A megcsalt fél megbocsájt, de nem felejt soha!! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A megcsalt fél megbocsájt, de nem felejt soha!!
Most mondtál ellent saját magadnak.
Eggyel ezelőtt azt írtad, hogy nincsenek elvárások a feltétel nélküli kapcsolatban.
Most meg, hogy nem uralkodhat kénye-kedve szerint rajtad. Tehát mégiscsak van elvárásod és nem tehet meg bármit a másik. Akkor ez mégsem a feltétel nélküli szerelem...
Köszönöm!
Nagyon a küszöb szélén áll már a kitartásom de minden áron szeretném helyre hozni!
A mai napig nem változott semmi?
Nem áll mellétek?Te hogyan bírod ezt a helyzetet?
Az én véleményem tapasztalaton alapszik. Velem ez sokkal idősebb korban történt meg, valóban megbocsátani meg lehet, de azt sem teljes mértékben, felejteni meg soha.
Te még túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyen "kínok" között éld az életed, és a gyermeked ahogy növekszik ő is érzékelni fogja, hogy nincs minden rendben, mert ha te rózsaszín szemüvegen azt is látod, az már soha nem lesz ugyan olyan, mint a kezdetekkor. Persze ez csak egy észrevétel.
Annak idején én a gyerekek miatt maradtam a házasságba, de nem tudom megérte-e?
Minden embernek egy élete van.......
Szia.
Köszönöm a leveled, tanácsaidat!
Már próbáltam vele beszélni, nem egyszer, milliószor, én elmondtam neki mi az ami nem jó mi az a mi jó meg miért tette stb..., de nem mond semmit felkapja a vizet elkezd veszekedni, és el van intézve, nem lehet vele beszélni, mindig engem néz hülyének!
Nekem egyszer volt ilyen.Az illető azt mondta,hogy sosem volt szerelmes belém.Pedig sírt miattam.Volt,hog megvédett.
Szeretett velem lenni.
Aztán félreértett valamit,amiről a mai napig nem mondott semmit se.
Ezután jöttek a rosszabb dolgok.
Éreztem,és tudtam is,hogy nem tenne olyat,amivel fájdalmat okoz.
Aztán persze ez is megváltozott.De amíg bíztam benne,és hittem benne,addig szemernyi kétségem sem volt felé.Csak naiv voltam,és némely dolgokban tudatlan.Mostanra sokminden változott.
A feltétel nélküli szerelem kölcsönös.
Ha megvan,akkor nincsenek elvárások,mert ismerjük egymást annyira,hogy tudjuk mit szeret és mit nem szeret a másik.
Bízunk a másikban,és tudjuk,hogy okkal rosszat nem tesz nekünk.
Nincs elvárás,mert a másik önmagától is úgy változik a kedvemért,ahogy én az ő kedvéért.
A feltétel nélküli szerelem nem megalázkodás.Őszinteségen,bizalmon,szereteten alapszik.
Létezik.
Jól leírtátok te és kobu,hogy miért nem létezik.Szerintem létezik,ritkán,de nem szabad,hogy létezzen 2 partner között,párkapcsolatban.Az tényleg egy szolgaság,ha a másik bármit megtehet velünk,a gyerekünkkel.
Anya-gyerek viszonyban viszont valóban kellene,de ott sincs meg mindig,finoman szólva.
Milyen aranyos ütőmondat, hogy arról lehet vitatkozni ami létezik. Pedig nem. Feltétel nélküli szeretet/szerelem azért nem létezik mert bizonyos feltételeknek ehhez adottnak kell lenniük, ha ezek a feltételek nincsenek jelen akár a személyiségben aki képes a nagyobb fokú elfogadásra, és a másik félben aki megfelel bizonyos kritériumoknak akkor nem beszélhetünk feltétel nélküli szerelemről.
Te sem szerettél bele akárkibe, s bár az okát nem tudod, de kellett valami ami kiváltja. Lelki érettség, belső tartalom, fogékonyság a dologra, hogy ne csak ösztönös intim torna legyen. Ha ugye szerelemről beszélünk. A szerelem is lelki/érzelmi érettség függvényében változik, érik. Ezek mind-mind más feltételeket teremtenek meg. Szóval ha a szerelem feltétel nélküli lenne, akkor tényleg bárki bármit tehetne egy kétszemélyes kapcsolatban és az érzelmek töretlenül fennmaradnának. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem így müködik.
A valóságban szerintem nem létezik semmilyen kapcsolat feltétel nélküliként. Ha feltétel nélküli, az azt jelenti, hogy nincsenek elvárások. Semmilyen. Márpedig alapvető elvárásai mindenkinek vannak mindenkivel szemben, főleg saját magára vonatkozóan (vagyis meddig mehet el a másik velem szemben, és mi az, amit már nem engedek).
