Jó ötlet? :/ (beszélgetős fórum)
Értem.
Én általában a rutinos dolgokat unom és a megszokás és vágy nekem nem ugyan úgy hiányzik.
Megszokásokba nem betegszik bele az ember, de lehet, ha olyan emberekkel éltem volna együtt akiket tényleg szívből szerettem akkor most mást mondanék.
Persze, hogy nem vagy ráhangolódva másra, ha egyszer nem vagy hajlandó (!!) elengedni a múltat. Így nem is lehet, hiszen a szíved-lelked nem tud kiüresedni, és nem tud mást befogadni.
Én úgy csináltam, hogy szépen egyenként elkezdtem törölgetni a dolgokat, közben persze sírtam is egy kicsit :), és elköszöntem tőle közben, szintén gondolatban. Kb. úgy mintha mellettem ült volna, elmondtam egy istenhozzádot. Lehet, hogy hülyén hangzik így leírva, de sokat segített.
Vicces is egy kicsit, mert eddig azt gondoltam, csak én lehetek ilyen világ szamara, hogy szakítok, és aztán mégsem tudom elengedni, de úgy tűnik, nem vagyok ezzel egyedül. :)
Szia!Én is ilyen vagyok,megszakítani minden kapcsolatot,aztán kicsit kínozni magam...megértelek.
Sok hónap telt el,azt írod.
Próbálj meg arra koncentrálni,hogy miért volt az életedben.És hogy most miért nincs.
Mit szeretnél?
Ha újra az életedben lenne?Mondd el neki.Ne legyen mindig itt az a mi lett volna ha...Igen,valószínűleg csak őt is felzaklatod,vagy nem,de magadat mindenféleképp.
Mit szeretnél?Ez a kérdés.
Elfelejteni?Ne akard.Amíg erre koncentrálsz,az energiád továbbra is ráfordítod.Engedd el őt.Már nincs tovább dolgotok az életben...engedd el,és hagyd magad újra élni.Újra nyitni.Újra nyitni a boldogságra...ne állj saját magad útjába.Kezdd el holnap:)Minden egyes nappal egyre jobb és jobb lesz.
Ez fejben dől el...szerintem.
Nyisd meg az elméd! :)
"8 év alatt én már meg is unnék valakit az már nekem nem okozna gondot."
Honnan tudod?
Részben meg tudlak érteni, voltam hasonló helyzetben. Nekem kellett szakítani, és szerintem én viseltem nehezebben - bár a fene tudja. Azonnal megszakítottam minden de minden kapcsolatot, pedig majd' belepusztultam, aztán hónapok teltek el úgy, hogy nézegettem az adatlapját, a lementett képeket, e-maileket stb. Szépen lassan dolgozgattam fel magamban a miérteket. Aztán hónapokkal később helyükre kattantak a dolgok, és akkor már képes voltam törölni is mindent az utolsó szálig. És valahogy ettől könnyebb lett! Ez a pasi, ha soha az életben többet nem látom is (erre elég komoly esély van), akkor is a szívem csücske lesz. Valahol még mindig szeretem, és szívből kívánom neki, hogy boldog legyen, ha már én nem tudtam azzá tenni.
A lényeg, hogy teljesen el kell szakadnod, erőt kell venned magadon. Ha nincs az életedben annak tényleg oka van, a szakítás sem volt gondolom ok nélküli. De azzal, ha azt erősítgeted magadban, hogy "nem bírom", azzal tényleg nem fogod bírni. Ne legyél gyenge, vegyél erőt magadon! Ennek, amit most érzel, nem sok köze van szerintem a szerelemhez... csak valamiért nem tudod feldolgozni, elengedni teljesen.
Elhiszem.
Nekem is volt 5 évig egy olyan ember aki tényleg többet adott mint a szüleim, de nem voltam szerelmes belé csak mint embert szerettem és hálás voltam neki. Az ember nem a "szüleivel" a "testvérével" vagy haverjával lesz boldog, hanem a szerelmével. Én is ezzel az 5 éve kapcsolatommal a mai napig jóban vagyok, de nem érint meg nem zaklat fel érzelmileg., Csak szeretem, mert jó volt hozzám. De ez nem szerelem nem vágy.
Annak idején, amikor én is ilyen helyzetben voltam, akkor minden nap visszaolvastam amit msn-en irogattunk egymásnka, és annyira jó érzésekkel töltött el, de a végén mindig elsírtam magam, zokogtam a fájdalomtó. Saját magamat tettem tönkre, amire csak nagyon sokára jöttem rá. Nagyon fájt. Majdnem egy évig tartott, mire túl lettem rajta.
Szóval megértelek..
Köszönöm! ♥
Nagyon rossz, én is úgy érzem, hogy nem tud a lelkem megnyugodni. De egy képzelt világban élek és életben tartok egy élettelen dolgot.
Azon gondolkodtam, hogy régen mennyivel könnyebb volt amikor nem volt net és közösségi oldal.
Nagyon együtt érzek veled, ha tehetném, megölelnélek!
Sajnos ez egy darabig fájni fog, de ennek ez a rendje.
Hogy meddig fáj és melyik szisztéma jobb a "felejtéshez", az teljesen személyfüggő.
Én a minden kapcsolat megszakításának voltam a híve, - nekem az jött be - mert ha engedélyeztem magamnak egy kis "leskelődést", akkor újra és újra fellobbantak az érzések egy mosolytól, egy hangsúlytól.
Ez olyan volt, mintha egy gyógyuló sebről állandóan letéptem volna a vart.
Így a seb nem tud gyógyulni, csak mélyül !:(
Elhiszem, de nem az idő határozza meg egy kapcsolat mélységét. Most nem azt akarom mondani, hogy a Tiétek nem volt az, de nem minden esetbe az évek számától függ.
8 év alatt én már meg is unnék valakit az már nekem nem okozna gondot.
További ajánlott fórumok:
- Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink:
- Otthoncsinosító kreatív ötleteket kérek, vidám, meleg fészket szeretnék
- Mai menü, avagy nyújtsunk ötleteket a tanácstalanoknak...
- Második babát szeretnénk! Ötleteket várok, hogy lány legyen...
- Mit ebédeltél ma? Ötleteket gyűjtök a havi ebédtervemhez
- Szerinted be kéne vezetni a magyar iskolákban is az egyenruhákat? Jó ötletnek tartanád az egyenruhát?