Megcsaltak most mit tegyek? (beszélgetős fórum)
Én nagyon korán elvesztettem az apámat..mert ő inkább a halál mellett döntött, mint sem, hogy elhagyja anyámat, aki sz..rá alázta őt...és, hogy azért gondolom így, mert apás voltam? Nem..tudod, 15 évvel később a nevelőapám is követte az édesapámat, mert valahogy ő is jobbnak látta így, mintsem külön menni tovább...a kapcsolatom az anyámmal soha nem javult meg..a tesómé sem, aki fiú. A gyerekek felnőnek, és észreveszik, meglátják azt, hogy ki mit művel(t), és bármilyenes is egy gyerek..apás vagy anyás..amint észbe kap, el fog távolodni attól a szülőjétől, aki a másikat megalázza/megalázta.
Sajnos vannak olyan emberek, akik elviselik mindezt, a saját egészségük, és tartásuk rovására is..a másik meg közben kihúzott testtartással vígan él bele a vakvilágba, nem törődve a másikkal, aki érte mindent feladott..
Tudod nekem ez a legborzasztóbb az egészben, hogy vannak emberek, akik elvárják, hogy otthon boldogság és nyugodtság várja őket, meg meleg étel és tiszta ruha..meg még esetleg szex is (hátha a megalázott fél még megalázottabb lesz, ha elkap valamit), de mindemellé elvárják azt is, hogy mosolyogva asszisztáld végig azt otthon, amikor ők éppen együtt hancúroznak, nem gondolva a másik emberre, nem gondolva a gyerekeikre...sőt, még az sem baj, ha támogatod is ebben őt, az sem gond, ha a megalázott fél osztja be az idejét..figyelj...most ne hétfőn menj már Drágám, mert a gyereknek ez vagy az lesz....majd kedden inkább...Úúúúúrrrisssten!!!
Uncsi..érted nem hagyná ott a nőjét..oké, szíved joga benyelni ezt, a te erődön múlik az, hogy tudsz e így élni...DE!! Ha a lánya kérné, hogy hagyja el a nőjét, és ne bántsa az anyját? Szted akkor mit lépne? Sajnos gyanítom, hogy semmit...
Uncsi, nekem is mennem kell, délután jövök.
Ami a gyerekeket illeti, a kislányomnak volt egy olyan kis ártatlan beszólása, hogy azt hittem, menten összeesek. Tudni kell, hogy nekik elképesztően jó a kapcsolatuk apával. És azt mondta az én kislányom, hogy: Anya, az, hogy apa hozzád nem jön haza, az nem baj (!), de hogy HOZZÁM, A KISLÁNYÁHOZ, az nagyon szomorú. Szóval a gyerekek (főleg a kislányok) az apjukhoz húznak, ami extra nehézséget okoz nekünk.
Csak ne lenne ennyire nehéz...Mennem kell vár a konyha :(
Mint látható, én nem vagyok annak a híve, hogy azonnal lapátra vele. Bár akkor, amikor éjjel jön haza, én is azon őrlődöm, hogy most azonnal összepakolom a cuccait és menjen oda, ahol szeretik. Aztán rájövök, hogy itthon is szeretjük...
És a lányok azt látják,hogy anya ideges veszekszik apával aki amúgy tök jó fej..hiába tudja a nagy ,ennyire nem érzi át ,csak azt látja én vitázom..
Főleg a lányai imádják...ezt akartam irni
Nem akarom ezeket elmondani mert kicsit szégyellem ,hogy hagyom magam megalázni .Mindenki azt mondja lapátra vele..nem ilyen egyszerű...főleg haádják..így is nehéz!
Köszi, nagyon éééédes... Menj el dolgozni... Mintha ez csak rajtad állna. Találnál egyébként munkahelyet?
Mondjuk én is elképesztően keveset keresek, gyakorlatilag ő tartja el a családot.
De nemijed meg sőt olyan mintha megakarná mutatni,hogy nemfog behodolni az akaratomnak..akkor is megmutatja!!
Gyere ide, mi itt meghallgatunk. :)
Nincs egy barátnőd, akivel meg tudnád beszélni?
Tegnap mondta ne menjek el dolgozni csak ne vele foglalkozzam,-mondtam de elmegyek mert nemakarok igy élni tovább
itt a faluban van a munkahelye..reggel megy délután jön:Hát most pl lepakolom a kispadlást :)Nagyon-nagy a portánk és erdő van benne egyik fele csak egy éves és hát megkell metszeni..én szoktam!van mit csinálnom csak nem segít ha nincskivel beszélnem ezekről a problémákról
Akkor beszél velem rondán vagy lekezelően mikor kiprovokálom..amúgy rendes lenne.Nincsenek szűlei se testvérei ideköltözött mikor megismerkedtünk és azóta itt él...nincs hova menjen.A legrosszabb talán az hogy nem titkolozik... nyíltan megmondja amit gondol tehát azt ,hogy miattam nemfogja elküldeni..de ha a nő kérné akkor engem sem küldene nem akar választani...ennyi!Tegnap este felöltöztem mert éreztem mennem kell..végigsétáltam 3 utcát,többnyire bőgve! :(Hazaértem és mélyen aludt) ezen is bőgtem,mert ennyire érdekli hogy merre mentem?!Ma reggel pedig nem főztem neki kávét és kaját sem pakoltam neki és a ruhát sem adtam a kezébe..:)Egyszóval semmibe vettem..de tudom nem ez a jó hozzáállás ha megakarom tartani mert igy odalököm ahol kitudja magát panaszolni..Csak rohadt nehéz ..magambafojtani az érzéseket és senkivel se megbeszélni :(
Mert különben tényleg bele lehet őrülni...
