40 felett anyának lenni (beszélgetős fórum)
Sziasztok,én itt még új fórumozó vagyok,látom elég régen nem járt itt senki,de azért megpróbálkozom újra kezdeni ezt az oldalt, témát.Én is nagy dilemmában vagyok, mert 44 évesen szeretnék babát vállani. Van már egy nagy fiam,és jó pár éve már próbálkozunk, de eddig nem jött össze a kistestvér, valószínűleg az idén kiderült miómám miatt.Most az Esmya szedése csökkentette a méretét,elméletileg talán van esély a terhességre, de nem tudom mit tegyek.Az eszemmel tudom hogy késő, de a szívemmel iszonyatosan vágyom rá,szinte minden álmomban
a kezembe tartom a kisbabámat és érzem az illatát..... Lehet sokan elítélnének érte és azt mondják hogy nem fogom tudni felnevelni,de mindig a nővérem példájával élek, aki ugyan fiatalon szülte a gyermekeit és a negyvenes éveiben itt hagyta őket,tehát nem garancia az sem ha valaki fiatalon szül,egyátalán nem biztos hogy feltudja ő is nevelni, én úgy gondolom ha jó géneket örökölsz ,élhetsz akár 90 évig is, ha meg a sors úgy akarja akkkor korán itt hagyod őket....Azt gondolom egy szülő elvesztése mindig egy iszonyatos fájdalom, mindegy hogy 10,15, vagy 40 éves vagy,ezen a kor nem változtat semmit.Hála istennek nagy a családunk és a a baráti körünk, lenne kire számítani,ha valami baj történne, ti ezt hogy gondoljátok?
Őszintén remélem, hogy azért nem vágtok bele.... mindenféle rosszintulat nélkül, a gyerek érdekében. Szerintem már korábban kifejtettem, de leírom, hogy nem az a nagy csoda, hogy valaki 40-45 esetleg 50 évesen szüljön, hanem abba kell belegondolni, hogy mi lesz 10-20 év múlva.... 68 évesen fog ott ülni a szalagavatón? nem akarja megismerni, élvezni az unokákat? Nekem a férjem idősebb lényegesen nálam, de én ezért nem vágnék bele még egy gyerekbe, mert már bőven nagypapa és nem kispapa korban van.
Szia,tetszett az írásod és egyet értek.Már nagyon sok fórumot olvastam hasonló miatt.Én 32 vagyok a barátnőm 50,illetve nem sokára a feleségem lesz.3 éve vagyunk együtt és nem terveztűnk esküvőt és babát,de egy ideje ismét szóba került.A kapcsolatunk elején megbeszéltük,hogy nem ettől fog mükődni,de azóta egyre jobban vágyik egy közös gyerekre.Neki már van egy velem egyidős gyereke,de az első házassága nem volt jó és akkor nem is akart többet,mert az elsőnek sem örült a férje.Tudom,hogy sok veszéllyel jár és ő is,és csak akkor lesz ha minden rendben van.Viszont akkor biztosan örülni fogunk neki.Mi is külföldön élünk,így a sok próbléma ami mindenhol felmerül kicsit más,mert nem lesz gond felnevelni.Sok hasonló fórumot olvastam már,és nem értem néha a hozzászólokat.Ha egy hasonló,de forditott párnál lenne,akkor az természetes,de ha egy 40-50 éves nő vágyik még gyerekre és fiattalabb párja van az már bűn.Mi nagyon sokat szenvedtünk a boldogságunkért,a korkülönbség,a távolság és sok dolog miatt.De soha nem fogom megbánni,mert megtaláltam benne akivel mindig boldog leszek.Ha nem vagyunk együtt akkor is érezük mi van a másikkal és ha együtt vagyunk akkor azok a legszebb percek ami örök emlék marad.Sajnos nálunk még ezt a fajta kapcsolatot elitélik,pedig nagyon sok nő azért nem merri vállani azt,hogy fiatal mellett legyen boldog,mert megszólják.Ha meg még gyereket is akar akkor ő a mindent tönkretevő gonosz.Lehet,hogy elfogult vagyok,de egy két 30-as években járó nő irigykedhetene a mennyasszonyomra,mert fiatalabbnak néz ki náluk.És nem otthon élt,hanem mindig dolgozott is,és nem olyan helyen ahol csak pihenni kell.Sajnos eddig,már többször készültünk a babára,de vagy hamis volt a jelzés vagy elment.Nem erőltetjük és nem figyelünk arra amit írnak,hogy hogyan kell,hogy biztos legyen,és nem is lehetne,mert már nála sem lehet pontosan kiszámolni.De ha sikerül és az orvos azt mondja nem árt neki és a babának sem akkor megtartjuk.És külföldőn nem 10 év alatt lesz 8-9 gyerek 50 felletti anyukának,hanem egyre inkább emelkedik.Mert más az életstilús,a mentalitás és a környezet.Nem hiszem,hogy egy 15-18 éves kislány alkalmasabb lenne rá,mert otthon ez kezd a divat lenni.Azt inkább megszólnám.Mégegyszer gratulálok és sok boldogságot a kislányhoz,nagyon aranyos.
