Mit kezdjek a 16 éves, makacs, szemtelen kamasz lányommal? (tudásbázis kérdés)

"szeresd

már elkéstél, de még javithatsz a saját munkádon... "

Ennek némiképp kioktató hangvétele van, amit nem kértem.

Mondd, neked hány gyereked van és biztos, hogy mindegyik olyan, mint szeretnéd vagy csak kifelé tűnik annak? Mert bizony sok szülőtől hallom, hogy az ő gyereke csodálatos, mert kevesen néznek szembe a problémával és vállalják fel azt.

Én tanácsot kértem, mert észrevettem, hogy valami nem olyan, mint szeretném, mint megszoktam...ebből is látszik, hogy figyelek rájuk és szeretem őket!

Amennyiben nekem szólt a megjegyzésed.

Évek óta meditálok Osho-ra és ebben a szellemben neveltem a gyerekeimet is, többet tudok ezekről a dolgokról, mint gondolnád. A Titok, mint amerikai maszlag, pedig nagyon jó népbutitásnak, ennél vannak értelmesebb írások is erről a témáról.

A szeretet pedig nem kérdés...mert akartam őket!

szeresd

már elkéstél, de még javithatsz a saját munkádon...

halgasd meg, beszélgessetek, és ne mond meg mit csináljon, hagyd, hogy önmaga legyen, csak akkor adj tanácsot ha kérdezi... várj türelmesen, ne erőszakoskodj...

ha jól csinálod megnyillik, és kezelhetővé válik, ha nem az nem az ő "hibája"

akkor fejleszd magad... olvass OSHO-t

nézd meg a TITOK dvd---t és rájössz a helyes utra

Ez jó...de még van 4 évem :)))

Átölelni? Ha épp hisztizik, akkor lehetetlen, mert eltol, sőt a próbálkozás miatt itthagy, felmegy a szobájába és bezárkózik. Ha pedig épp normális, akkor ő is átölel.

Igen, én is azt hiszem igazán nem lehet olyan tanácsot adni, ami mindenkinek bejönne. De talán ötletszinten igen, s mindenki döntse el a saját gyerekéhez mérten a megfelelőt, hogy mennyiben fogadja meg.

Én is ugyanúgy viselked(t)em mindkettővel, mégsem ugyanazt kapom vissza....sőt a kicsi (9.5) mivel ezt látja a lányomtól, már próbálkozik hasonlüó hangnemben beszélni velem, pedig még kiskamasz korban sincsen.

Ezt én is utáltam, s épp emiatt sosem nyomozok, sosem teszek ilyet...s még mindig bízom benne, pedig sokszor átvert. És a vicc, hogy van amikor ok, cél és érdek nélkül teszi....és ez a legborzasztóbb.

Néha pedig olyan, mint egy tündér...az előbb átvette tőlem a palacsintasütést és kisütötte a palacsintákat...a következő pillanatban pedig ki tudja milyen lesz megint?!

Tudom, hogy neki sem könnyű...a hormonok is dolgoznak....és az én hormonjaim? :))))

Egy fiú teljesen más...nekem 17 éves a nagy fiam és szinte könnyen átvészeltük a kamaszkort...a lányomhoz képest, aki 14. De azt hiszem, nem csak fiú és lány között van különbség...de mindenki más és más. Sajnos itt nem a szereteten alapul az, hogy mennyire kezelhető...azt látom, hogy inkább a tiszteleten.

Az én lányom csak próbálgatja a szárnyait, de a hazudozás, nem beszélés, bezárkózás, nem tanulás, csak a net, flegma, undok stílusa megvan. A barátnője viszont képes elmenni akkor is otthonról, ha nem engedik el...s visszaszól közben: "Miért? Ha elmegyek, akkor mi lesz?"

És itt gondolkoztam el én is...hogy tényleg, akkor mi lesz? Semmi...és innentől ő fog diktálni. tehát, ha idáig fajulnak a dolgok, mert nincs tisztelet, akkor sajnos nem sokat tudunk tenni. Én anno nem mertem volna ilyesmit megtenni, de olyanokat sem, mint a lányom...igaz, nem is ilyen liberális világban éltünk, ahol a tanárverés a divat.

Én minden kamaszt nevelő anyukának sok türelmet és kitartást kívánok!

Sziasztok!

