Ha össszedől a világ............ (beszélgetős fórum)

Kiváncsi lennék- Te azt honnan tudod,hogy édesapád nem szól semmit és nem véd meg?Mert Te nem hallod?Attól még nem biztos,hogy maguk között nem beszélgetnek.

Egyébként meg ilyen az élet!Néha nem kell foglalkozni mással,hiszen ott a kis családod!Szerintem kár mérgelődnöd,Te pontosan tudod mi az igazság,a többivel ne is foglalkozz!

Minél előbb hívd fel apukádat, szegénynek borzasztó, amit ki kell állnia, ezért is bukik ki néha. Nem hagyja ott anyukádat, hiszen beteg... ezért apukád is őrlődik. Igen, ő kénytelen elviselni, hogy veszekedjenek vele, nem akar ellenkezni, mert akkor még jobban pokollá válik az élete.

Te megteheted, hogy a kis családoddal vagy, nem kell folyton anyukád veszekedését hallgatni.

Remélhetően anyukád is észhez tér, vagy legalábbis rájön, hogy nem a megfelelő embert szapulta.

Lehet hogy már veled is megtörtént, hogy valamit kerestél a táskádban - tudtad, hogy ott van -de nem találtad, türelmetlen lettél és akaratlanul leszakítottad a cipzár fogantyúját..

Édesanyád beteg. Ennek tudatosítása - ezzel kapcsolatban az ő jövőbeli kilátásainak latolgatása oda vezet, hogy ingerlékennyé válik. Minden apróságra fellobban. (Képtelen elfogadni ezt a számára "elfogadhatatlan helyzetet. És éppen aki a közelben van - annak jut a cipzár szerep. Ha néha ezt tudatosítja - még az is bosszantja őt, hogy így "megértetlenül" marad - amit egyáltalán nem akart)

És persze mind ehhez társul a lopakodó szenilitás kezdete..

Édesanyádnak segítségre van szüksége - mert így talán - halmozottan beteg.

Ezt a segítséget csak a szerető, türelmes , eléggé felnőtt emberek képesek megadni. Hiszen mindenkinek ezer gondja van. Mindenkinek van valamije amiben "orvoslásra" szorulna. Igen , de amíg még képes kordában tartani érzelmeit - ez ahogy úgy még elmegy.

Édesanyád elvárta volna, hogy édesapád - az unszolás ellenére - nem megy el a cég bulira. Volt egy elvárása és csalódása. (Bár nem ezekkel a szavakkal mondta el..)

Most a lányának van elvárása ....

(Édesapádtól ne várd a megértő "társat" édesanyáddal szemben. Ő édesanyádat másképp szereti mint te és nem akar - még gondolatban sem - ellene szövetkezni....

Véleményem szerint: Nálad meg van a kellő "szülő iránti tisztelet". Ebből kell most előhalászni és naponta adagolni a "figyelmességet" sok "türelemmel" hígítva. "Szeretetet" nem kell korlátozni - mihelyt észreveszed hiányát - csak adni neki. Ilyenkor az nem árt meg.

---------------

A gyerek nem érti a halált. A fiatal úgy tudja örökké fog élni. Egyszer csak jön egy pillanat (pl. egy betegség kapcsán)- de hiszen én "halálra vagyok ítélve" - úgy mint az a bűnöző..!

Hagyd a fenébe az egészet,ha majd legközelebb szükségük lesz rád,mondj határozott nemet!

Neked van már saját családod és legalább tudod,hogy te ezt a hibát nem fogod elkövetni mint ők!

Miért fontos??!

Azért mert pontosan ez az a korosztály, aki szembesül azzal, amivel te most.

Az idősödő szülők anomáliájával.

Legtöbben átesünk ezen.

ez miért fontos?

egyébkét 34. lassan 35

csak egy példa: Legutóbb édesapámra bukott ki, mert elment a céges buliba.

Ott voltam, amikor hívták apukámat és kérdezték, hány fő megy......... Anyukám tiltakozott, Ő nem megy. De édesapám menjen. Ott voltam, hallottam.

A buli után meg, jöttek hozzám panaszkodni: apád bulizott nélkülem, amikor tudja, hogy beteg vagyok.

Hallotad, hogy menjek el ugye??? Elmentem, és nem szól hozzám.

Villámhárító vagyok a családban, mindenki nekem panaszkodik, csak épp engem nem hallgat meg senki. Vagy ha valaki engem szid senki nem áll melletem.

A te döntésed.

Én csak egy pár szót írtam az emberi kapcsolatokról.

Azért, nehogy később megbánd...

Nem fogom felhívni. Lehet bennem van a hiba. Napok óta nézi szó nélkül, hogy édesanyám szapul.

És egy szót nem szól.

De ha vele veszekszedett én mellette álltam.

Az életünk emberi kapcsolatok rendszere.

Gyakran csalódunk, de gyakran kapunk rengeteg szeretetet is.

Most éppen olyan élethelyzetben vagy, ami miatt pl. indítottad ezt a fórumot.

A világ soha nem dől össze!:)

Ha te úgy érzed, akkor a te készülékedben van a hiba.

Az emberi kapcsolataink építenek és rombolnak is egyaránt.

Bizony, ezen a viharos vízen kell életünk csónakjában navigálni, hogy lehetőleg ne süllyedjünk el és elérjünk egy kedves szigetet is - pl. a szerelmet, a szeretetet, a megértést.

Üzenetem: te hívd fel édesapádat!

És, hogy pontosan értsétek. Pár hónapja édesapmra bukott ki. Ok nélkül. Ott állt előttem édesapám és én meghallgattam. És segítettem, és mellette voltam. Naponta tízszer hívtuk egymást. Segítettem, amiben tudtam. Virágot rendeltem, tortát rendeltem, fizettem..........

Most én vagyok bajban, megy a cirkusz napok óta, de édesapám fel sem hív. Ha baj van mindenki hozzám jön, ha bajban vagyok mindenki elkerül.

Mert összedőlt évek alatt elkövetett hibáimat kapom vissza édesanyámtól. Aki beteg,tudom, hogy beteg. Most mindnet a nyakamba zúdított, sőt az egész családra.

De nem is ez a gond. Igen hibáztam, mint mindenki, de olyanokat is a fejemhez vág, amiket nem is tettem meg. De meg van győződve róla, hogy igen. És kitagadott, nincs lánya, nincsenek unokái, nincs veje (miután a férjem próbált beszélni vele) A bolhából elefántot gyártott és ezen lovogol napok óta.

De, ami a legrosszabb, hogy mindneki tudja, hogy ilyen, és egy ember (az édesapám) akivel ezt sokszor megtette már, és én minenben segítettem, naponta hívott, minig ott voltam mellette, napok óta szó nélkül nézik, hogy anyám a földbe tipor.

Anyámtól ezt elnézem, előtte megalázkodom. Na de édesapám, akit én mindig támogattam, ha anyukámmal balhéztam négy napja felém sem néz, fel sem hív, meg sem csörget.

Anyukámról tudtam, hogy milyen, de egy olyan emberben csalódtam, aki mellett én mindig ott álltam.