Hogyan lehet megküzdeni az egyenlőtlenség problémájával? (beszélgetős fórum)

"A féltékenység érzelem, melyet az alany, ha valaki, akitől vágyik valamire (tipikusan figyelemre, szeretetre vagy gyengédségre), egy harmadik személynek nyújtja. Például egy gyerek féltékeny lesz, ha a testvére kap édességet, de ő nem. A féltékenység nem egyszerűen abból ered, hogy valaki nem kapja meg, amire vágyik: a gyerek féltékenységét (irigységét) még csillapítja, ha ő is kap az édességből, de egy féltékeny szerető már kizárólag magának akarja a szeretett személy figyelmét."

"A normális féltékenység "arányos", van valós oka, ami kiváltja azt; a kapcsolatot valóban veszély fenyegeti. A féltékenységi skálán az emberek többsége középütt van, míg az abnormális, "aránytalan" kategóriájába sorolhatók azok az egyének (elenyésző a számuk), akik a skála legalacsonyabb, illetve legmagasabb pontján állnak, így pl. akkor sem érzékelik a veszély, amikor az valóban fennáll (reagálásuk abnormálisan gyenge), ill. akkor is veszélyt észlelnek, amikor nem létezik sem valódi, sem esetleges fenyegetés (reagálásuk abnormálisan erős)."

Forrás: Ayala Malach Pines - A féltékenység

A féltékenység az nem érzelem.

Normális: a fájdalom.

Feleslegesen kombinálsz:)

Nincs baj nálunk, mi így vagyunk programozva vagy megbeszéltük? Ha valakinek más kell, akkor szól és vége, de ez esetben nem várjuk el a másiktól a hisztit, sőt!

Nem, sosem voltam féltékeny és ő sem, mert nincs miért és nem is illik a mi habitusunkhoz.

Ebben semmi fura és rendkívüli sincs, biztos vagyok benne, hogy nem vagyunk egyedül, akik ilyenek.

Feleslegesnek tartjuk, hiszen attól nem lesz jobb ha féltékenykedünk, ha meg más kell neki vagy nekem, akkor nincs mit tenni, hiába is lennék féltékenyek, akkor is megtörténne, csak felesleges energia lenne amit erre pazarlunk.

Mindenki érezhet így, mert senki nem tökéletes és mindenkinél van jobb.

Fogadd, el magad ahogy vagy!

Ha valaki jobb nálam, azt tudomásul veszem. Jobb az emlékező tehetsége, jobb a kommunikációs képessége, de tudom, hogy nekem meg jobb a logikám, határozottan jobban értek a számítógépekhez, folytathatnám. Az önbizalmad legyen a helyén, ismerd az erősségeidet és a korlátaidat, hisz ilyen mindenkinek van:)

Fel a fejjel, senki sem tökéletes, legfeljebb annak látszik:)

Én nem igazán foglalkozom ilyen téren másokkal,és nem gondolom ,hogy bárki jobb ,vagy rosszabb nálam .Mindannyian "csak" emberek vagyunk,ki ilyen,ki olyan ,ki amolyan ,nem jobb vagy rosszabb ,csak más.

Szerintem inkább mindenkinek önmagát kellene megkeresnie ,és ahhoz hűnek lennie,nem megpróbálni másokra hasonlítani.:))

Nem, nem arról írtam, hogy tökéletes az aki tisztában van a maga tudásával, stb., a lényeg az lett volna, hogy lehet a másik egyetemet végzett, ellenben velem, de ettől én nem vagyok kevesebb, mert épp olyan jól, ha nem jobban elvégzem a munkámat, valamint az, hogy el kell fogadnunk azt, hogy valamiben lehetnek nálunk jobbak, ahogy írtam a külsőre: bár most nem nézek olyan jól ki, mint sok húszon éves, de ettől nem érzem magam rosszul, mert abban a korban pont olyan jól néztem ki, mint ők most. Tehát elfogadom az évek múlását, a változást. Már nem a 20 évesekkel versengek, ha akarok, hanem a korombeliekkel, nem hozzájuk mérem az energiámat, hanem a velem egykorúakhoz, valamint ez így van tudásban is. Én azokhoz méregetem magam, akik velem egy körbe tartoznak a kollégák pl. és nem egy atomfizikushoz, mert ez esetben ugye elég hülyének kellene éreznem magam. Tehát tudni kell kezelni ezeket is. Kihez képest vagyok jobb, illetve rosszabb.

