A fogyókúrán túl (beszélgetős fórum)
yo-yo -ismerős nekem is mert most olyan csalódások sorozata ér hogy csokihoz nyúlok meg képes vagyok utánna sósat is enni. Próbálok "kemény" lenni és nem feladni így sportolok minden nap.!
"boldogsághormonom a csokiban van"-ez nem jó :(
Kéna valami vitamint szednem meg hogy több türelmem legyen mgB6?
Az, hogy valaki csokit eszik előtted mikor diétázol senkit nem érdekel. A boltban is ott a csoki mégsem veszed meg, ne foglalkozz vele.
A főzés már inkább probléma. A legnagyobb baj, hogy a nem diétázó emberek, úgy gondolják, hogy az agyoncukrozott, lisztezett ételek a normálisak és azokat kellene enni mindenkinek. Sőt! Egyenesen kinéznek, hogy mi az hogy Te nem eszel velünk egy csülök pékné módrát egymagad vacsorára este 10-kor, tök hülye vagy!?
Na ez a gáz...
Igen, egyetértek.
Tavaly 6kg-ot fogytam igen szigorú diétával, bár inkább egészségügyi oka volt annak, hogy elkezdtem.
Aztán a cigit is letettem és vissza is híztam sikeresen a kilókat :/ Az eü. probléma visszajött, így most újra diétázok.
De egyébként nehéz úgy csinálni a diétát, hogy másokkal élünk együtt és ők nem diétáznak. Sokszor nem tudja megoldani az ember, hogy kétfélét főzzön, vagy hogy a diétás ételeket vegye meg, mert pl. drágábbak.
De a családtagok legtöbbször nem is részrehajlóak, hogy ne a diétázó ember orra előtt egyék a csokit, vagy az egyéb nyalánkságokat...
A fogyókúrán túl.
Evés nélkül nincs hízás.
Ma már meglehetősen nagy tudásbázis áll rendelkezésünkre, az egészséges és egészségtelen táplálkozásról. Mi mit tesz velünk, minek milyen jótékony, vagy káros hatása van szervezetünkre. Az evésnek kulcs szerepe van testünk működésében, ez tény.
Az a kérdés, hogy ennek a tudásnak a birtokában, miért cselekszünk másként, mint ahogy azt helyesnek véljük? Miért az egészségtelen dolgokat kívánjuk, és a szervezetünk rombolásában miért leljük örömünk?
Az alkoholfogyasztás és dohányzás káros hatásai, évtizedek óta ismertek előttünk. Fogyasztóikat szenvedélybetegeknek bélyegezzük. Az evés is szenvedéllyé válhat, mely leküzdhetetlen vágyat ébreszt az emberben.
Kémiai válaszreakciók sorozatát váltja ki bennünk, minden esemény. Ezen reakciók keltette érzések rabjaivá válunk. Mire szokunk rá valójában? Ezekre az érzésekre.
Az evés alapvetően jó érzést vált ki belőlünk, endorfint („boldogság hormon”) termel. (Ha nem így lenne már kipusztultunk volna.)
Gyakorlatilag érzésfüggők vagyunk. Ez mentális függőség, nem fizikai.
Az sem érdekel minket, hogy lassan belepusztulunk, mert teljesen tönkre tesszük a testünket.
Időnkként diétázgatunk, hogy a lelkiismeretünk megnyugodjon, de a függőség megint győz, nincs fölötte hatalmunk.
Eredetileg az evés, a test szükséges energia bevitelét szolgálja. Ez a szerep mára már kibővült.
Vágyak kielégítésére, unaloműzésre, társasági eseményként, vagy épp egy kellemetlen helyzet előli menekülésként is alkalmazzuk. Ez persze nem változtat azon a tényen, hogy közben energia bevitel zajlik, (többnyire túlzott). Ennek eredménye előbb utóbb a súlyunkon is megmutatkozik.
Mi tesszük ezt magunkkal, hiába is próbáljuk mentesíteni magunkat a felelősség alól. Hiába mutogatunk a genetika fel nem térképezett területeire, az élelmiszeripar üzleti fogásaira.
Senki nem tesz rendet benned, Helyetted!
Egyszerűen az evés okozta érzésre rászoktál, és különböző helyzetek megoldására is használni tudod. Függővé váltál, anélkül, hogy tudatosulna ez benned.
A mentális függőségtől nem lehet megszabadulni, egy fogyókúra során.
Ez az egyik oka a yo-yo effektusnak.
Miért teszed ezt magaddal?
A válasz benned van, a megoldással együtt.
Csak egy kicsit mélyebbre kell ásni.
További ajánlott fórumok:
- 2013 január 1-től fogyókúra. Ki tart velem?
- 13 napos fogyókúra-nem a reggeli kávés
- Le fogunk fogyni!!!Az utolsó fogyókúránk, nem hízunk többé vissza!
- 2010.01.01-től fogyókúra indul! Aki akar csatlakozzon!
- Ki kezdi velem a fogyókúrát június 1-től?
- Valaki lenne a lelki társam egy fogyókúrában? Kezdjük együtt, így talán könnyebb lesz!