Hogyan vészeltétek át a szülőktől való elköltözést? (beszélgetős fórum)
Ebben igazad van, a jelenseg letezik, de ezen a reszen normalis ember tullep, amint lecseng a kamaszkor. En ebbol a szempontbol indultam ki, aztan lehet, hogy neked van igazad :)
Igy van, neszojjabe :D
Félreértesz!
Én egy jelenségről beszélek, amibe annak idején én is beleestem.
A szülőtől jövő meglátásokat "beleszólásnak", mástól "tanácsnak" fogják fel a fiatalok.
Most nem a különköltözés jó, vagy rossz oldalát akartam boncolgatni, hanem szemet szúrt, hogy minden 2-3-ik hsz-ban szerepel ez a szó!
Csak egy kósza gondolat volt, elnézést kérek, hogy "beleszóltam"!:D
Ó Libra.mily igazat írtál...ezt minden gyerek rögvest másképp látja , mikor szülövé .vagy önállóvá válik .
Pici téma : Gyermekeim állandó témája volt a viz, villany, gázzal való takarékosság.amire szorgalmaztunk.Ma már ha vendégségbe jönnek, szónélkül természetes nekik.Söt köszönik a "régi "instrukciókat. Látják másoknál a szülöi engedékenységek hátrányait.:)
Miert gondolod, hogy az, hogy valaki orul, hogy "nem szolnak bele" a mindennapjaiba, a szulo elutasitasa, es a tanacsok megtagadasa?
Szerintem errol szo sincs, inkabb az alkalmazkodasrol. Tipo: akkor kelek/fekszem, amikor akarok, akkor hasznalom a furdoszobat, amikor akarom, es ha de. 11-kor ebedelek, vagy eppen du. 4-kor, hat akkor.
16 evesen koltoztem el, es egy megkonnyebbules volt.
Persze elhiszem, hogy vannak onallo es kevesbe onallo emberek. Egyesek meg 30 evesen is anyuci szoknyajat szorongatjak. Egeszsegukre :)
(35/L) :DDD
Miért gondoljuk fiatalon, hogy a szülő amikor tanácsol valamit, akkor azzal "beleszól"???
Érdekes módon, a barátainktól, a munkatársainktól, a szomszédainktól simán elfogadjuk, ha véleményeznek egy általuk ismert életeseményünket.
Csak az szüleinket utasítjuk vissza, "Ne SZÓLJON bele!", pedig - normális esetben - a szülő az, aki a gyerekének mindig és minden körülmények között csak a javát akarja.
Ráadásul az esetek zömében később be is bizonyosodik, hogy igazuk volt.
Miért nem lehet a szülőnek is megadni azt a lehetőséget,- mint egy 123-ik havernak,- hogy tüskék, viták és alapból való visszautasítás nélkül - csak a jobbító szándékot feltételezve - meghallgatjuk a véleményüket és Uram bocsá', még el is gondolkozunk rajta?
Örültem, h. Végre a magam ura lehettem :)
Senki nem szólt bele a dolgaimba.
Ma sem csinálnám nagyon másképp.
Hogy vészeltem át? Remek volt. Az önálló élet csodás.
40/L
Anyás vagyok, de szükségem volt már arra, hogy azt csinálhassak, amit szeretnék.
Az eleinte furcsa volt. Hiányzott, hogy nem tudok kihez szólni a lakásban, ha szeretnék. Ezzel együtt viszont nekem se szóltak akkor, amikor nyugira vágytam.
Biztos lesznek nehezebb időszakok is, nem mondom azt, hogy ez mindig szuperszónikus.
Nagyon jó tanuló időszak ez, ahol lehetőséged lesz saját magad megismerni és megtanulni az egyedüllétet kezelni. Erre mindenkinek szüksége lenne :)
Klassz az is, hogy közel laknak, így bármikor haza tudsz ugrani.
Nem gondoltam volna, hogy ma még képes leszek ekkorát nevetni!:D:D:D
...és hogy vészelte át az elköltözést az anyukád?:)
14 éves koromban költöztem 50 km-re, kollégiumba.
18-tól pedig végleg. Remek buli volt :)
Hogy vészeltem át???
Azóta is ünneplem.:)
De szerintem ők is.:D