Uncsi, és egyébként (békeidőben) mit szoktál csinálni, hogyan telnek a napjaid? Nyilván a gyerekek és a háztartás... Csak azon agyalok, hogy nekem a munkám nagyon nagy segítség, hogy egyáltalán van, mert napi 8 órában van más, amire odafigyeljek (már ahogy sikerül...). És most azon agyalok, hogy neked mi lehetne hasonló "kikapcsolódás".
Így megértem, hogy nagyon feszült a légkör.
DE itthon van általában..
Hááááát, a férjem... És szeretem.... És itthon szeretném tartani....
Szerinted hiba volt?
Legalábbis az én férjemen a mai napig azt látom, hogy szeret itthon lenni és jól érzi magát a családja körében.
Viszont, ha az a hölgy amúgy is a falu q..vája, akkor az méginkább azt bizonyítja, hogy nem fog sokáig tartani ez a fellángolás. Viszont ha ilyen típusú Uncsi férje, akkor nagyon erősítő lehet, ha vagy munkát találna Uncsi, vagy valami nem tudom én, hogy mit.
A másik, hogy én nagyon tudatosan ügyelek arra, hogy normális legyen itthon a hangulat. Persze, ez nem mindig sikerül, tegnap de. pl. iszonyatosan feszült voltam, de délutánra valahogy lenyugodtam és mivel (szerintem hosszú évek után először!) megadatott, hogy sem anyukám, sem a gyerekek nem voltak itthon, egészen hosszan tudtunk beszélgetni (is...).
Uncsi inkább kiabáljon egyedül, vagy sírjon a fürdőszobában (mint én szoktam), vagy kaparja ja falat fájdalmában egyedül, de tényleg igaz az az alapigazság, hogy a férjnek legyen jó hazajönnie...
És (félreértés ne essék!) én is volt, hogy a lelki fájdalomtól összegörnyedve feküdtem a padlón és könnyek nélkül, artikulálatlan hangon bőgtem fájdalmamban, de valami emberfeletti erővel meg kellene próbálni nem veszekedést provokálni.
Bár az is lehet, hogy Uncsi férje tényleg annyira más, mint az enyém.
Igen, nagyon nehéz, egyértelmű. írta is még valahol a fórum elején, hogy egy kis faluban lakik, és mit szólnának az emberek, ha kiderülne...csakhogy egy kis falu, az egy kis falu..ott nem marad titok, főleg, ha már 2 ember tudja..és ezt már több, mint ketten tudják. Épp ezért, ezzel nem szabad foglalkozni, mert ezzel nem ő van minősítve, hanem a férje, meg a nő..aki már amúgy is a falu qvája, mint mondta.
Dehogyis úgy..menjen el, hogy költözzön el, amíg ez le nem cseng nála..lehet a faluban lakik a testvére, a szülei..nem? Miért kellene abbahagyni a munkáját? Most gondolj bele a különbségekbe..veled beszélget a férjed, veled normális..de őt még meg is alázza a szavaival is, mert úgy gondolja belerúghat még egyet és még egyet. Azért, mert hagyják neki.
Azt pedig iszonyat nehéz lehet Uncsinak leküzdeni, hogy tudja a fél falu. Mondjuk ez persze nem őt, hanem a férjét és a szomszédasszonyt minősíti, de akkor is nagyon rossz érzés.
Uncsi, a férjed a hétvégét sem tölti veletek?
Figyu, hogy gondolod azt, hogy Uncsi férje menjen el két hónapra máshová? Utazzon el távoli rokonokhoz, és közben ne dolgozzon?
Uncsi, látom, te sem alszol éjjel...
Szegénykém! Tudom, hogy nehéz, de semmiképpen sem tud munkát találni magadnak felétek? Mindig is ilyen fölényeskedő volt?
További ajánlott fórumok:
- Most 6 hónapos a lányom, a nem alvás úgy 1, 5 hónapja kezdődött. Egyszerűen nem hajlandó elaludni, csak, ha ott vagyok, mit tegyek?
- Olyat talátam a páromnál, amit nem kellett volna. Most mit tegyek?
- Barátom belépett egy pártba, most már képviselőjelölt. Amióta politizál, sokat változott a viselkedése. Mit tegyek?
- Kihívtam az orvost, adni szeretnék neki pénzt. De nincs apróm, csak 10 ezresem. Most mit tegyek?
- Most mit tegyek? Mi a helyes/következő lépés? Beszéljek vele? Meddig művelhetjük ezt így tovább?
- Nem szeretnék találkozni a mostohaapámmal, mit tegyek?