Az anyává válás rögös útjai II.- Örökbefogadás (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az anyává válás rögös útjai II.- Örökbefogadás
Kedves Kismama!
Sajnos régóta várakozunk örökbefogadásra még,eddig nem volt szerencsénk.Gondolom milyen nehéz döntés előtt állsz,de ha úgy érzed nem tudod felnevelni a babád,kérlek keress meg minket.
Szeretetben és családban nőne fel rengeteg gondoskodással nevelnénk őt.Távolság nem lehet akadály.Mail:tisztaszivecske@gmail.com
Kedves Kismama!
Ha nehéz helyzetbe kerültél egy nem kívánt terhesség miatt, és ez miatt nem tudod megtartani születendő babádat, akkor kérlek írj a tegedhozagolya@freemail.hu email címre.
Régóta várakozunk, és reménykedünk, hogy bővülhet a családunk. Nyílt utas örökbefogadással fogadnánk örökbe. Így lehetőség meg van, hogy találkozzunk személyesen, és egy kicsit megismerjük egymást a nagy döntés előtt!
Országos listán várakozunk, tehát a távolság nem lehet akadály!
Ha magadra ismersz kedves kismama,a döntésed végleges, kérlek vedd fel velem a kapcsolatot! köszönöm
Szia!
Nagyon köszönöm!
Sziasztok!
Két rossz házasságom után ,más fél éve megtaláltam életem szerelmét. Nekem már van 2 nagykorú illetve egy kis kamasz fiú gyermekem, de mivel nekem már nem lehet és a páromnak nincs, így nagyon szeretnénk egy kis manót, hogy még teljesebb legyen így az életünk. Szeretnénk örökbe fogadni illetve, ha esetleg lenne aki szívesen örökbe adná, és tudna nekünk ebben segíteni az írjon! Köszönjük!
Kedves Frte.
Örülök hogy írtál és remélem hamarosan Te is a boldog anyukák közé sorolhatod magad mint már olyan sokan akiknek nem lehetett ilyen vagy olyan ok miatt saját gyermekük de mégsem adták fel és örökbefogadnak.
Sajnos az idő ebben az esetben hamar utálatos és ellenséges hiszen nem egyik napról a másikra történnek a dolgok. De hidd el megéri várni. Mi 2 évet vártunk a csodánkra aki az életünket jelenti akit imádunk és aki beragyogja minden egyes napját az életünknek.De persze sajnos én is tudok olyan párról hogy több évig várnak ez megye ügyintéző stb függő lehet. Ha esetleg még nem jelentkeztetek próbálj meg alapítványokhoz is beadni a határozatot nem baj ha ott is elkezdődik a sorszámotok még ha hosszúnak is tűnik. Van itt a hoxán egy másik fórum. "Örökbadó anyát keresek" ott is próbálkozhatsz néha ír egy egy kismama akik nem tudják megtartani a születendő babájukat.Kívánom hogy hamarosan te is boldog anyuka és szülő lehess.
Sziasztok!
Szeretném a segítségeteket kérni abban a reményben, hogy hátha valaki tud segítséget nyújtani.
Történetünk 4 évre nyúlik vissza a férjemmel ugyanis ekkor döntöttük el, hogy kisbabát szeretnénk. Ahogy a nagy könyvben megvolt írva volt szép esküvőm,lett szép házam és persze saját szoba a kicsinek, de sajnos a várva várt gyermekáldás csak váratott magára és eltel majdnem egy év mire rájöttünk, hogy hát teherbe esni nem is olyan könnyű. Persze mondanom sem kell, hogy amikor erre rájöttünk nagyon nehezen tudtunk feldolgozni, mint szerintem annyi sok nő és férfi, akik kölcsönösen szeretik, tisztelik egymást nehezen tudják elfogadni, hogy nem lehetnek család márpedig amíg gyerek nincs addig ugye családról sem lehet beszélni. A lelki sokk után jött a fizikai sok, amit a magyarországi meddőségi kivizsgálás nyújthat. Nem szeretnék senkit sem untatni a sikertelen inszeminációink történetével és abba sem szeretnék belemenni, hogy milyen módon tudják az embert megalázni az orvosok, nővérek és ápolók a lényeg, hogy kimondták az ítéletet papír is született róla meddők vagyunk. Akármit is csinálhatok sajnos az is maradok. Mert persze utána jött a tagadás én nem vagyok meddő, jött az alternatív gyógyászat, talpmasszázs, egyél méhpempőt, fürödj hideg vízben és más egyéb népi babonák persze ez mit sem változtatott a dolgokon meddő maradtam. Ezután jött az elfogadás időszaka. Oké meddő vagyok ez van most mit lehet tenni hogyan tudnék gyereket szülni, ha nem lehet természetes úton és jött a másik út amin elindultunk több száz sorstársammal az örökbefogadás útja. Halottunk itt is különböző történeteket, sztorikat 4 és 8 év várakozási időkről, széthullott családokról és nem akartuk elhinni, mondván ilyen nincs ez nem lehet ez biztos nem így van. Aztán rájöttünk, hogy sajnos de így van. Ott tartunk, hogy van egy szép határozatunk arról, hogy örökbe fogadhatunk, persze várni kell és vagy lesz gyerek vagy nem, de te csak várjál szépen türelemmel. Hát sajnos nem tudok várni. Elnézést mindenkitől és tisztelet azoknak, akik tudnak várni 4 illetve további éveket, de mi nem. Sajnos felettünk is ketyeg a biológiai óra és én szeretném,ha az én gyermekeim még életünkben látnák a nagyszüleiket, nem úgy ahogy én és a férjem, hogy nem is ismertük őket, mert késői gyerekek voltunk mind a ketten.
