Magzati kor- A felnőtt élet meghatározója? (beszélgetős fórum)

Azért kérdezem, mert ugye itt arról van szó, ha jól értelmezem, hogy mindenki egy lélekből keletkezik.

Viszont, ha aki volt és elment, hogy újból visszatérjen, hogyan sokasodik? Hiszen mindig nő a lélekszám a földön.

Hát valójában igen, de hogy őszinte legyek, ez nekem is már az a terület, amibe nem merültem bele. Ritka és egyelőre nem került be a látókörömbe ilyen ember, én speciel ezért nem nagyon foglalkoztam vele, mert egy kicsit nehéz téma.

Állítólag van olyan, hogy egy lélek egyszerre több alakban (emberben) jön le. Ez már nekem is meredek, de nem tartom kizártnak.

Igen. Minden keserűnek látszó sorsot előre választ a lélek. Pontosan tudja, hogy mit vállal.

Próbáld meg úgy elképzelni, hogy ha valaki pl. elmegy eddzeni, akkor nehéz lesz a súlyokat emelgetnie. Miért csinálja? Mert valamit fejleszteni szeretne. Az izmait.

Ha valaki elmegy egy veszélyes kaland túrára, az miért megy el? Mert próbára akarja tenni magát, pedig ülhetne otthon a melegben.

Kb így lehet elképzelni, hogy a lélek miért is választ nehéz sorsot. Egyébként szinte minden lélek nehéz sorsot választ, csak a mértéke különböző.

Szóval a lényeg az, hogy a lélekfejlődésnek egy meghatározó pontja a magzati kor.

Mert akkor kapja meg a baba azokat az érzéseket, amiket meg akar tapasztalni, és olyan szülőhöz jön le, aki ezeket meg tudja neki adni.

Tudod..lehet az, hogy nem vérszerinti fog leszületni... de téged fog választani...

Nekem is úgy sikerült...és engem akartak, mindkettő... ez a feladat...

Igen.

Nekik az kell.

Az egész a fejlődésünkről szól, és ők ezekkel a nehézségekkel akarnak megküzdeni, hogy aztán ebből megtanulják azt, amit mondjuk egy átlagosan jól szituált családban nem tudna megtapasztalni a lélek.

Erről én is hallottam.Nem semmi.

De volt egy lány aki aztán meg is szökött, bár asszem őt nem az apja tartotta fogva.

Rém dologban hirtelen az amstetteni?? - rém ugrott be... az olyan szülő, aki a saját gyermekét bezárja egy pincébe évtizedekre, és vérfertőző kapcsolatot tart fenn a saját gyermekével, úgymond újra, meg újra megerőszakolja, és gyereket csinál neki... nem is egy ilyen rém volt...

Hát nem tudom, ha volt választási lehetőség, hogy talán ez volt a legjobb lehetőség, akkor ennél mi lehet rosszabb?

Egyébként a magzati kor hatásai téma nem függ össze a leszületéssel. Az anélkül is áll. Ezt olyan kutatók dolgozták fel, akik racionálsak és nem előző életesen gondolkoznak.

Korábban azt is sokan tagadták, hogy a gyerekkorban ért traumák meghatározhatnák a felnőttkori berögződéseinket magunkról, a világról. Ezt már lassan mindenki alapnak tekinti. Most jönnek az újabb lépcsők. A magzati korban elindul ugyanaz a bevésődés, mint a gyerekkorban.

Ezek azért fontosabb időszakok, mert ilyenkor az egy fejlődésben van és még nem tudja az eseményeket a megfelelő módon értelmezni.

Egy pici gyerek sokáig azonosítja magát az édesanyjával. Ha az anya sír, akkor a gyerek is sír. Ha a szülők vitatkoznak, akkor a gyerek nagyon sokáig biztos lesz benne, hogy ez az ő hibája.

Tehát ilyenkor még nagyon sok mindent félreértünk és ezeket jegyzi meg az agy.

Később ezért lehet ezt helyretenni, mert vissza kell menni érzelmileg abba az időszakba és kijavítani az elképzelést arról, ami történt, így ott már tiszta lesz az emlék.