Addig küzdünk,amíg szeretjük őket.Aztán lehet elmúlik egyszer...ha a másik nem tesz értünk.Ha nem együtt építjük a kapcsolatot.Ha nem vagyunk egységben,semmi értelme.Ha egység van,jöhet bármilyen anyós.Nem az anyós a probléma.

Olvaslak még titeket.Kívánom,hogy ne legyetek soha olyan csalódottak,mint most én.

Nálunk mostanában kezd változás lenni.De nem tudom,meddig tart.

Mindig feküdt a tévé előtt ha hazajött,vagy elvonult a másik szobába.Le kellett borulni,ha egy hónapban egyszer kiteregetett,vagy elmosogatott.Most próbálkozik a gyerekkel játszani,de mivel eddig alig volt vele,többnyire otthagyja és jön hozzám,én meg nem haladok a házimunkával.Idejét nem tudom,hogy a gyerek elalvása után mikor beszélgettünk egy jót,vagy bújtunk össze egy filmet megnézni :(

Húha! Ezt még emésztgetem. Mert így a te oldaladról nézve durva. Hú! Így nézve neked van igazad.

De néha én is elgondolkodom magamon, meg elszégyenlem magam. Pl. amikor csillogó rend van, és kint hagyja a konyhapulton a pezsgőtabletta dobozt, magamban kiakadok, füstölgök, már fogalmazom magamban a szidalmat... aztán magamhoz térek..hogy milyen hülyeségen füstölgök- nehogy már megmozdulnia se szabadjon.

Nagyon elgondolkoztatott, amit írtál!

A férjem hasonló lehet. Munka után (ahonnan este ér haza), azonnal helyt áll a gyereknél, és még elvárás, h ezt jókedvűen tegye, ő is tereget, és pl. a héten már másodjára együtt takarítottunk ki ketten. Ha éjszaka fel kell kelni a gyerekhez, mert az anyja, azaz én ki vagyok purcanva, szó nélkül megteszi. Ha kedveskedik nekem, pl. próbál odabújni, átölelni, de mondjuk én pont fáradt vagyok, és ezer dolgom van, simán szólok neki, h erre nincs idő,ő nem akad ki rám, hanem gyorsan visszavonul. Legközelebb újra megpróbálja. Ha én kedveskedek, ő azonnal mindig nyitott.

Bármikor megkérem, hogy hozzon már ide valamit, mert nem tudok felállni, ő nem veszi zokon.

Vasalni meg szeretek...

Szóval kiveszi a részét, leviszi a szemetet(főleg azóta nem vállalom, mert anyós lebaszott hogy "tegnap volt a kukás" hát baszogassa őt), maradékot felváltva(ilyenkor is nyújtogatja a nyakát az anyja az ablakban).

Hm. Nálunk ilyen nincs. Én sosem piszkálom a mosogatás miatt(gépünk van, ő néha bepakol, én a kézit csinálom mert ugye mindent nem lehet berakni). Inkább ő piszkál, ez az miatt, de igaza van...

Porszívózik, precízen, lassan... néha felmos, pucolja a zuhanykabint. A többit én. Az utóbbiakat felváltva, ahol érjük. Sosem piszkálom ilyenek miatt, nálunk apám semmit nem csinált otthon, én ezt láttam és úgy gondolom, jó dolgom van a párom mellett... mivel neki van kocsija, hazafelé bevásárol, mert a faluban egy százassal drágább minden. Attól függetlenül én is ha járok a városban, elintézem a hét végit is, ha tudom.

Szóval nekem a párommal nincs bajom(az a valaki nagyon messzire eltévedt a homályban).

A gyerekhez nincs türelme, kemény vele, de bízom benne, hogy idővel "felnőnek egymáshoz".

A nőknek tényleg olyan férj kell, aki megvédi a saját anyjától, de elzavarja az anyóst és a feleséget is ha kell. De őt szeretik.

Tiszta Berényi András effektus.

Én bárhogy segítek, pedálozok úgysem lesz elégedett a nejem.

Nem tudom felfogni, pedig nem vagyok hülyegyerek.

Sajnos mondani hiába mondom, hogy legalább azt lássa, hogy csinálom. Nem szoktam otthon sörözni újságot olvasva, mikor a gyerek sír.

Legalább annyi lenne, hogy látom próbálkozol. Ne minden este azt hallgassam, hogy sose fog semmi változni.

Ja az ingeimat én vasalom, mert a feleségem bejelentette, hogy nem lesz a szolgám.

És még hallgassam anyósom okosságait.

Ja persze, hát a nőknek is van életük. Nehogy már a háztartás és a gyerek tegye ki egész napjukat. Szemét férfiaknak megmaradt az a luxus, hogy dolgozhatnak, hogy nem kell végigaludniuk a 8 órát. És persze 1-2 havonta még jut idő péntek esti berugásra is.

Erre most mivan?

Meló után bevásárolhatok, mosogathatok, moshatok, vasalhatok, teregethetek.