Ha nekem nincs elvárásom a másik felé, az azt jelenti, hogy elfogadom, bármit is kapjak tőle, vagy bármit is tegyen, bárhogy viselkedjen. (Ezzel egyúttal le is mondanék a saját magamért vállalt felelősségről, mivel átadtam az irányítást a másiknak...) Az ilyet a másik fél mindig megérzi és persze ki is használja a lehetőséget. A feltétel nélküli szeretet, szerelem az áldozatiság előszobája. És igenis az önbecsülés hiányát jelenti, mert ha nekem olyan fontos a másik, hogy nem számít mit tesz, hogy viselkedik velem vagy mással, az egyúttal azt is jelenti, hogy ő fontosabb nekem magamnál és annál, hogy nekem jó legyen. Vagyis fontosabb mindennél. Ez valójában függőség.
Még az anyai szeretet is olyan, hogy bár nagyon gyengéd és elfogadó, még akkor is minden esetben vannak elvárások a gyermekkel szemben.
Szép a feltétel nélküli szeretet gondolata, csak éppen nem létezik...
A lány nem élvezetből tette.És mint ahogy Kobudera írta,a csónakos meg is erőszakolhatta volna a lányt.
Van,amikor tudni kell megbocsátani annak akit szeretünk.
Mivel minden relatív jó és rossz, ezért a történetben a lány egy érdekes fontossági sorrenddel oldotta meg a dolgot. Szerintem nem kellene erkölcsi kérdést csinálni ebből, viszont ami a történet alapján számomra lejött:
- A férfi birtoklóan "szeretet", inkább uralkodni vágyott, s király módjára pusztította el sosem volt "vagyonát".
- A csónakos egyszerű, mindennapi erkölcstelen férfi, aki irigy a kiegészítésed alapján, és ha Neki nem volt jó másnak se legyen az.
- A lány tapasztalatlan, vágyakozó, rózsaszín felhőkbe lépdelő,gyermeki naivitásának meglett a jutalma.
Miért kell mindenáron bűnöst keresni? Mert mindenki követ el botlásokat, és ha szigorúak vagyunk akkor ebben a történetben senki sem fedhetetlent. Viszont halállal kompenzálni a megcsalást?
Tegyük fel betörők tőrnek hozzátok, Te nem vagy otthon. Csak a feleséged és szép fiatal lányotok.
Szörnyű dolog történik, elkapják a kislányt, és a nőt, mivel hárman vannak mindenféle szexuális cselekedetekre kényszerítik a kislány megcsonkításának vádjával.
A feleséged szeret Téged, a kislányotokat is. Örök hűséget fogadott, de sosem bocsájtaná meg ha miatta hiányoznának a gyermek ujjai.
Amikor hazaérsz már senki sincs otthon, csak a feleséged zokogva amint altatja a kislányotokat.
Tessék, vizsgáld meg a lelkiállapotodat, vajon mit éreznél.
Nincs szükség tanmesére, sem mentegetőzésre,valószínű mindenki megtenné, jogosnak érezve, és ez az a szituáció ahol a megcsalás elkerülhetetlen, ha a szemetek fényét sértetlennek szeretnétek.
A szeretet/szerelem nem lesz feltétel nélküli. Vannak ki nem mondott feltételek is ha már mindenáron sarkítunk:
- Ne legyen pedofil, és ne fajtalankodjon a gyermeketekkel.
- Ne legyen alkoholista aki veri minden nap kék-zöldre a nőt és a gyereket.
- Ne aludjon meg a kapcsolatban, éreztesse a további törődést, és ne tűnjön el mindig ál indokokkal mással közösülni.
Ezek a dolgok direkt olyanok amik később derülnek ki, és akkor még nem beszéltem finomabb tényezőkről. Persze most lehetne példálózni a feltétlen szerelemről, de kérdem én a szolga szerelmes az urába? Az én véleményem az, hogy mindenki szabadnak születik, és nem mártírnak, és ez a fajta feltétel nélküli szerelem egyben önbecsülési hiány is.
Ne haragudj,de ilyen csak a lányregényekben van,hogy a bűnös fél magába száll és hazatalál a feleségéhez,rájön,hogy milyen becstelen volt és innentől boldogan élnek,míg meg nem halnak.
A való élet nem ilyen - számtalan szétment házasság bizonyítja.A válás persze nem mindig jó megoldás,de ilyen csapodár fél mellett,mint a mostani férj,aki semmi megbánást nem mutat és gátlástalanul még tagadja is a dolgot:szerintem megfontolandó.
Már csak azért is,mert a nő fog tönkremenni ebben a rossz házasságban,és a gyerek fog olyan példát látni,amit nem kellene.
A válást még a Biblia is megengedi házasságtörés esetén,és a megcsalt félre van bízva,hogy megbocsájt vagy válik.Felelős döntés.
