Önbizalomhiány, önértékelési zavar (beszélgetős fórum)
Mert én alaposan, pontosn szerettem dolgozni,mindennek utánanéztem, amit nem tudtam, és amikor valami tök új helyzet elé került az egéyz osztály (új jogzsabály alkalmazása), én mertem kérdezni, ők meg gátlástalanul csinálták a hülyeségeket, pedig ők sem értették,miről van szó. (Cicero mondatai ehhez képest tőmondatok). Szóval, ha folyamatosan ,,azt érzed csak Te nem érted -amit igazából más sem - és úgy néznek rád, hogy elbizonytalanodtál, lemaradtál, kiöregedtél,akkor oda az önbizalom. Megjegzem én tanítottam be őket, ma már tudnám mit kellett volna tennem, de késő bánat.
Hogy érted, hogy a kollegáid miatt volt önbizalomhiányod? Amit gergan mondott, hogy a magabiztosak elnyomtak?
Utánanézek a könyvnek, köszi.
Állandóan az jár a fejemben, amit írtál, hogy éljem meg és át a rosszat, amitől szorongok. Egy nagy mumus miatt szorongok az élet minden területén? Talán a rettegés a haláltól? Amiatt sokszor nem tudok elaludni…
Nekem is az első félévem, orvosin, és azt hiszem, a szóbeli vizsgákon végleg el fogok vérezni. Nem tudom, most hagyjam-e abba, önszántamból, vagy a vizsgák után, sok kudarcélménnyel megterhelve. Nincs bennem az az elhivatottság, lelkesedés, mint másban. De lehet, hogy csak az önbizalomhiány miatt. Nézem az évfolyamtársaimat, akik esetleg rosszabb jegyet is kaptak, mint én, vagy megbuktak a Zh-n. Csak megrázzák magukat, és gőzerővel tanulnak tovább. Én meg csak agyalok, hogy milyen gáz, hogy hülyének néznek. Talán egy ELTE bölcsész szak több sikerélményt adna…
20 ez az első féléve a pénzügy számvitelen
Én is úgy érzem, körülöttem számos nálam sokkal gyengébb képességű ember sikeres, mert van valamije, ami belőlem hiányzik: az önbizalom. A környezetük, a vizsgáztatóik, a főnökeik sokkal tehetségesebbnek, szórakoztatóbbnak, okosabbnak hiszik őket, csak a magabiztosságuk miatt. És ezek az emberek nem agyalnak állandóan, hogy vajon jól tették-e, jól mondták-e, nem csináltak-e hülyeséget, nem válnak-e nevetségessé. Ők jól alusznak éjszaka.
Valóban jó lenne az agyalást és gondolkodást kikapcsolni. Legalább este, lámpaoltáskor. De akkor jön az igazi szorongás, elég nehezen megy az elalvás. Még akkor is, ha a barátomhoz bújva alszom el… Igazad van, önmagamat kellene gyógyítani, másképp látni a dolgokat, de nem tudom, hol kezdjem, nem sok erőt érzek magamban. A meditációs gyakorlat, amit ajánlottál könyv vagy elektronikus valamin elérhető, vagy el kell járni valahova?
Igen, az írásbelijeim nekem sem rosszak, de szóbeli vizsgákról porig alázva jövök ki, sokkal gyengébb jeggyel, mint amennyire tudom. És nálunk több a szóbeli vizsga. Én is ott akarom hagyni, kizárt dolog,hogy ezt évekig csináljam. A lányod hányadéves?
Én is mindig izgulós voltam, minden vizsga előtt biztos voltam benne, hogy megbukom. És persze állandó gáátlásaim voltak az orrom miatt (ami Keresztes Ildikóéhoz képest, pisze ). Butának, hülyének nem éreztem magam, mégsem volt igazán önbizalmam, csak a megszokott környezetemben, barátaim között. Aztán ki tudja mitól, egyszercsak észrevettek a pasik, el mertem hinni, hoyg azért, mert tetszem és nem azért, mert valami hibádzik rajtam. Most néhány tíz év múlva megnéztem a tablóképem és semmivel sem voltam csúnyább atöbbi lánynál, akkor meg új képet akartam csináltatni.
Nem kell ehhez agykontroll, de nem akarok ellentmondani júlia007-nek akinek bevált. Egyszer nekem is ajánlották a kollégáim, pedig csak miattuk volt önbizalomhiányom.
Jó társaság, jó barát, barátnő sokat segít.
Egy hullámvölgyben vettem egy könyvet, aminek csak a fejezet címeit olvastam el, de jó lehet:
Pamela E.Butler: Párbeszéd önmagunkkal /Önbizallmunk kontrollja/
Menj agykontrolltanfolyamra,a tanulási nehézségeket biztosan le tudod vele küzdeni,nekem legalábbis nagy hasznomra volt ebebn is.
A lányom pont ilyen, néha rájön és sírva megy a főiskolára ott akarja hagyni, pedig 100% os zh-kat ír. Nem tudok vele mit csinálni.
Önmagadat tudod csak meggyógyítani,nézz szembe a félelmeiddel,éld meg és át a rosszat amitől szorongsz....relaxálj,töltődj fel azzal,hogy nem agyalsz és gondolkodsz!Rengeteg meditációs gyakorlat van ezzel kapcsolatban,3 hónap alatt ha minden nap megcsinálod hatalmas változáson mész keresztül,ne AKARJ,csak hagyd hogy változz!!
Mindenki a saját mércéje és értékrendje szerint él, cselekszik, beszél. Attól még szoronghat, hogy jó-e, helyes-e, okos-e, esztétikus-e az, amit éppen tesz. És kapcsolatok, mások figyelembe vétele nélkül nem élhet az ember, mert nem egyedül van a földön. Különben sem lehet egy gombnyomással harcos üzemmódba állni. Megnéznék egy ilyen harcost egy lakatlan szigeten, hogyan sütkérezne saját függetlenségében. A függetlenséghez is kell egy másik, aki elszenvedi, hogy Te független vagy. De hagyjuk ezt, kivédhetetlen harcosok kíméljenek, szenvedő sorstársak gyógyítsanak.
Keresgéltem, de nem találtam a fórumokon friss bejegyzést önbizalomhiány témában.
Már mindenki kigyógyult, vagy van még valaki, aki ettől szenved?
Esetleg olyan,
aki attól a perctől kezdve, hogy bejutott az egyik legjobb egyetemre, retteg hogy ő a legbutább az évfolyamon és nem tudja elvégezni?
aki írásban valahogy teljesít, de szóbeli vizsgán nem tud gondolkodni, minden kimegy a fejéből, úgy érzi, a vizsgáztató hülyének nézi, s ez teljesen leblokkolja?
aki ha a suliban dolgozatot ír, mindig meg van győződve, hogy az övé lesz a legrosszabb, mindenki másé jobb, még akkor is, ha többször kiderült már, hogy az övé lett a legjobb?
aki – bár tudja, hogy nem csúnya, mégis állandóan úgy érzi, gáz a feje, a haja, a pattanása, a hasa, a ruhája?
aki nem mer mások felé nyitni, őszintén kiadni magát, barátságokat kötni, mert fél, hogy megégeti magát, megbántják?
aki állandóan szorong attól, hogy mások mit gondolnak róla, a családjáról, a barátjáról?
Nagyobb gyermekkori trauma, családi dráma nélkül miért alakul ki az emberben ilyen általános szorongás és önértékelési zavar? Hogyan lehet segíteni rajta? A pszichológus nem tűnt túl potens és elszánt segítségnek…
További ajánlott fórumok: