Félni egy szülő reakciójától (beszélgetős fórum)

úgy vélik ők azért dolgoznának, hogy a gyereket ellássák, mert a srác a gyerekre előbb költene mint rám...

nem lehet velük beszélni, ők eldöntötték és most minden téren úgy kezelnek, mint egy 10 évest. LAssan azt is megmondanák mikor vegyek levegőt

A sulidat megéri befejezni.Talán tényleg több esélyed lesz munkát találni.

Miért kéne a szüleidnek eltartani, hogy jut ilyen az eszükbe?

Beszélgess el velük erről is.

Anyukájával él, vagy nem?

:))

Szerintem ezt nem nekem akartad címezni.

Egy új barát meg miért kéne, hogy eltartsa?

:((

Ez csöbörből vödörbe.

Egy 24 éves felnőttet már senkinek nem kellene eltartania.

Tudom, a mostani világban nehéz munkát találni, de más egy szülő és más egy barát!

Ha az ember a saját lábára tud állni, nem függ annyira másoktól. Ez van.

sajnos az oda költözés nem megoldható, majusig tanulok addig nagyon eselyem nincs eltartani magam. bar keresek...csak nem talalok semmit.

menekulnek ha lenne hova:( ok nem latjak be hogy megromlott. eddig jo volt viszonylag,az uj kapcsolattol romlott meg ennyire

Akkor menekülj onnan!

Nekem is felnőtt gyerekeim vannak, nagyon szégyellném magam, ha ilyen rossz viszonyban lennénk egymással.

köszi. az exszel is próbáltam velük beszélni. nem.lehet. beleszólnak mindenbe...úgy néznek rám mint egy gyilkosra,magyarázat mert otthon lakom.

nem.buliztam.soha nem iszok nem cigizek stb...és arra sem képesek,hogy elfogadják,hogy felnőttem. a beszélgetés a vita sem segít.... :(

Ez bizony egyáltalán nem normális dolog.

Még akkor sem, ha egyelőre eltartanak.

Ezt a függő viszonyt biztosan érdemes minél előbb megszüntetni.

A párodat mégis csak te választod magadnak.

A szülő pedig legjobb, ha megbékél a döntéseddel.

A szülői zsarnokoskodás szerintem felettébb visszataszító és egyáltalán nem elfogadható dolog.

Beszéld meg velük. Ne kérj, mondd el a döntésedet.

Minél előbb állj a magad lábára, már felnőtt vagy!

Azért ez helyzettől és a konkrét "necces" dologtól is függ. Úgy értem, azzal én is egyetértek, hogy a VÉGÉN mindent el kell tudni mondani a szülőknek, és a VÉGÉN nekik mindent el is kell tudni fogadni anélkül, hogy a gyerek iránti szeretet vagy a kapcsolat bármelyik vonatkozásában megváltozna.

De önmagában az, hogy félve közlöm, amiről magam is tudom, hogy necces, az valahol azt is jelenti, hogy jól ismerem és mégiscsak magamévá is tettem - különben nem tartanám neccesnek a dolgot - a szüleim stabil értékrendjét, ez pedig jó.

Tényleg csak az nem mindegy, hogy a félelem olyan jellegű-e, ami hazugságra, titkolózásra késztet, vagy olyan, hoyg tudo, ezzel esetleg bánatot okozok, és ha helyeselni soha nem is fogják, azért végül el fogják fogadni, mert szeretnek.

egy netkávézóból írtam. Úgy látszik a hasonló problémával küzdő Sorstalanság velem egy városban él :D

Sorstalanság! keress fel privátban

köszönöm, igyekszem.

a nem hagynám őket magukra úgy értettem, hogy segítenék amiben tudok, de nem szeretnék a szülők szoknyáján lakni egész életemben. Csak már kaptam olyat is, hogy én őket kidobnám itthonról...

