Megcsaltak most mit tegyek? (beszélgetős fórum)
Igen Ditta, igazad van, hogy nálunk "primitívebb" a gondolkodásuk, a farkuk és az egójuk vezérli őket. Viszont azt is sok helyen lehet olvasni, hogy nemcsak ők, férfiak szeretik, ha felnézünk rájuk, hanem a nőknek is jár(na) az, hogy otthon "hercegnőként" bánjanak velük, ne pedig cselédként. Mi mindketten 8 órát dolgozunk, és a férjemnek az az álláspontja, hogy itthon ő pihenni akar, nem pedig a második műszakot "lenyomni". Ő nem kertészkedik, nem takarít, nem megy biciklizni a gyerekekkel, stb., hanem itthon ő pihen. Következésképpen valakinek ezeket (és még mi minden mást!) meg kell csinálnia. És akkor gondolom érthető az a reakcióm, hogy ha ki sem látok a házimunkából, akkor azt szeretném, hogy ő inkább segítsen, ne udvaroljon.
És tudom, hogy a házimunka megvár, de nekem halványan rémlik valami olyasmi ígéret, hogy "jóban, rosszban együtt".
Majd mond el a kislányodnak,hogy DE: Az baj,ha az apa nam jön haza az anyához.Mert ti eredetileg arra szövetkeztetek,hogy együtt fogtok élni,egymást boldoggá tenni,és közösen szeretnétek gyerekeket.
A kislányod erkölcsét,értékrendjét alapozod meg azzal,ahogy erre reagálsz.
:S hát azért ez sem fáklyásmenet,hogy "életemben először kímél meg attól,hogy főznöm kelljen" :S
Én azt csinálnám-pusztán technikai tanács-hogy kihasználnám ezt a rohamát,és kezembe venném jobban az irányítást,hogy foglakozzon ennyit rendszeresen a gyerekekkel,és vigye el őket hetente egyszer enni valahová-addig te csinálhasz,amit szeretnél.
Az otthonlevős estéin pedig 1in 1 rábíznám a gyerekeket,leckéstül,fürdetéssel,meseolvasással együtt.
Persze ezek az átmeneti időre való megoldások,amíg eldöntöd ,mit csinálsz.Bár Ha együtt maradtok,szerintem akkor is érdemes lenne megtartani ezt a rendszert,mint alapot.
Ne érts félre!Nem kritizálni akarlak!
Csak rámutatni,hogy ha javítani akarsz,hol tegyed!
De szerintem ott tévedsz,hogy Ő nem szolgát akar!
Ne vidd be neki tálcán,van 2 keze,meg tudja tenni!
Lehet,hogy nem tudom jobban elmagyarázni!Az odafigyelés nem a kiszolgálást jelenti!
A beszélgetést,az érintéseket és az örömöt,hogy együtt vagytok!
Én akkor is leülök mellé TV-t nézni,ha nincs kész a házimunka!Az ugyanis megvár!De ha leülök mellé,megsimogatom és elmeséltetem milyen napja volt!Ráfigyelek!Teljesen!Nekem is van 2 gyerekem!Megszokták!
Ez igaz!De a férfiaknak ennél sokkal "primitivebb" a gondolkodásuk!A farkuk vezérli és az egojuk!
Én biztos nem pattintottam volna le,hanem megkérem,hogy segítsen utána,mert nem leszek máshogy kész!
Tudom,ez kicsit más gondolkodásmódot kíván!Lehet nem könnyű belejönni!Dehogy hasznos,az biztos!
Minden kapcsolatot ápolni kell!A férfiak is azt szeretik,ha törődnek velük.
A párom is meg van győződve róla,hogy minden úgy van,ahogy ő akarja!Miért ne higgye?
Ha bebizonyítod neki,hogy ő a nagy erős,ügyes férfi és egy polcot is CSAK Ő tud feltenni,simán felteszi!
Nem kell,hogy olyat tegyen amiért meg tudod dicsérni!Elég,ha reggel azt mondod,hogy milyen szépen süt a nap és milyen jó,hogy ezt a napot is együtt kezdjük,mert szereted!És én még így is gondolom!
HM!
Én a mai napig tálcán viszem be a kaját neki! És reggel kávét főzők..pakolok kaját kikészítem a ruháját és igen sokat masszirozom a hátát..
