Miért nem megy a felejtés? (beszélgetős fórum)

elengedni..

hogyan..??

nem tom.. de tudni fogod ha megérzed.. mi az..

Ha gondolod, az érdekesség kedvéért próbáld ki, hogy kicsit lerázós leszel vele, hogy bocsi, de most mennem kell, meg ilyesmi és szerintem be fog indulni.

Nem azért mondom,hogy manipuláld, csak akkor látnád, hogy ez így működik nálatok.

Mivel érzi, hogy te most akarod, azért neki most laza azt mondani,hogy ne.

Ha elkezdenéd lerázni, amikor hív, akkor beindulna megint.

:)

Most ha magadba nézel, akkor azt mondod, hogy szerelmes vagy belé?

Mármint nem csak amiatt erősödött ez fel, mert nemet mondott? Mert ugye az fordítani szokott az érzéseken.

Szóval ez sokszor egy mérleghinta effektus. Ha te akarod, akkor neki már nem annyira izgi, ha ő akarja, akkor te bizonytalanodsz el, hogy biztos, hogy jó-e.

Nekem ez most ilyen szitunak tűnik.

Szerintem ha igent mondana, akkor először nagyon örülnél, aztán pár nap múlva visszajönne az az érzés, amiért otthagytad.

Ez persze nem tuti, de elég valószínűnek tűnik.

Azért persze meg lehet próbálni, de ne feledd, amikor neked igen, akkor neki nem lesz valószínűleg :)

Elmondod, hogy miért szakítottál vele?

Szerintem ezek talán a lényeges pontok.

:)))

Amúgy szerintem háborúban messze nem mindent szabad, sőt a háborúval úgy alapban nem értek egyet.

(Amúgy vettem a poént) :)

A szerelemben sem szabadna bármit, de a saját bénaságunk, amivel magunkat égetjük, azzal nyugodtan ki lehet békülni :)

Sziasztok!

Hát én teljesen össze vagyok zavarodva, egyik pillanatban azt érzem, hogy kiakarok békülni a volt barátommal, a másikban azt, hogy nem az nem lenne jó ötlet. Mi kb. 9 hónapja szakítottunk, vagyis én szakítottam vele, már magam sem tudom, hogy miért hülye voltam. Ő kiakart velem békülni, de én nem vele. Azóta folyamatosan tartjuk a kapcsolatot...többször találkoztunk, ás pár hónapja én is kiakartam vele békülni, de akkor ő úgy döntött, hogy nem. Beszélgetünk, sokszor, ő keres. A kapcsolatot nem akarom vele megszüntetni, de félek, hogy még jobban felkavarodnak bennem az érzelmek és megint magam alatt leszek...

Másfél éve nem tudsz felejteni??

És nem sajnálod az időt?

Mert én "csak" 25 éves vagyok és máris sajnálom az időmet.

Úgy értem, hogy én nem így képzeltem el az életemet.

Azt hittem, hogy egyből megtalálom életem szerelmét egy csettintésre, pont mint a Walt Disney mesékben és boldogan élünk amíg meg nem ... :)

Egy gondolatot sem ér már ez a kapcsolat!

Legyél önálló és lépj túl ezen az ügyön.

Nagyon sokan azt a trükköt alkalmazzák ha vkitől meg akarnak szabdulni, hogy a fejéhez vágják a hibáit,legyen az külső vagy belső.

Ha valaki szeret valakit igazán, úgy fogadja el ahogy van, és amilyen.

Na, tipikus, és te vagy a rossz, ugyan már...

Nem kellesz te annak a palinak szerintem.

Egy ideig fájni fog de elmúlik...

Csaba Doki nagyon jól látja a helyzeted. sosem szabad bocsánatot kérned azért amilyen vagy. Ha valami nem tetszik Neked Magadban azon Magadért Neked célszerű dolgozni. Nem másért.

Ez egy ördögi kör.

A szakítás miértje nem lett leírva, talán lényegtelen is.

A kést Te forgatod Magadban, baromira sajnálod Magad, hogy Magad maradtál. De vajon miért?

