Nem tudom,te mit érzel, de megnyugtatlak én most 60 évesen hónapok óta arra a pasimra gondolok, akit 35 évesen szerettem. Ő összejött egy kicsit a korábbi barátnőjével (megértem,szexben messze felülmúlt), de engem is szeretett,nem akart elveszíteni. Mai fejemmel adnék neki egy kis időt, akkor elküldtem. (egyébként elvette a csajt és egy évv múlva elváltak).Fel is keresett kb.két év múlva , de én akkor már egy kicsit foglalt voltam,nem volt nagyon komoly kapcsolat. Ma sem tudom, mikor rontottam el, először, vagy másodszor. Csak jó érzéssel és nosztalgiával gondolok rá, pedig lehet,csak én voltam szerelmes.
Szerintetek miért gondolhatok sokat egy pasira. Volt kapcsolatunk, de ilyen "ha szükségünk van egymásra". Nem is indult komolynak. aztán én beleszerettem, mikor pedig végleg szakítottunk azt mondta, hogy én vagyok neki az igazi. Mai napig nem tudom igaz volt-e vagy sem. De valamiért mindig gondolok rá. Valahol a szívem mélyén szerethetem még?