Kedves Ditta67!
A véleményed teljesen helytálló. Viszont ahhoz, hogy odafigyeljek a férjemre, dícsérjem, ahhoz az is kell, hogy ő olyat tegyen, amiért meg tudom dícsérni. Tudod, amikor nagytakarítok, ő pedig a fotelből nyomkodja a távirányítót, és lehajolok porszívózás közben, ő megkíván, én viszont lepattintom, mert értékelném, ha nem kamatyolni akarna, hanem inkább arréb rakna valamit, hogy én be tudjam fejezni a nagytakarítást.
Most már megtanultam, hogy fel kellett volna nézni rá, de aki egy éve(!) nem tud felszerelni egy polcot (minek azt odarakni), arra nem könnyű felnézni.
Persze, most már én is fájó szívvel nézek a távolodó vonat után, aki mostanában nem haza, hanem egészen máshova siet, és minden idegszálammal kívánom, hogy minél hamarabb érjen véget ez a rémálom, de összességében azt gondolom, hogy közösen jutottunk el oda, hogy nem tudok felnézni rá, hogy nem érzi magát jól itthon, tehát közösen is kellene helyrerakni a témát, nem pedig félremenni jól éreznie magát.
Sokáig gondolkodtam,hogy elmondjam-e a véleményem.
Az ilyen férfiaknak,-mint a tied is- valami hiányzik otthon.És itt nem a szexre gondolok!Sokszor akivel megcsalják az asszonyt,nem szebb,jobb,csinosabb mint a feleség.Én abból a szempontból nézem mi az ami hiányzott?
A legtöbbször az odafigyelés,dicséret.Hányszor dicsérted meg a férjed,hogy milyen ügyesen megcsinált valamit?Vagy ha fáradtan hazajött,elismerni milyen sokat dolgozott és megmasszírozod a vállát?!
Tudom mindez idő!De a legtöbb férfinak arra van szüksége,hogy otthon felnézzenek rá!Na ez az,amit mástól megkap!
Hogy mit tegyél,vagy ne tegyél,nem tudom!Nem adok tanácsot,nem vagyok a helyedben.Én óvakodnék a hirtelen döntésektől.Ha meg akarod próbálni helyrehozni,sokkal több figyelmet kell rá fordítanod!
Hm:(
Az élet nem könnyű másnál sem..
Sose dobnám el az életemet nincs olyan ember aki miatt a lányaimat elhagynám!!Attól erősebb vagyok!Hát igen az idegeim odavannak..és még mindig egy csodában bízom ..majd rájövök ,hogy csodák nincsenek :)Addig vegetálok azhiszem ez a legjobb szó a mostani állapotomra--nah és elértem a -5 kg-ot.:) Van még rajtam ,úgyhogy ezzel nagy szíveséget tesznek nekem...majd a végén megis köszönöm nekik!Mellesleg a rib...ca sokkal kövérebb mint én és kinézetre se különb sőőt!Mégis ő most a tökéletes nő kinek a nyomába se érhetek...meglátjuk ezt is..felfogok állni és sajnálni fogja még amit velem művelt..RÁ FOG jönni ,hogy a kurvák hosszú távon nem boldogítanak!Mert ha már az ővé lesz egyedül nemlesz ilyen érdekes..
A fiam 19 volt.Nem mondanám anyásnak,inkább csak kiskorában.
Nem,nem váltunk el,és most volt 2 éve.
A történetem,ha érdekel,nézd meg a fórumjaim,és a h.szólásaim közt.
Azóta annyiszor leírtam,hogy már szinte unom:)bocsi.
Mert vhogy mindig rátalálok sajnos a megcsalós témájú fórumokra, sajnos, és nem bírom megállni, hogy ne szóljak hozzá...
Igen,ált. ban a lányok apásak.De nálunk is érezhetően megromlott a viszony a lányo és a férjem közt,pedig a lányom már nem volt kicsi ekkor, 17 éves.Azelőtt jobban húzott az apjához...
A fiam viszont egyértelműen kijelentette:árulónak nincs bocsánat! És lehet hogy a szemében én vagyok a gyenge mert mégis megbocsátottam.
Nagyon szomorú dolgok ezek, pláne akkor, ha ráadásul valaki a halálba menekül...