- Miért rossz az Neked ha Ő nem akar Veled lenni, mert nem értékel téged Nőként?

- Miért baj az, hogy Ő sem elég ahhoz, hogy ezáltal Neked megfeleljen? Hoppá, mert ez így van most eme helyzetben ugye? Persze, hogy így! Aki elutasít az ezzel az elutasítással nem felel meg a társ fogalmának.

"A múltat megszépíti az emlékezés!"

viszont! Csak egy dolog állandó, és az a változás. Ő nem az az ember aki rugalmasan változik Veled, Neki nem Te vagy az akivel fejlődni tudna, és Neked nem Ő az.

Minden találkozásnak célja van! Ennek az, hogy megtanuld, jó ha van valakid, de nem mindenáron.

Persze ezeket még fájdalmasan éled meg, mert önzőn szeretnéd Őt, de ezzel Neki és Magadnak sem tennél jót. Majd megérted idővel.

Ühüm, szerelemben és háborúban mindent szabad.

De azért kívánjuk a világbékét :DD

Néha egyébként az ember lehet béna. Én is voltam már annyira nyomi, hogy teljesen megaláztam magam. Dehát a szerelembe könnyen túlmegy az ember az értelmes határokon.

Ettől még nem leszünk rosszabb emberek :)

Meg lehet azt is bocsájtani magunknak, ha elszerencsétlenkedünk valamit.

Persze aztán idővel egyre jobban rájön az ember, hogy ami nem jön, vagy elmegy, az had menjen :) Úgyis jobb jön :)

Köszönöm szépen a meglátásaid.

Nem tudom, hogy miért ragaszkodom a hozzá kötődő szép emlékekhez. Igyekszem erős maradni és nem megalázkodni egy visszakönyörgő jelenettel ...

Nekem az a megérzésem, hogy nem érdemes megpróbálni megkeresni, de tudom, hogy milyen, ha az ember nem tud valakit elfelejteni.

Ha szenvedtél mellette, akkor meg arra emlékezz sokszor. Az embernek ilyenkor emlékeztetnie kell magát a rosszra, mert alapban valamiért csak a jóra emlékszünk, ezért nagyon megszépül a másik ember.

Igazán tényleg akkor lehet egy ilyen érzésből kijönni, ha rájössz, hogy miért nem egy fantasztikusan klassz dolgot vesztettél el, hanem a fantasztikus az az ember lesz, aki veled akar maradni.

Aki nem, az nem tudja mit veszített :)

Szeresd magad és érezd értékesnek. Nem kell senki után futni, mert aki elment, arra már nincs szükséged az életedben. Új ajtók nyílnak, de csak akkor tudjuk sokszor meglátni, ha el tudjuk engedni a korábbit.

A külső szemek mind csodálkoznak, hogy szakítottunk, mert kívülről ugye csak annyit láttak, hogy mennyire imádtuk egymást ... a közeli barátnőim, akik látták, hogy volt nem egy alkalom amikor szenvedtem mellette, ők azt mondják, nekem kellett volna már réges régen szakítanom, és ha Ő lett volna az igazi nekem, akkor még mindig együtt lennénk... Azért szakított velem 2 év után, mert azt mondta, hogy nem látja a közös jövőnket. A csajok, akik ismernek aszondják, hogy csak unatkozom és ezért jár a pasin a fejem, hogy a hiúságom szól belőlem, hogy vissza szeretném csinálni, és ez csak addig fog tartani, amíg nem találok egy másik pasit ... Szakítás után egy közösségi portálon nyomakodtam az ilyenkor szokásos idézetekkel :) és az egyik nem tetszett a volt párom bátyjának, ammeg elkezdett engem fenyegetni, hogy szerényebben adjam elő magam, különben utolér a haragja ... szóval úgy gondolom, hogy talán egy ilyen fenyegetőzés után talán illett volna megvédenie engem az exnek, ha érez irántam bármit is.

De egyáltalán nem keres. Ő szakított. Szóval akkor talán számára ez így van jól. Ha akart volna valamit, akkor már biztos kaparta volna a küszöböm ...