Aztán innen kezd érdekes lenni a dolog. Az egyik ismerős mondta, hogy miért nem írok be ide hátha tud valaki segíteni, hogy keressünk olyan nőt, asszonyt, anyukát, aki lemondana vagy titkolja a terhességét és szeretné kisbabáját örökbe adni. Mondtam is az ismerősömnek, hogy ez biztos nem, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat és hát mondván próba szerencse hát megnézzük ezt is magunknak.
Szóval, ha esetleg tudnátok segíteni vagy tudtok ilyen hölgyről vagy esetleg ti vagytok ilyen helyzetben kérlek írjatok nekem privátban hátha összeérnek a szálák és végre mi is boldog szülők lehetünk.
Ha nem tudtok ilyenről, akkor elnézést a zavarásért egy próbát megért.
Szia sanel...
Gondolom akkor már van örökbefogadási határozat is a kezedben...Tudom sok idő eltelik hidd el én is kivártam a boldogságot remélem hamarosan nektek is eljön...Vannak itt fórumok is esetleg írhatsz oda is beszélgethetsz már örökbefogadásra várókkal is érdekes sok új és hasznos dolgot tudhat meg az ember.
Főiskolai hallgató vagyok. Szakdolgozatom témája az örökbefogadás, amelyben az anya-gyermek közötti kötődést vizsgálom. Szeretném összehasonlítani a vér szerinti anya-gyermek és az örökbefogadó anya-gyermek közötti kapcsolatot. Köszönöm, ha kitölti valamelyik kérdőívet.
Örökbefogadott gyerek:
Örökbefogadó szülő:
Vér szerinti gyerek:
Vér szerinti szülő:
Köszönöm! Jó érzés,hogy elismerik a munkánkat.Teljes szívből gratulálok nektek.Nagyon nagyon sok boldogságot.Szép nevet választottatok.Gréta, az iker lányaim egyik fele:)
A nevelőszülővel remélem tartod majd a kapcsolatot.Időnkét egy kis esemény beszámoló:), mert ha végleg eltüntök azt nagyon nehéz feldolgozni nekünk.
Igen én ezért is mondom hogy nem könnyű a nevelő szülők élete az érzelmi sokk amit nekik is ugyan úgy át kell élniük persze az öröm mellett hogy végre családban nőhet fel a kicsi de akkor is addig amíg veled van hozzád nő ápolod szereted ...
én nem lennék elég erős hozzá ezt tudom.le a kalappal és minden tisztelet a tiétek megérdemlitek. És kívánom hogy továbbra is ilyen jó nevelő szülők legyen mint te és társaid. Grétám is nevelőszülőnél volt aki/k imádták mintha a sajátjuk lett volna szerintem ennek is köszönhető hogy nyugodt és kiegyensúlyozott baba...ezért hálás vagyok hogy abban a 3,5 hónapban szeretetben és odaadásban nőhetett a kicsim...
Bibócska annyira örülök nektek,hogy végre te is anya lehettél.
Tudom min mentél keresztül,hisz olvastalak.
Ez a kislány a tiétek és meg érdemeltétek ezt a fajta boldogságot!puszillak
Igen,jól mondod.Nem könnyű munka a nevelőszülősség.Az vagyok.Talán születni is kell hozzá, hogy legyen erőd ,akaratod, türelmed,empátiád és még sorolhatnám.