Persze ez sarkítva van, mert nem mindig én vagy ő csináljuk.

Nem várok érte hálát vagy elismerést. Sose vártam semmiért. De lebaszást sem várok, ha 2 napja nem mosogattam el.

Egyébként belőlem is a fájdalom beszél. Akárhogy próbálom megérteni a feleségemet, akárhogy próbálok a kedvébe járni, mindig azt kapom vissza, hogy sz.rt sem csinálok és mindig a pohár üres felére figyelmeztet, holott mindig próbálok pohárba tölteni. Én ha délután hazaérek többszáz kilóméter levezetése és tárgyalás lebeszélése után, tudva, hogy hajnalban még a gép elött fogok ajánlatozni, nem lehetek fáradt, mert abból cirkusz lesz. Szegény feleségem egész nap csak a gyerekkel van, kicsit pihenjen ő is. És akkor próbálok a gyerekkel lenni, aki ha otthon van az anyja nem kopik le róla, vagy csak nagyon nehezen ( nem csak velem nem, mással sem ). Ezért is persze én vagyok a hibás.

Én vagyok a hibás, ha esti fektetésnél - én fürdetem és altatom - bealszok a fáradságtól a gyerek mellett, mert nem foglalkozok az aszonnyal. Én vagyko a hibás, ha sokszor csak heti 2-3 alkalommal mosogatok el, nem naponta. Én vagyok a hibás, mert hajnal 2-kor teregetek, mert addigra fejezem be a gép elött a melót. De van hogy elfelejtem már addigra. Van hogy a felmosást is elfelejtettem addigra. Persze ezért is hibás vagyok. De főleg azért vagyok hibás, mert csak napi 5-6 órát alszok és hétvégére annyi energiám van, hogy hármasban csak sétálni tudunk menni. Mert nem szervezek közös programokat. Mert én nem lehetek fáradt. Napok óta görcsöl a szivem. Nem baj. Hajtani kell a melót, mert ugye hitel a lakáson, ami szintén az én bűnöm, hisz a házasság elött vettem fel. Nem merek már itthon szólni sem. Az én oldalamat nem hallgatja meg senki.

Szar az egész.

Tényleg jobb panaszkodni és szarni az egészre.

Amíg mindig mástól várjátok a megoldást, addig tényleg ez marad nektek, itt kiírni a vélt és valós sérelmeket.

Ki mint él, úgy itél.

Kedves Hozzászólók!

A témát a privát klubban szeretnénk folytatni, kérlek csatlakozzatok!

(Az Anyós, a férj, a feleség)

Vesszőt néha nem ártana hásználnod.

Figyi, persze, hogy az a kép jött le a férjemről, hisz olyan sztorit írtam- ráadásul az én szemszögemből. Most ezen mit csodálkozol? Nyilván az a vmi nem tetszett! És azért írtam le. De nem tudom, észrevetted-e, mindenki csomagban érkezik, jó és rossz tulajdonságokkal. Ami nem azt jelenti, hogy a rosszakon nem lehet változtatni.

Ismerek nagyon nehéz természetű embert (rokon) is ,mégis boldogulunk, így úgy, de kapcsolatban vagyunk, és egyre sikeresebben kezelem. Szóval itt nem arról van szó, hogy csak tökéletesekkel állunk szóba.

Ezen kívül írtam ugyebár, hogy az intenzívre a férjem először nem akart jönni látogatni a gyerekhez -ez így önmagában tök gáz, valakiről ilyet olvasnék,nekem is rossz véleményem lenne- de aztán a körülményeket is írtam, mégpedig, hogy értünk él, minden kívánságunkat lesi, imád minket, és naponta kétszer jött a kórházba, munka mellett, stb. stb., hullafáradt volt - szóval másfelől meg sokan nem csinálnák azt, amit ő viszont megtesz értünk.

De nem azért írtam le, hogy kommenteld, sőt! Csak így tartotta kedvem, és szerintem munkaidőben ciki, hogy hoxát olvasgatsz, pláne, hogy a munkatársaid is tudnak róla. Nincs miről beszélgetnetek?

Legyél te nyugodt, én például nagyon is nekimegyek a vitáknak ha olyan helyzet van. :))) Szóval te tökéletes pára, láss tovább az orrodnál, és foglalkozz a magad életével!:)

Az a lényeg,hogy "intézik a dolgukat saját maguk a fiatalok".Ha a vejed (jelölt) a lányoddal dönt mindenről,figyelmen kívül hagyja az anyja okoskodásait,nem lesz semmi baj.

Sok boldogságot nekik!

Nálam véletlenül történt, a konyhában mondtam a páromnak a kórházból hazaérve, hogy azt fogom tenni, amit jónak érzek, mindenkit meghallgatok, de én döntök. Meg a jóég tudja miket mondtam, mert zombi voltam a kialvatlanságból(összvissz 2-3 órát aludtam a kórházban a négy éjszakából) és olyan voltam, mint aki be van rúgva.

Ehhez is tartja magát.