Azt igyekszem elérni mindenhol, hogy jó helyen legyek a ranglétrán és mindig csak az saját igényem szerint teszem, sosem azért, hogy másoknak megfeleljek vagy azért, mert féltékeny vagyok másra.

A magánéletben ugyanez van. Nem féltékenykedek azért, mert a férjem megnéz csinos nőket és valószínű, hogy akkor sem tenném ha le is lépne velük, mert ez az érzés nem tartozik bele az életembe, nem akarom érezni, mert szerintem a féltékenység az egyik legrosszabb emberi tulajdonság, mert ennek fényében sok rosszat elkövetnek az emberek, pl. egymást fúrják a munkahelyen, vitáznak a párok, sőt meg is gyilkolják időnként egymást.

Lehet ad pozitív lendületet, de én inkább azt vettem észre, hogy aki féltékeny az azt hiszi, hogy az a fontos, hogy neki meglegyen a pozitív lendület, bármi áron. Nem számít, hogy az, akit ez érint rosszul érzi magát, fáj neki, belehal...

Szerintem akinek nincs az a téveszméje, hogy Ő tökéletes, és VALÓBAN tisztában van magával, az találkozik az életben olyanokkal akik nála jobbak valamiben, ezt természetes dolog. Persze ha valaki azt képzeli, hogy ő a tökéletesség netovábbja akkor nincs kire féltékenynek lennie...

Szerintem nem baj az, ha az ember látja hogy más valamiben jobb nála, mert csak így lehet előrelépni, ha látom hogy hová lehet eljutni. Engem motivál ha ilyennel találkozom (megjegyzem ezek a legritkább esetben olyan emberek akik hirdetik magukról, hogy ők mennyire jók...). A féltékenység legyőzésének első lépése pedig szerintem maga a felismerés, hogy az ember bevallja saját magának hogy mit érez. A féltékenység egyébként egy teljesen normális emberi érzés, ami jó esetben pozitív lendületet ad a továbblépéshez.

Én nem szoktam féltékeny lenni, mivel tisztában vagyok a tudásommal, a külső adottságaimmal és a jellememmel is, ezért úgy gondolom, hogy nincs miért féltékenynek lennem senkire.

A munkámat általában jobban végzem, mint a kollégáim, annak ellenére, hogy esetleg képzettebbnek, okosabbnak tűnnek. Természetesen nem számomra, hanem mások gondolhatják ezt, mivel én főiskolát végeztem, de lehet a másik egyetemet.

A külsőmmel sincs gondom, mert fiatalon elég helyeske voltam, és tökéletes volt a testem, most a koromhoz képest elég jól tartom magam. Így mindig azt gondolom, hogy idősebb vagyok, de abban a korban (pl. fiatalabb kolléganő) én jobb voltam és most sem vagyok rossz.

A jellemem is megfelelő. Nem áskálódok senki ellen, segítőkész vagyok, stb.

Tehát, tisztában kell lennünk az adottságainkkal, tudnunk kell, hogy mire vagyunk képesek és akkor nincs okunk arra, hogy mást jobbnak lássunk magunknál:)

Nem biztos,hogy sikerül persze,de én arra szoktam tenni a hangsúlyt a fejemben,amiben én jobb vagyok,általában,illetve ha nagyon frusztrálna valaki a "jóságával",akkor rágyúrnék én is arra a területre,azért,hogy a legtöbbet kihozzam magamból.Ha ez még mindig kevesebb,vagyis kevesebbnek érzem magam nála,akkor el tudom fogadni,hogy ez egy kivételes képességű ember-valamiben,és ha a közelemben van ,megpróbálok tanulni tőle.

Nem mondhatnám,hogy igaziból találkoztam volna ilyennel,akire féltékeny voltam a jósága miatt,de valószínű ezt tenném.

Mármint olyannal találkoztam,aki ebben-abban jobb volt nálam:a féltékenységet nem éreztem(valószínű nem volt olyan közeli ember,hogy zavarjon)hanem próbáltam tanulni tőle.

vagyis de,még tinikoromban más lányok csinosabbak voltak nálam-őket irigyeltem.

De ezek csak általánosságok,egyszerűbb lenne,ha írnád,hogy konkrétan miben jobb a másik,mert nem meidegy,hogy külsőben,tudtásban,emberi tulajdonságokban,vagy anyagiakban.