jó a cikk köszi
csak barátcserje? és milyen dózisban?
hol tudod beszerezni?
Köszi és nem panaszkodom,nagyon jó fej pasi.
Szia olvastam a hozzá szóláso és gondoltam leirom,hogy én mit gondolok,én sosem akartam gyereket,de a sors úgy hozta,hogy lett....közhely,de tényleg nem tudnék már nélküle élni,mi nagyon kevés pénzből élünk,nincs apuka mellettünk,se nagy szülök stb,de....mindennap megnevetett és ha magam miatt nem akartam régen valamit megcsinálni,érte meg teszem és csak ez számit.Kívánom,hogy minnél előbb átérezd te is azt milyen úgy szeretni valakit ahogy még elképzelni sem tudod.Ja és ha lenne rá lehetőségem szülném a következőt,pedig mint írtam sosem akartam gyereket.Szép napot neked.
Sziasztok! Én is egy negyvenéves anyuka vagyok, aki örökbefogadás útján lett egy gyönyörű kisfiú anyukája. 18 éve várunk gyerekáldásra, próbálkoztunk a lombikkal is nem jött össze.
Úgy érezzük mind a ketten a párommal, hogy tényleg most jött el az ideje. Nem tudom, hogy ha fiatalabbak lettünk volna,hogyan reagálunk dolgokra. Türelemmel kivártuk az időt. :)
Valóban nagyon jóképű a végeredmény és elég elevennek is tűnik.:)
Sziasztok,nagyon elgondolkodtató volt elolvasni a cikket és a hozzászólások is nagyon érdekesek,ritkán érzem úgy hogy hozzá kell szóljak valamihez, de most ez történt:)Összerándult a gyomrom amikor odaértem a cikkben,hogy elvetetted az ikreket...Igen, az ember belegondol amikor gyereket vállal,hogy ha esetleg beteg lesz,mit fog lépni? Én azt gondoltam eddig,hogy valószínűleg nem tartanám meg.Mert fizikailag és lelkileg,idegileg is kivenne mindent belőlem és nem maradna energiám másokra,a férjemre,egy újabb gyerekre.Inkább adjunk helyet egy egészségesnek.De mi van ha a jóisten mégis őt szánta nekünk és én fogom magam,elvetetem?Van ehhez jogom?Elgondolkodtató hogy ezek az ikrek egészen hamar jöttek,ajándékként,aztán lehetett küzdeni évekig az újabb babáért.Remélem nem tűnik ítélkezésnek mert nem akar az lenni,hanem mondom,arra indított hogy sokmindent végiggondoljak ezzel kapcsolatban.Én 34 éves vagyok és most jutottunk odáig hogy babát tervezünk,de mostani eszemmel öt évvel hamarabb kezdeném.Ez az élet valódi értelme!Ma mindenhonnan azt sulykolják a fiatalokba hogy csak magukkal törődjenek,sokat érjenek el a munkában,az utóbbi persze nem baj,csak nagyon fájó utólag rájönni hogy mit adtunk fel cserébe.Nem tudom ki hogy van ezzel,mi évekig vártunk hogy jobb legyen a helyzetünk,de egyik csapás a másik után jött amiket végül kihevertünk,mondván ennél rosszabb nem lehet.Amikor jön vami baj pl.betegség akkor rájössz hogy nem számít semmi csak a család ,ha az nincs ,semminek sincs értelme.
Ja és meg lehet nézni,hogy az én öreg petémből milyen végeredmény lett...:-)
Sziasztok,én is 40évesen szültem ráadásul az elsőt,de soha egy pillanatig eszembe sem juttot,hogy hány éves vagyok,sőt életem legjobb 9hónapja volt,az utólsó hétig biciklivel jártam minden hová.Szerintem tök mindegy,hogy hány éves egy nő mikor gyereket vállal,a lényeg,hogy akarja élvezze minden percét a terhességnek,a mai 30-as,40-es nők már nem olyanok mint régen,mikor 40évesen nagymama volt,meg öregnek számitott valaki.