Én is csak most látom:))

Ezek szerint suli után se hagyod ott őket.Nem lesz könnyű életed.Meg kell tanulnod nem törődni a beszólásokkal.(csukd be a füled)Ők azt hiszik jót tesznek,mert téged óvnak.És biztosan így van.Csak már nem kellene,..de hát te vagy az egyetlen akivel még törődhetnek.És nem fogják abbahagyni:((

Ne veszítsd el,akit tényleg szeretsz.Vállald a botrányt.És kérdezd meg tőlük,hogy ha tényleg szeretnek,akkor miért nem támogatnak inkább abban,ami neked jó?Semmi jobb ötletem nincs sajnos:(((Neked kell olyan technikákat elsajátítanod,amivel magadat erősíted!kívánom,h sikerüljön!!!

most látom csak. Sajnos anyagilag függök tölük még suliba járok fél évig. Ráadásul mind2 beteg. Nem hagynám öket magukra de igy csak megutáljuk egymást.

Találkozgatunk...pár órát ami ha kiderül jön a botrány..ha nem akkor csak 'light'os beszolasok vannak. Anyukámmal az övé ugyanezt csinálta.,miért akarja tönkretenni az életem?

A srác még türelmes mert szeret,de talalhatna negyed ennyire bonyolult kapcsolatot is. És a szüleim miatt veszitsem el akit igazan szeretek?

És te most mit csinálsz?Találkozgatsz azért vele,vagy inkább hagyod?

El tudod hinni h nem fognak támogatni?Anyagilag rájuk vagy szorulva?Vagy "csak"otthon laksz velük?

Rémes,hogy lelkileg ilyen terrorban tartsák az embert:(((( Anyukám nem beszélt velem,ha megsértődött,mert mást csináltam,mint amit ő kigondolt.Olyankor "csalódott"bennem.Mintha a gyereknek csak úgy lehetne gondolkoznia,mint a szülőnek.Valahogy drasztikusan le kéne válnod róluk.Ha tudsz,költözz el.(már nem emlékszem,h korábban volt-e erről szó)

Te szegény:(((Mi történt?

Holnapra kiderül,hogy minden csoda 3 napig tart-e?

De azt hiszem a sértett szülőnek(csak tudnám mire sértődnek ilyenkor?)kell 1 hét is.

bár úgy lenne.

Van valamennyi valóságalapja nyilván,mert a jelek szerint vmi elökelö multimilliomost szántak nekem. De még nem házasodni készülök...bár jó lenne ha ez örökreszoló lenne de ki tudja.

Ez volt az első reakció - felteszem, ők se gondolják teljesen komolyan, amit mondtak.

Nem ismerem a szüleidet, de talán már holnapra másképp látják a dolgokat.

Ha semmi igazságalapja nincs annak, amit mondanak, nos, akkor tényleg keress munkát, és élj vele...:)

Összehasonlíthatatlan dolgokat írsz!

Ivás: nem voltam sosem nagyivó, de ha volt otthon pia, akkor simán kértem én is egy kicsit. AzZt viszont sosem mondtam el az apukámnak, hogy 11 évesen öntöttem magamnak 1 nagy pohár wiskyt, raktam hozzá szódás és jó sok jégkockát (ezt az általam olvasott könyvekben itták), majd belekortyoltam és már öntöttem is ki a mosogatóba:)

Cigi: apukám volt mindig a szigorúbb, így neki kellett beadagolni mindent. Kint volt külföldön hónapokig (kiküldetés), amikor hazajött megkínált valami itallal, mire azt mondtam, hogy én nem iszok, ellenben dohányzok, így megkínált egy cigivel:)

Pasik: soha semmit nem meséltem neki ilyenről, mert ő sem tudta feldolgozni, ahogy már írta valaki, hogy a gyerekem nem kézfogástól lett. Anyukámmal viszont megosztottam, illetve nagymamával is vagy a bátyámmal, de azt egyiknek sem mondanám el, hogy a jelenlegi kapcsolatom mellett van valaki. Ha barátként találkozgatok valakivel, akkor azt simán.

ismerős dolog, egyébiránt, csak nem gondoltam, hogy más is van így. és persze ez azt is magával hozza, hogy a szexualitás az egy borzasztó dolog és óvakodni kell tőle. Így nem jó felnőni és elhelyezni valahová ezt a dolgot. Másrészt meg szülőként biztos furcsának hat, ha a gyermeke,

aki már nem is olyan gyermek (de azért még státuszában igen)más karjaiban leledzik és az a más elvesz tőle valamit. én azért remélem, mivel két szép lányom van, hogy nem leszek ilyen és megpróbálom majd a másik oldalát is látni:) mert ugye, azért sokoldala van...