Kitartással végig csinálni,hisz jönnek mennek a gyerekek..Én nálam két pici van.(19 és 7hónapos, nem testvérek) Anyánál nem voltak egy percet sem.Az életem részei, sőt a családomnak is. Még a boltba sem tudok elmenni,kész vagyok ha 30percnél továbbtart egy bevásárlás.Mindent megteszek értük, gyógytorna, dévénytorna, korai fejlesztés, csak hogy egy picit sem legyenek hátrányosak.
Mikor még nem voltak saját gyerekeim,és olyan 10 év körüli lehettem,már akkor elhatároztam, otthontalan gyerekekkel akarok foglalkozni,befogadni, gondozni.Aztán 3gyermekem lett, és mikor cseperedtek, akkor már nem volt előttem akadály. Imádom ezt a két pici jövevényt,de elkell tudni engedni őket, még ha a szívünk egy része belehal is. Azt az időszakot míg ott voltam neki(k),teljessé tudtam tenni.Nem volt hézag az életében. Megtanult szeretni, milyen szeretve lenni, a kötődést, milyen mikor bizalmat adsz,kapsz, szabályokat,és érezte hogy ott vagy mögötte.És ha így feltöttödve adom tovább (haza vagy örökbe),akkor már nem hiába csináltam a dolgom. Olyan dolgokat tanulok és kapok tőlük,amit saját gyerekemmel sem éltem át.Még az sem izgat, hogy esetleg megnéznek vagy megszólítanak, hogy :"Ilyen szőke hölgynek, hogy lehet ilyen kreol babája? " -vállat vonok, "hát így"-mosolygok. Ugye az én megyémben többségbe van a más származású.Nem tehet róla az az ártatlan hova születik.Én meg büszkén vállalom bármilyen is.Még akkor is ha a társadalom leír minkent, mint nevelőszülőket.Én meg harcolok és egyengetem az utat az én kis manóimnak.
a párod mit gondol az öf.-ról?? Mert ha ő sem zárkózik el a dologtól akkor vágjatok bele mert nem tudom ti hol laktok de megyénként változó a várakozás...Olyat is olvastam hogy 4-5 éve várnak gyermekre az öf.-ók.
Meg a korotoktól is hogy mennyi idős gyerkőcőt fogadhattok örökbe...Meg persze mire a határozat a kezetekben van ahhoz is kell jó néhány hónap alkalmassági vizsgálatok pszhiológus vizsgálat(remélem jól írtam) tanfolyam környezet tanulmány stb....
és ezután kaptok határozatot is.
És persze ezután jön csak a neheze....Várakozni.
A nevelőszülőség nem könnyű munka. Jó erős akarat kell hozzá hogy el tudd engedni azokat a gyermekeket akiket kihelyeznek hozzád akiket megszeretsz mert egészen addig amíg az öf. szülők el nem viszik tőled te vagy az anyjuk. Én nem tudnám csinálni mert nem tudnám nem imádni a gyerekeket és nem tudnám a szívemet lelkemet nem bele adni majd mintha mi sem történt volna lépni tovább a köv."munkába" ehhez nagy elhatározás kell de vannak itt nevelőszülők is ők jobban el tudják mondani milyen is ez a "szakma" én csak elképzelem hogy ilyen lehet....
Megkönnyeztem a történetet!
És erőt ad ahhoz, hogy talán semmi sem reménytelen!
Én is bajban vagyok :-( A páromnak van 2 saját gyermeke, nekem sajnos még mindig nincs, pedig 14 éve nem védekezem!
Sokat gondolkozom az örökbefogadáson, de nem tudom, van-e egyáltalán esélyünk arra, hogy én is "szülő" lehessek!
Sokszor tanácstalan vagyok, nem tudom, merre induljak. Eszembe jutott az is, hogy talán nevelőszülők legyünk!
Ha esetleg valakinek van tapasztalata, vagy tudna segíteni, örömmel fogadnám!
Szilvi
biztos meg van rá az okuk, és hát tulajdonképpen nem elhagyják a babát, hanem örökbe adják, gondoskodnak róluk ahogy ők a legjobbnak látják.
és nekünk ez egy esély arra, hogy szülők lehessünk.
Nagyon szép történet.
Gréti nagyon szép baba.Sok sok boldogságot nektek.
Soha nem értettem azt hogy egy anyuka hogy képes elhagyni a babáját.De nézzük a jó oldalát így lett nektek egy csodálatos gyermeketek!