Elcsábítanának... (beszélgetős fórum)
Az elmúlt néhány hét történése:
Furcsa fordultot vett a történetünk. Az itteni lelkizésem után néhány nappal megkeresett a feleség, mert, hogy Ő sem független. Rájött, hogy élete párjának érzései vannak felém. Arra kért ne tegyem ezt vele. Fura, de nem tudtam haragudni rá.
Elgondolkodtam. Arra jutottam, hogy elmondom Pistinek,(mert ez a neve a "gaz csábítónak")azt az energiát, amit most rám fordít tegye bele a házasságukba. Igazából én is erre vágyom a saját férjemtől, hogy törődjön velem, bókoljon nekem, stb. Nem volt vele túl nagy sikerem, nem értett meg.
A feleséggel egyre jobb a viszonyunk, ha nem húznám be a féket, már összejárós barátnők lennénk, de én ezt nem érzem őszintének,inkább taktika, emberismeret a részéről, de megértem. Mindenki azzal harcol, amije van.
Nincs happyend.
Én megérte,mit érezhetsz,egyrészről.
Vágysz egy kis izgalomra,szerelemre, stb..
De a másik részről,meg tényleg " a kutya is jódolgában vész meg"...szindróma.
Nekem is írták anno: gondolj bele, ha más nővel látnád a férjed,Te mit éreznél? Érdekelne még,mert ha nem nagy baj van.
Másrészt, meg ha nem kockáztatsz,sose tudod meg ,milyen lehet a másikkal.
Ezt Te tudod, megéri e neked?
Közben meg nem szeretnélek megbántani.Mégis a másik oldalt képviseled.Bal agyféltekés vagy.Talán segíthetsz nekem mi zajlik odaát.
Csak vesd le a cinizmusodat, légyszi'
Szívás ám!!!
Azért én kíváncsi lennék mi hozott téged egy női fórumra és hogyan lettél megmondófiú?!
Gondolom nálad minden kerek és egész.
Még mindig azt mondom bejön a stílusod, de már "látlak"
Garancia? Nem az soha nincs semmire!
Senki sem törlésről beszél, csak elengedésről. A múltat megszépíti az emlékezés. Amúgy megértelek, sokan szeretnek a múltra hivatkozva zombulni:
2Dehát annyi mindent átéltünk, nem érdekel, hogy a jelenben rosszul érzem magam, majd mesélek magamnak a régi szép dolgokról!"
Nem annyira elvont gondolkodás ám ez!
Inkább józan ész.
De van egy faktor, amit nem látsz még 20-30 évesen.
Ennek ellenére én most túlélni szeretnék.Nem eldobni.Lezongoráztam, tudom, hogy nem lehet egy embert kitörölni az életemből, aki 30 éve jelen van, van két közös gyerekünk,sok-sok emlékünk, közös sorsunk...
Szívás az élet, és pont két szálad maradt... Két szívni való darab. Persze inkább Magad szívatod, mert már nem jó a régi motoros..ja nem, hanem traktoros csávó. Ezért vettél egy doboz cigit, hogy egy füst alatt átgondold?
Senki nem vádol semmivel, Te bántod itt Magad, nyavalyogsz! Jó ez a kaka? Végülis a traktor szántotta földet meg kell trágyázni...
Szerinted van esély ha megolajozod jelenlegi párod gépagyát? Forogjanak azok a fogaskerekek? A jóért csakúgy mint a rosszért tenni kell.
Ja igen van még egy jó hírem:
Az örök szerelemre, csakúgy mint bármi másra, sosincs garancia. :)
Amikor mi 15 éves házasok voltunk, - nem 10 - kerek volt minden.Csak mi, csak egymásért, a világ ellen is :)Nyolcadikból ballagott a nagy fiunk.Büszkén, fiatalon ragyogott a szemünk ha egymásra néztünk, még mindig szerelmesek voltunk egymásba.
