Mit tegyek? Tanácstalan vagyok.... (beszélgetős fórum)

Dolgos,SZÜRKE hétköznapok 1év után?? :( :( neeeee...

ez kevés lesz hosszú távra..

lehet,hogy ő is ezt érzi?még csak 32 éves,előtte az élet

Félre érted, én nem keresem, itt meg pláne nem. Nem hiszem, hogy regisztrált itt, csak olvasgat (úgy gondolom).

És szerda óta nem hallottam a hangját. :( Féltem, aggódom érte. Pedig sejtem, hogy jól van.

Na ettől félek is nagyon.

De tudok levegőt venni nélküle és nem akaszkodom rá. Nem zaklatom. Mert ez azért nem nevezhető zaklatásnak.

A másik, azért is regisztráltam be magam ide és léptem kapcsolatba veletek, mert tudom, hogy szokta olvasni az itteni fórumokat. És reménykedem, hogyha megtalálja ezt a részt, akkor ez is segít neki visszatalálni hozzám. És abban is bízom, hogy ez nem okoz neki rosszat. Hogy magára ismer. "

Már ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem meg pont az ellenkezőjét éred el ezzel, mint amit szeretnél.

Én biztosan menekülnék a heléyben még messzebbre, és azonnal kilépnék innen, hogy véletlenül se találj meg. Ez már majdnem kimeriti a zaklatás fogalmát. Ki akar olyat, aki ragad rá, és nem tud nélküle levegőt sem venni??

Ha tényleg gyereket szeretne,nem dohányozna.

Szerintem Ő se tudja,hogy mit akar. Mutass Neki egy közös utat,kitűzött célokat,hogy mit terveztetek el együtt.De ha ez sem érdekli,akkor nem tudod visszakapni.

Itt a 7 vége,kérj tőle randevút,vagy sétáltassátok meg a kutyust,vagy bármit csináljatok,de semleges helyen...

Ha szeret,találkozni akar Veled.

Igen, valahol értem a gondolataid és még párhuzamot vélek is felfedezni.

De alapvetően tudom, hogy az akkori legfőbb vágya nem változott, csak háttérbe szorítja. (gyermek, családalapítás). És nekem is ez a célom, méghozzá vele. Mert tudom, hogy benne találtam meg az igait még mindig.

Ja megvan!

Lépj tovább!

Lépésed? Nem tudom. Azért is nem okoskodom. Nem ismerlek sem téged, sem őt.

De valami megragadott: az akkori önmagát akarod visszahozni...

Ez szép, én is voltam így egy nővel. Görcsösen vissza akartam hozni az akkori önmagát, akinek akkor láttam, amikor megismerkedtünk, az első hónapokban.

A röhej az, hogy egy véletlenül elejtett mondat nyitotta fel a szememet. Egyik ismerősöm azt mondta, hogy görcsösen ki akarom hozni a kislányt egy multinál szocializálódott, alapvetően karrierista, semmit és senkit nem értékelő nőből.

Sajnos ez ütött.

Így volt. Sohasem volt aza kedves nő, akinek képzeltem. Még csak szerelmes sem volt belém. Én vetítettem mindezt belé.

Egyszerűen hazudtam magamnak. Ezt hívják illúziónak.

(Persze ez csak egy történet, lehet, köze nincs a ti esetetekhez...)

Elég rosszul hangzik, amiket a második bekezdésben írtál. Arra utal, hogy valami nagy baj lehet vele.

És tényleg az a legrosszabb, hogy nem beszél róla. Így nem kap segítséget, s ha maga nem boldogul, akár még depresszióba is eshet; tehát csak növeli a problémákat.

Próbálj meg óvatosan érdeklődni felőle, de ne erőltess se visszaköltözést, se megbeszélést. Csak jelezd, hogy nem érted a lépését, és ez bánt téged.

A másik, azért is regisztráltam be magam ide és léptem kapcsolatba veletek, mert tudom, hogy szokta olvasni az itteni fórumokat. És reménykedem, hogyha megtalálja ezt a részt, akkor ez is segít neki visszatalálni hozzám. És abban is bízom, hogy ez nem okoz neki rosszat. Hogy magára ismer.

Egyébként úgy gondolom, hogy nem csak "tőlem" ment el a kedve, hanem a céljait sem látja most. Mert egy továbbtanulási dolgát is (sikeres idei felvételi után) erősen hanyagolja. A másik általa kedvelt dolog (nagyon is) a kutyák. Miatta lett egy másik kutya itthon és az utóbbi időben már azzal is csak keveset vagy legalábbis jóval kevesebbet foglalkozott, mint amennyit kellene egy 8-10 hónapos kutyával.