És totál megértem a kislányodat. Én sem értettem...nem értettem, hogy oké, hogy anyámat elhagyja végre a halálával..na de engem? Engem hogy volt képes itt hagyni? Tudod, olyan 20 évembe került, hogy ezt elfogadjam és megértsem. Ennyi időbe került, mire rádöbbentem, hogy az anyámtól nem lehet elég messzire menni....többszáz kilóméterre lakunk már tőle..és még így is képes a gyerekeit megalázni, bántani.
Szóval teljesen megértem a lányodat, és azt is, hogy mentenétek te is és Uncsi is a házasságotokat. De vannak helyzetek, amikor jobb külön. A kisfiam most 6 és fél éves, teljesen kiegyensúlyozott gyerek, és neki amíg házasságban éltem nem volt ilyen jó..nem akartam, hogy úgy nőjjön fel, hogy nem látja azt mondjuk, hogy engem megölel az apja..nem akartam, hogy úgy nőjjön fel, hogy azt gondolja az a normális, ha az egyik fél a másik szobában lakik..
Ahogy én látom, és bocsánat, ha túl őszinte leszek: nálatok a kislány fogja a leginkább megsínyleni..ha már most ilyen van benne, ez benne lesz évek múlva is...mi van, ha egyszercsak megint nem jön haza...hozzá...és sajnos, valószínű ez a félelem majd szépen átkerül a kapcsolataiba is.
Uncsinál viszont jelenlegi helyzetben, ahol egy nagyobb Kamaszodó(!) lányról beszélünk, ott azt látom, hogy Uncsi megy rá erre az egészre..olyan szinten már, ahogyan nem szabadna, és úgy beszélnek vele, ahogyan nem kellene hagyni.
Ki vagy Te???
A felesége, a gyermekei anyja.
Ha ilyeneket megenged magának, annak ellenére, hogy ő bántott meg téged, nem hiszem, hogy lehet közös jövőben reménykedni, hacsak nem akarsz te állandóan megalázkodni. Tényleg ilyen életre vágysz, ez fel fog emészteni, elveszíted az önbecsülésedet, ha ezt hagyod.
Én házasságpárti vagyok, de nem mindenáron.
Ez nagyon szomorú, nagyon sajnállak,tudom, ez nem vigasz!
De azért ez nem fair tőle, hogy nem tud dönteni,és mind a kettőtőkkel van.Én nem mentem volna bele a helyedbe.
Amikor velem megtörtént,sokat gondolkoztam.Persze az 1. gondolatom a válás volt,és elzavartam otthonról,egy barátjánál lakott 10 napig.De a távoltöltött idő alatt rájöttem ,még szeretem,és adok 1 esélyt.
DE! A feltételem az volt, hogy döntsön,ha velem akar élni, szakítson a nővel!!!És ő meg is tette szó nélkül.Örült ,hogy megpróbálok megbocsátani, és kapott még 1 esélyt.Sokat nyomott a latban a volt szertő hozzáállása is.Mert olyan szemét módon viselkedett(és még utána is sokáig, még az éven is, pedig ennek már 2 éve),hogy úgy döntöttem, nem válok el,azért sem,és nem csinálok magammal semmit(pedig ajánlotta),nem szerzem neki meg ezt az örömet....
Szóval azt akartam ezzel mondani,hogy elég megalázó ez a helyzet, szerintem a sarkadra kellene állnod.
És emelt fejjel elviselni, ha a másikat választja.De ha téged, akkor ott nincs helye a 3. -nak!
További ajánlott fórumok:
- Most 6 hónapos a lányom, a nem alvás úgy 1, 5 hónapja kezdődött. Egyszerűen nem hajlandó elaludni, csak, ha ott vagyok, mit tegyek?
- Olyat talátam a páromnál, amit nem kellett volna. Most mit tegyek?
- Barátom belépett egy pártba, most már képviselőjelölt. Amióta politizál, sokat változott a viselkedése. Mit tegyek?
- Kihívtam az orvost, adni szeretnék neki pénzt. De nincs apróm, csak 10 ezresem. Most mit tegyek?
- Most mit tegyek? Mi a helyes/következő lépés? Beszéljek vele? Meddig művelhetjük ezt így tovább?
- Nem szeretnék találkozni a mostohaapámmal, mit tegyek?