Pont ezek miatt az emlékképek miatt nem lépem át a múltamat holmi vágyak miatt, de közben belehalok.
Az évek múlnak és árnyaltabb lesz a kép.
Még egy kis adalék.
Ma megint volt bent a munkahelyemen Ő.
Egy kis vegyeskerekedésben dolgozom egyedül.
Vett néhány dolgot, beszélgettünk látszólag hétköznapi dolgokról, de izzott a levegő. Próbáltam józan és közömbös maradni. Nem vagyok túl jó a színészkedésben, de esküszöm nagyon igyekeztem.
Este 9 körül értem haza, vacsoráztunk, nagyon koncentráltam a családomra, főként a férjemre.
Elmentek aludni. Én kiültem a kertbe egy pohár borral és volt még 2 szál cigim.Egyébként nem dohányzom már sok éve, de néhány napja vettem egy dobozzal.Próbáltam rendezni a gondolataimat.
Fél óra múlva a férjem kijött utánam,általában ő gyorsan elalszik, nem probléma ha én csak órák múlva megyek be.Most nem így történt.
Kikerekedett szemekkel nézte az elnyomott cigicsikket.Általában e miatt balhézna.Nagyon utálja a szagát is. Nincs is ezzel semmi gond, alapból én is egyetértek vele. Most mégis kellett nekem, mint egy mankó.
Nem volt balhé, de nem akarta tudni mi is a baj. Mi zajlik bennem. Mindenféle, most nem fontos dolgokról próbált beszélgetni.Szerette volna azt látni minden rendben van. DE NINCS ÍGY! Nem akartam felzaklatni, elrontani az éjszakáját, de ha már így alakult mégis megemlítettem egy-két dolgot.
Mondtam, hogy fáradt vagyok, le vagyok merülve. Energiára, szeretetenergiára van szükségem.Nem kapok, ha mégis, az máshonnan jön. Órákra szárnyakat ad, de nem biztos, hogy ez jó nekünk.
Nem nagyon akarta meghallani, de többszöri próbálkozásomra, azt mondta, hogy ő szeret.
Ha nem szeretne akkor nem tenné ezt meg azt...
Mindennapi dolgokat. Olyan, mintha én azt mondtam volna szeretlek, ezért rendben tartom a lakást, főzök, stb.
Néha azt gondolom én vagyok a defektes.Ha ötven évvel korábban élek, összeteszem a két kezemet és hálát adok a jó Istennek.
Most meg itt nyavalygok,szeretet meg lángolás miatt. Csak ezt éljem túl és maradjon meg a józan eszem!
Nem hiszem, hogy a most nagy Ő-nek látszó férfi társam lehetne a további éveimre.Lehet, nagy csalódás kiábrándulás lenne.Ha elképzelem a beteljesülést inkább érzek fájdalmat, mint boldogságot.
Ha van ötletetek szívesen veszem, az sem baj, ha lecsesztek.
Milyen jól hangzik ez így. Ugyanezt mondanám kívülállóként, az eszemmel tudom mi a helyes.
Nem akarok teátrális lenni, de napok óta Petőfi sorai kúsznak be a gondolataim közé:
"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet... "
Tudom más apropóból íródott, de csak eddig olvasva,pont ezt érzem.
Líraiság nélkül => kapuzárási pánik?
Korábban nem gondoltam hasonló esetben, hogy lemaradok valamiről. Most meg azt érzem, talán ez az utolsó ilyen "élményem"
Akkor részedről el kellene hagynia a férjét,ahelyett,hogy próbálnák menteni,ami menthető,és ha mégsem megy,akkor nyugodt lelkiismerettel,hogy ő mindent megpróbált,léphetne ki a házasságból???
Hm...érdekes meglátás,de te véleményed...én ennél kűzdőbb jellem vagyok!