Szia!Egyetértek veled, ez kinek-kinek a maga döntése.Az egész élet az, döntések sorozata.Mi is fontolgattunk hasonló döntést néhány éve még,konkrétan az akkor 15 éves fiamnak kistesót.Végül nem vágtunk bele,amit ma már egyátalán nem bánok.Érzelmileg persze,hogy jó lett volna újra babázni - érettebben, felnőttebben, mint anno 21 évesen. De, sajnos a többit tényt is nézni kell: azóta a férjem külföldön dolgozik (ezt korábban még nem is sejtettük, hogy így lesz),havonta pár napot van itthon - így alakult az életünk. A fiunk csak-csak felnőtt(22),úgyhogy maradt a véleményem: 'késői' babát az vállaljon, akinek nincs még gyereke, vagy akiknek nincs közös gyerekük. Azok - ha tehetik -,ki ne hagyják, mert a gyerekvállalás a legjobb,ami történhet velük az életben:-)
De nekem ez 10es éveim elején volt akkor máshogy éli meg az ember.
Carmena, minden tisztességés nőgyógyász tájékoztatja a paciensét a lehetséges kockázatokról. 40-en felül akkor is nagyobb az esélye annak, hogy problémád lehet a terhesség kihordásával, ha maga a baba amúgy teljesen egészséges. Ez hatványozódik ikerterhesség esetében. Ezek tények, amit ha utánna olvasol, magad is látni fogsz. Kivételek, szerencsés esetek, mindig is vannak és lesznek, de ami működik egy celebnél, az nem biztos, hogy működik egy áltagos dolgozó nő esetében.
Ez érdekes. Én is sokat sírtam, hogy ne halljon meg az anyukám, mikor 3 éves voltam. Akkor ő 28 volt és fizikai ereje teljében. Szerintem, akkor csak elértem egy szintet az érzelmi fejlődés terén és rájöttem, hogy ami körülöttem van az változhat is, és erre reagáltam negatívan.
Elolvastam a cikket, gratulálok a kislányhoz és gratulálok az elszántsághoz.
Manapság egyébként az először szülő nők is sokkal később szülnek, mint annak idején anyáink, vagy mi magunk 40-es korosztály - ,éppen ezért miért ne vállalhatna gyermeket 40-en felül is egy nő? Persze több kockázat van benne, de éppen ezért van aki bevállalja, van, aki pedig nem. Nem vagyunk egyformák. Nekem két gyermekem van, de két évvel ezelőtt, amikor a házassági krízisünket sikeresen megoldottuk, felmerült bennünk is, hogy jó lenne egy kisbaba. Akkor 40 éves voltam, a fiam 18, a lányom pedig 11 éves. Akartuk is meg nem is. Nehéz volt eldönteni. Aztán jó sokszor átbeszéltük a dolgot és én voltam az, aki a pozitív dolgokat sorolta, a férjem a negatív érveket,és ez alapján döntöttünk amellett, hogy ne legyen mégsem. Most azt mondom, nem bánom, de persze nem tudom mit mondanék, ha itt lenne velem egy 2 éves csöppség. Nyilván akkor az ellenkezőjét:) De az életünk csupa döntések sorozata, amiről nem tudhatjuk előre, hogy mikor cselekszünk helyesen és mikor nem.
Sok boldogságot kívánok a cikk írójának!!!
Gratulálok a kislányodhoz!
...de elolvasva az írásodat felmerül bennem egy kérdés az ikerterhességeddel kapcsolatban és muszály leirnom, mert hátha mások is tanulnak belőle.
Hihetetlen számomra hogy egy nőgyógyász a mai világban ilyeneket mondott, hogy jó esetben felszívódhat a másik, meg a te korodban veszélyes az ikerszülés. Egyszerűen komolytalannak tartom azt az orvost, aki ilyeneket mondott mindenféle komoly vizsgálatok /többek között genetikai/ nélkül.
Csak eszembe jutott pl. Erőss Antónia aki ráadásul cukorbeteg is és 39 évesen bátran vállalta az ikreket.