És szerinted most mi legyen a következő lépésem?

Én tényleg őt akarom! És azért mert 1 éve amikor megismertem, ott az elején, napi 1-2 órákat telefonáltunk (250km volt akkor még köztünk) és hallgattam, ismertem meg az álmait, vágyait. Megéreztem, hogy IGEN Ő az, az a NŐ akit mindig is kerestem. Olyannyira, hogy soha nem tudtam elviselni a dohányos lányt, de neki ezt is elnéztem. És tudom, hogy neki is hasonlóak voltak az érzései, mert akkor nem adja fel azt az életet és jön el a számára idegen városba, az ismeretlenbe. De eljött!

Az akkori önmagát akarom visszahozni, hogy talán újra belém szeret, úgy hogy legyenek szexuális vágyai is.

Tudom, milyen ez a helyzet, d azt is tudom, hogy egy nő képes azt mondani neked, az egyik pillanatban, hogy szeret, a másikban pedig azt, hogy gyűlöl.

Csak azt tudom hangsúlyozni, hogy ezzel a hárítással, hogy ez az elköltözés tulajdonképpen a te érdekeidet szolgálja, neked és a kapcsolatotoknak tett rosszat.

De gondolom ezt is. És ezt mondta is, hogy a szerelem már nem az, de nagyon szeret. Csak abban bízok, hogy ez a szeretet már egy érettebb szeretet, mert nekem is ilyen lett. Az ember amikor összeköltözik és eltelnek az első hetek és tényleg jönnek a dolgos, szürke hétköznapok akkor érti meg és éli meg a szerelemből átalakult erősebb és mélyebb szeretet. Én nálam legalábbis így működik.

Ezért lehet az, hogy később a tartós kapcsolatoknál fellángol más iránt a szerelem, de a szeretet erősebb, ezért lesz belőle flört, rosszabb esetben megcsalás.

Ha szerelmes lenne szárnyalna(1 év alatt és ez után is!) és nem ragadt volna le az exénél!

Veled tervezné a jövőjét és működne minden téren a kapcsolatotok.Nem gondolod?

Elhallgat érzéseket, gondolatokat velem kapcsolatban és ez a sérelem. "

Megértem ezt/is/

Szerelem elmúlt egy év alatt? Van ilyen ha marad a szeretet, ami néha/sokszor, csak kissé kevesebb a szerelemnél, de azért nem ugyanaz

Nem lehet okos az ember, sokszor a saját kapcsoaltában sem

El kell érned hogy beszélgess erröl vele sokat

Ha mégis más pasi/kapcsolat az oka, jobb túlleni rajta és kinlódni, mint így lebegni a semmiben

Hasonló cipőben jártam, mint te most. Csak éppen más volt az oka párom szextől való húzódozásának. Kemény napok, hetek, hónapok voltak.

Nem a szex, vagy az aktus hiánya miatt.

Mégsem ment el. Megbeszéltük.

(Nem ítélkezem, nem adok tanácsot, csak annyit mondok, nekem álságos dolognak tűnt volna, ha arra hivatkozva megy el, hogy nem akar engem kínozni. A nők nagyon jól értenek hozzá, hogy úgy állítsák be a helyzetet, mintha azzal nekünk, férfiaknak tennének szívességet.

De biztosan tudod két külön dolog az, hogy milyen egy helyzet és milyennek látszik.)

Bennem nincs harag, csak "sérelem" és nem is a szex hiánya miatt, hanem azért mert nem nyílt meg eddig. Nem volt őszinte. Elhallgat érzéseket, gondolatokat velem kapcsolatban és ez a sérelem.

ert azt nem fogadom el, hogy nem szerelmes már. De szeret. Még vasárnap is leírta, kimondta nekem, hogy Szeretlek! Akkor?

Na de nem haraggal váltatok el, mint írod

A feleség/barátnőnél leállt a szexre a késztetés és erre "szabaditott" téged fel, költözött el.

Nincs se sérelem , se harag, se múlt, semmi

Vagy nem így indult a helyzet?

Mert a nagy beszélgetés a békülő beszélgetés csak és kizárólag nyíltan és őszintén történhet meg, és minden a múltban okozott sérelmet ott és akkor le kell zárni, tisztázni kell.

Mert:

- utána egyik fél sem hozhatja fel

- úgy lesz tisztába rakva a múlt és lehet új szebb közös jövőt elkezdeni

Itt az a kérdés, hogy lesz-e ilyen beszélgetés? Én szeretném (nagyon). De nem nekem kell szerintem kezdeményezni.