Szia. Bármennyire is kihűlt a kapcsolatotok - jobb lenne, ha tisztességesen lezárnád vele a kapcsolatod és csak azután mennél bele, szabadon egy újba. Mert így - akárhogy is nézzük - megcsalnád és bárki, bármit is mondjon - még ha a férjed nem is akart megváltozni - te lennél a rossz, a hűtlen és még durvább jelzős... szóval szerintem jobb az egyiket lezárni, mielőtt újba kezdesz. Megalázó lenne, ha lebuknál, de ha eléállsz és azt mondod, te már nem akarsz társas magányban élni, akkor nem mondhat semmit.
Azt is írtad, hogy a gyermekek már felnőttek, szóval ez sem akadályoz meg egy tisztességes újrakezdésben (ezzel az egyel még tartozol a férjednek szerintem, mivel azt írtad, hogy emberileg még szereted, egyébként ne legyen lelkiismeretfurdalásod, ha beadod a válókeresetet, hiszen te már többször is próbáltál beszélni vele, csak ő nem tett semmit a kapcsolatotokért, nem vette a jelzést, ezek szerint).
"de 47 évesen örülnék a helyedben, hogy egy normális, kellemes házasságban élsz, ahol megbecsülnek. Nem loboghat mindig a tűz, pláne nem 30 év után."
Ez a probléma.
Én nem mondtam hogy így vagy úgy döntsön, mindenkinek egy élete van, élje úgy ahogy szeretné. Ahogy boldognak érzi magát.
De ne mondd már hogy örüljön hogy a férje nem iszik, meg nem veri stb... Ettől kellene boldognak lennie? Ketten vannak a házasságban, ő hiába pedálozik, ha a férje nem törődik vele...
10 év pedig - hidd el - nem 30 év, de még csak nem is 20;)
Részemről túlbeszéltem a témát, további szép estét:)
Egy 10 éves kapcsolattal a hátam mögött,én már nem hiszem,hogy lehet nekem újat mutatni...:D
Véleményem lehet,és én őszintén azt gondolom,hogy ha "csak" annyi probléma van,hogy elmúlt a lángolás,azt még vissza lehet hozni,ha mindketten akarják.30 évet csak akkor dobnék el ha "muszáj" lenne,és ennek semmi köze ahhoz,hogy ki mennyi idős,mint hogy itt meg gyanúsítsanak,hogy szerintem a kérdező öreg.Nem nem öreg,és minden nőnek joga van a boldogsághoz!A véleményem pedig tartom,de az nem gond,ha nem egyezik máséval,ameddig kultúrált formában lehet "vitázni" róla :)
Még annyit hozzáfűznék, hogy igenis loboghat a tűz akár 30 év után is. Csak sajnos nem mindenkinek jön össze és az is lehet hogy ebben egyik fél sem hibás. Csak így alakul...
Nekem szerencsém van, de mi még csak 20 éve vagyunk együtt, nem borítékolhatom hogy mindig így lesz. Ilyen az élet.
De majd megtudod ha gyűjtesz egy kis élettapasztalatot:)
25 évet éltél. Ők 30 éve együtt vannak. Egyszerűen nem tudod miről beszélsz, mert nem éltél 10-20-30 évet párkapcsolatban.
Hidd el, sokat fog változni a véleményed - nem csak párkapcsolati kérdésekben - ahogy telnek az évek és gyűlnek a tapasztalataid...
Ez így korrekt volt.Ha engem akkor figyelmeztet, hogy rástartolt egy nő,lehet hogy azt mondom neki,hogy akkor tessék, nyitva az ajtó...
Nem biztos ,hogy észbekapok, bár lehet...
Ne viccelj-"vén csoroszlya"-ezek a legszebb évek:) érett női kor:)
Hát,azért hozzátenném, sok fájdalman átmentem azért,pláne, hogy az exnő is bekavart többször...
Lehet hogy akkora csalódás lenne, hogy többre nem is vágyna.:D
Az Ura meg: Ugye megmondtam!??? :D
Lehet hogy hasznomra válna.:D
Lyoo leszek! :P