Az én lányom, még csak 10 éves, a fiam meg 4, úgyhogy még pár évem van, bár a kiskamaszkor a lányomnál lassan kezdődik.:) Bevallom, félek tőle!!!!!!!!! És tudjátok, hogy miért????? Mert túl jó kislány. Már születése óta egy angyal. Most meg, hogy nagyobbacska, olyan....mindent elfogadok ami történik velem, nem lázadok, nem hisztizek, nem vagyok akaratos, segítőkész, jó tanuló, senkit nem utál, nem csúfolódik....stb. De félek, hogy egyszer csak robban. És teljesen az ellenkezője lesz. Bár bízom benne, hogy a félelmem alaptalan, és remélem előbb utóbb ez be is bizonyosodik.:)

A fiam miatt meg azért félek, már most, mert ő meg teljesen az ellenkezője a lányomnak! Nagyon eleven, sőt még annál is jobban, hisztis, semmi félelemérzete nincs....stb.:(

És, hogy én milyen kamasz voltam? Igen, volt, hogy én is azt mondtam, hogy ki nem állhatom a szüleimet. Rocker cuccban jártam, aztán alteros lettem...rock zenét hallgattam....anyám hagyta, de figyelt!!!!! És tudtam, hogy bármikor, bármit elmondhatok neki!!!!! 16 évesen mehettem először discoba, egyszer!!!!!!!!! Aztán fél évig semmi, csak az általunk rendezett babazsúrok, éjfélig!

Soha nem mertem késni otthonról, bár soha nem anya mondta meg, mikorra menjek haza, hanem megkérdezte, mikor jössz? Mondtam, hogy mikor, és mindig hozzá tette:"Tudod, inkább két perccel előbb, mint később! Ha szeretnél, inkább még kéretőzz vissza, de akkor is jelentkezz le." (akkor még nem volt mobilteló)

Soha nem mertem volna visszabeszélni!!!!!!! Az öcsém, már más volt, ő már volt, hogy visszaszólt.

Én is csináltam hülyeségeket, de soha nem kerültem bajba, és mindig tudtam, hogy minek, hol a határa.

Sajnos, a mai fiatalok...pffff Nem irigylem egy kamasz anyukáját sem. Azt hiszem, magamat sem fogom!:(

Szia!

Nekem is volt ilyen időszakom, nekem 15 évesen. Ezen szinte valamennyi fiatal átesik, nem egyedi az eseted. A legfontosabb, hogy mindig mutass türelmet és segítőkészséget irányába, ne akadj ki, ne kiabálj, mert csak az ellenkezőjét éred el.

Nem kislány már, ennyi idősen pontosan érzi a tettei következményét. Ne hajszold bele még jobban ezekbe a dolgokba, hagyd, hogy szép lassan elcsituljanak a dolgok, le fog állni ezzel a viselkedéssel, de csakis saját magától. Amit addig tudsz tenni: türelmes, megértő, kedves vagy vele, próbálj közös programokat szervezni.

KERESSETEK MEG EZT A KONYVET:THOMAS GORDON-P.E.T.-A SZULOI EREDMENYESSEG TANULASA

nagyon ertekes konyv,ha a szuleim az ott olvashato modszereket hasznaltak volna a kommunikalashoz akkor en se lettem volna olyan szemtelen es szofogadatlan a szuleimmel...ha vkit erdekel irjon privibe

Ezt én is megpróbáltam. Semmit nem értem el vele, sőt!

Csak néztem ki a fejemből, mi mindenről képes lemondani.

Nincs zsebpénz, nem tudok elmenni szórakozni a többiekkel? Sebaj, olvasok itthon. Nincs kedvenc kaja? Sebaj, van kenyér, májkrém. Nincs tiszta ruha? Ja, akkor nem tudok iskolába menni. Hiába mondtam, hogy nem adok igazolást!

Szerencséd volt, hogy a fiad észhez kapott a viselkedésed hatására!

Szijjasztok!!!

Sztem az a legrosszabb ha beleolvasol az msn-jébe. Ettől csak kiborul és még jobban fog hargudni és azért is azzal a személlyel fog barátkozni. Szal sztem ezzel ne próbálkozz. Sztem az a legjobb ha elbeszélgetsz vele.

Az a leges-legrosszabb, amit tehetsz, hogy beleolvasol a beszélgetéseibe. Eléggé kétlem, hogy ennek bármelyik kamasz örülne, hogy "informálódik" a drága szülő...

Én 15 éves vagyok, és megutálnám érte rendesen anyumat, az 10000%. Szóval, ha engem kérdezel kedves Judit, próbálj vele beszélgetni higgadtan, és elmondani neki, hogy minek mi a hátránya, stb.

Szerintem nem érdemes belenézni a dolgaiba,mert elveszti benned a bizalmát,inkább üljetek be valahová egy jó kis dumapartira,ha barátnődként kezelhet,bizalmasabb lesz hozzád és megbeszéli veled a dolgait.

Nálunk így működik a kamaszkezelés,igaz,az enyémek fiúk és még csak a nagy kamaszodik.

az én lányom a naplózást letiltja:)

de én nem is olvasnék bele.:)

Ha a gyerek nem veszi észre akkor is kiderül

Borítékolom, hogy beszélgetéseknél, esetleges vitáknál a szülő hivatkozni fog a látottakra, olvasottakra