Ha valaki ilyen szerelmes,szerintem megbocsájthatatlan,hogy ha megcsalja a másikat.
Akkor is,ha a vele való találkozásért teszi.
Ezzel a lány tönkretette a szerelmet,tulajdonképpen véget vetett neki.Megértem a fiút,hogy szakít,de a gyilkosságot azt nem.
Ha van párod kérdezd meg,örülne-e egy ilyen áldozatnak a részedről!
Más utat kellett volna keresni...mindig van más megoldás,csak időbe telik megtalálni.
Jó..., akkor adjunk igazat a csónakosnak... Azt mondta:
A legbűnösebb a Lány...! Mert, ha nem jött volna "ide", akkor a Fiúnak nem okozott volna olyan szörnyű fájdalmakat, amelyeket hirtelen haragjában így oldott meg...
(Azt én is tudom - mindnyájan tudjuk: a Lány igaz érzésekkel, tisztább szerelemmel volt a Fiú iránt mint bárki közülünk.... Azt akarom mondani: bizonyára már volt hogy valamit jól gondoltál - de félre értelmezték.....
Mindenkinek köszönöm az értékes véleményét...!
És most bocsánatot kérek a téma indíttójától, hogy így elkanyarodtam - de ez csak ahhoz kellett, hogy indokoljam az én véleményemet:
Tisztelt 23 éves Feleség és Édesanya ("Lány")..!
Te éppen a legtisztább szeretetről adtál bizonyságot. Az szeret, aki feltétel nélkül szeret. A többi az üzlet. (Ha nem inna, ha nem nőzne, ha nem kártyázna, akkor én....)
Nem! Az igaz szerelem és szeretet más...- ilyen, mint ahogy azt Te is bemutatod. Nem hős, nem követelőző .
Én hiszem, hogy a szeretet "fegyverével" mindenkit le lehet győzni...
Mert eljön az idő, amikor ő is belátja - csak Te szereted őt, a többi csak játszik vele...
Akkor jönne majd dérden állva - rádöbbenve: nincs senkije...
A szeretet és türelem ezt kivárja - és idővel egy lekötelezett hű társad lesz, aki megérti: őt Te emelted ki az erkölcstelenség és paráznaság polcsolyájából.....
(Vajon mi lenne, ha most elválsz és újat keresel...? A tudatalattid megjegyzi - mit kell csinálni - és fogja is - a következőben egy félreértett gesztus, egy rossz szó és arra fog ösztökélni, hogy válj el...
Ha a negyedik válás után elhatározod: Nem..., én kemény Amazon leszek - nem hagyom magam - és gyűlölni fogod a férfiakat (tévesen mindet) - az jobb volna...?
Szerintem a józan ész is több megfontoltságot követel. (Mert valljuk be, amit szagolunk, mi szakítottuk - tehát a felelősség 50% a miénk.. ha másért nem hát az Új Emberkéért..!)
Csak véleményt mondtam - nem igazat. Kívánom, hogy jól döntsél és légy nagyon boldog..!
A lány jót akart,de nem gondolta végig,hogy így vagy hord egy titkot egész életében-a találkozás árát-,vagy hogy a fiú nem fogja ezt tolerálni,csak kicsi valószínűséggel .És még ha tolerálja is,elfelejteni nem fogja,benne lesz ez a tüske a kapcsoaltukban-a csalás is,és az is,hogya lány ennyire megalázkodott azért,hogy vele lehesen-ez nem feltétlenül szerencsés!
Én a lány helyéban megmondtam volna srácnak,hogy nem látok más lehetőséget,és vagy mondjon jobbat,vagy tegyen ő azért,hogy találkozhassunk.
A srác megérdemli,bármit kap,mert megölette a lányt.Ha neki nem kell ez az áldozatvállalás,akkor szakítani kell a lánnyal.
A csónakos szemét ember,aki kihasználta a lány naivságát.
Kimaradt az előző hozzászólásomból.
A lány a szerelméért ment bele az alkuba,mert másképpen nem tudott a fiúhoz jutni.Beszélni sem tudott vele,így honnan tudhatta volna,hogy a fiú gyűjtögeti a pénzt a csónakosnak?
Most lehetne boncolgatni azt is,hogy ő miért nem dolgozott,hogy pénzt gyűjtsön,ha már valaki nagyon bele akar kötni.
A fiú a legbecstelenebb,mert megölette a lányt.A második a bérenc.
Ha elmondhatom a véleményem:szerintem mindhárom szereplő becstelen volt valahol.
A csónakos,mert kihasználta a lányt.
A lány,mert belement egy ilyen alkuba,pedig szerelmes volt.
A fiú,mert ezért megölette a lányt,pedig szerette.
Senki sem volt tisztességes.Az nem itt kezdődik...