Megcsaltak most mit tegyek? (beszélgetős fórum)
Íme az idézet,amit ígértem:
Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. Öleld át az életet megújult erővel. Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág.
Máta Amritánandamaji
Mért gondolja a férjed,hogy annyira romosak az alapok?
Te pedig hogy tervezed:bármit benyelsz neki,csak visszajöjjön?(kivárod,amíg kifutkározza magát)
hidd el,ebből nem fog jó kisülni:(
Épp tegnap beszélgettünk ilyesmiről a párommal. Néztük a tv-ben az oroszlánokat, hogy beteg volt a nőstény petefészke asszem, és, hogy ez veszélyes a hímoroszlánra is, mert az így ugye mindig párzana, ami oroszlánéknál ez napi 70 aktust is jelenthet. És a párom megjegyezte, hogy "ez a 70 azért már neked is sok lenne naponta azért..nem?":DD
És valahogy erről szóba került a ti meg hát a hétköznapok, a rossz kapcsolatok, stb..és ahogy mesélt nekem az jött le, hogy sok férfi úgy szereti, ha otthon csend van..ha minden hülye döntésükhöz, ötletlükhöz a feleség boldogan őket istenítve reagál...és mondtam neki, hogy játszuk most egy hétig ezt..? így most innentől egy hétig, ha valami olyat mond, vagy kérdez, amit én tartok hülyeségnek, vagy nem jó dolognak, akkor nem mondom ki őszintén, hanem csak csendben mosolygok..aztán később kérdeztem tőle valamit, mintha nem tudnám, és ő elmesélte, elmagyarázta nagy élvezettel, és én csak hallgattam mosolyogva, meg dícsérgettem, hogy hű de jó, hogy te ezt tudod..nekem ez eszembe se jutott volna...:DD Mondjuk így leírva nem jön le, hogy milyen vicces volt a helyzet, de annyira nevettünk a végén, hogy ma hajnalban reggel is hangosan nevetve ébresztett, én pedig csak kedvesen vigyorogtam, ahelyett, hogy megkértem volna, hogy legyen csendbe.:D
Bowie, de jó meglátásod van Uncsiékkal kapcsolatban! Hát igen, dönteni mindig nehéz és nagy felelősség. Uncsi férje sem szeretne dönteni, nem szeretné ő sem elhagyni a családját.
Érdekes, hogy mennyire másképpen éljük meg ezt az időszakot Uncsiék és mi! Mi sokkal nyugodtabbak vagyunk, sokat és higgadtan beszélgetünk, és (nevessetek ki, de) mindketten őrlődünk.
Kur..va költözik a pasijától aztmondta.De persze beszéltem a pasival reggel és nem ment sehova.. otthon aludt :)Azt mondja csak fenyegetőzik...úgyse megy el deha igen akkor menjen!Itthon meg örülnie kéne a férjnek,hogy szabad a terep...de ez depis:)
Hát ezzel most én is igy állok ha menni akar hadd menjen ,nem fogok könyörögni !Mindig azt hallom : pakolok és kész! Unalmas..fenyegetőzés !
Olyan érdekes, ahogy másképpen gondolkodunk otthon... Ha a házasságunk egy veteményeskerthez hasonlítanám, akkor egyértelmű, hogy kártevők jelentek meg, és ez nem most, nem a harmadik megjelenésével, hanem már valóban voltak problémák otthon az utóbbi időben.
Az én álláspontom az, hogy most gyorsan minden eszközt ragadjunk meg annak érdekében, hogy az össze-vissza károsított veteményből még mentsük, ami menthető. Férjem szerint viszont hagyjuk az egészet a kártevőknek, mert ennyire romos alapokra nem lehet építeni. És idővel, a veteményeskert esetében tavasszal, esetünkben ki tudja, mikor, ha véget ér ez a krízis, akkor újra lehet veteményezni, amire már nagyon fogunk mindketten vigyázni. Mert a mostanit egyikünk sem gondozta igazán.
Jaj, de bonyolult vagyok. :)
Aztán kapsz egy átlagosított értéket, és ha nem lesz akkor vége, mi lesz? Összeomlassz? Minden ember más Veronika..csak átlagosítani lehet..hisz láttad itt a fórumon is már..
Hát..a tegnap estédet pedig nem irigylem.
Nálam is egyre rosszabb a helyzet...
Tegnap nagyon szép napja volt a férjemnek (nem szeretném megmondani, hogy miért, mert rettegek a felismerhetőségtől), és abban reménykedtem, hogy ezen örömét megosztja velünk, a családjával. Áááááá, dehogy. Nem hozzánk jött haza először. Ez nagyon megviselt. Nálunk eddig az volt a felállás, hogy én vagyok a földre szállt angyal, akihez érdemes legyen hazajönni, de egyre nehezebben viselem. Valami hatodik érzék azt mondatja velem, hogy ha itthon cirkuszolok, akkor csak még jobban eltávolítom magamtól. De egyre kevésbé tudok nyugodt maradni.
További ajánlott fórumok:
- Most 6 hónapos a lányom, a nem alvás úgy 1, 5 hónapja kezdődött. Egyszerűen nem hajlandó elaludni, csak, ha ott vagyok, mit tegyek?
- Olyat talátam a páromnál, amit nem kellett volna. Most mit tegyek?
- Barátom belépett egy pártba, most már képviselőjelölt. Amióta politizál, sokat változott a viselkedése. Mit tegyek?
- Kihívtam az orvost, adni szeretnék neki pénzt. De nincs apróm, csak 10 ezresem. Most mit tegyek?
- Most mit tegyek? Mi a helyes/következő lépés? Beszéljek vele? Meddig művelhetjük ezt így tovább?
- Nem szeretnék találkozni a mostohaapámmal, mit tegyek?