Tanulságképpen az esetedből ilyenkor érdemes több orvost felkeresni, ne egy véleménye alapján döntsünk. Lehet, hogy teljesen egészséges kisbabák lettek volna, nagyon sajnálom őket:((
Egyes terhességnél is lehet,de szerencsére a korom miatt igy is veszélyeztetett terhes voltam,félidőben lett vége atanévnek,utána szülésig táppénzen voltam,hetente többszörjártam dokihoz,flowmetriára 2 naponta,alapos terhesgondozásban részesültem.nagyon szép,probléamnetes terhesség volt,alig 4 kilót hiztam..jól sült el,lehetett volna másképp is,de nem lett.
Ezt mindenki maga dönti el.Én nem bánom,sőt..élvezet újra babázni,van rutin,tapasztaalt és csoda nézni a fejlődését.Most maardok vele 2 évig itthon,mert novemberi baba,nekem a tanév szeptemberben kezdődik,igy jövőre megyek vissza dolgozni.
Valószinüleg van ilyen is.Mire Nadia 8 éves lesz,nem tudom,az én szüleim élnek-e még,nagyon remélem.nem azért szültem,hogy lepasszoljam.nagylány se baby csősz,néha 10 percre emgkérem,mig főzök vagy van valami dolgom.
Biztos van még jó pár éved:) Én szüleim is élnek még szerencsére.
De én akár mennyire is vágtyam sok gyerekre nem teszem meg, hogy ebbe a korba amibe vagyok szüljek.
azt nem lehet tudni, bár tény, hogy ikreknél nagy százalékban van koraszülés, de egyes terhességnél is lehet...
most már úgyis mindegy.
Gratula a szép kislányhoz és a bátor döntéshez.Te azért már tudtad a nagylányod kapcsán, hogy mire is vállalalkozol, hivatásod is a gyerekekhez köt, meg aztán egy kapcsolat közös gyerek nélkül nem az igazi.Nálunk is előfordult a családban hasonló dolog,de nem túl jól sült el.A pelenkás évek múlásával elmúlt v. megfakult a 'szülőkben'a nagy boldogság és most csak azt látom, hogy huszonéves felnőtt testvérek között a nyolcéves kicsi szinte 'törpe felnőtt', aki mindig le van passzolva a nagymamának.De ez a kicsi,már a sokadik gyerek...
Teljesen érthető,amit irsz ez számomra egy új megvilágitás.De úgy gondolom,az az idő,amit együtt tölthetünk tartalmasan nagyon fontos és remélem van még jó pár évem,hogy ezt a kislányt felneveljem.
nagyon köszönöm és gratula a barátnőnek,az ő példája is mutatja,40-en felül is sikerülhet a baba:)
Egyetértek,én is élvezek minden percet.Kidiszkóztam,szórakoztam magam,dolgoztam külföldön,talán többet repültem,mint mások utaztak vonaton vagy metrón.baba mellett is kirándulunk,wellnesselünk,éljük az életet,persze összehangolva mindent a baba igényeivel.Persze vannak határok,nem jutok el szinházba,ide-oda,de ez valóban nem korfüggő,pár év múlva könnyebb lesz.
Gratulálok a babához:)
Mindig fiatalabbaknak nézték őket. Apumat most is gyakran 15-20 évvel kevesebbnek nézik, de attól én még tudtam mennyi idősek. Nem voltam szorogó alkat de ettől féltem és nem tudhatom milyen lenne a gyerekem, de nem akarom megkockáztatni. Gyerekkoromban ezt soha nem mondtam nekik, mert tudtam rosszul esne.
Szerintem ez ne tartson vissza, egyáltalán nem biztos, hogy a gyereked is szorongó alkat lesz.
Akinek fiatalok a szülei, az más miatt szorong:-)
Ezek szerint fittek is voltak, nem hinném, hogy annyira öregnek látszottak a többi szülőhöz képest. Legalábbis én jó pár lestrapált, elhízott huszonéves anyukáról hiszem azt, hogy kortárs, aztán kiderül, hogy egy tízessel fiatalabb-) Egy edzett 50-60 éves férfin meg aztán pláne nem látszik a kor.
Szóval gondolj arra, hogy a gyereked nem feltétlenül lesz olyan, mint te. Kár, hogy gyerekkorodban nem tudtátok tisztázni a félelmeidet.
Nyilván nem jelewntkezik mindenkiinél. Én viszont tudom mit éltem át és nem akarom, hogy a gyerekemnek is ez kelljen ezért nem vállalom már.
További ajánlott fórumok: