Új élet özvegyen több év után? (beszélgetős fórum)

Na-na! Hát elég rondák ezek a hatvanas kopasz-pocakos férfiak!!A hatvanas hölgyek pedig mintha húszon évesek volnának.Nem ráncosak,nem löttyettek stb."Ki mit (kit) szeret,szép az annak!"

Hiába hajkurász egy hetven éves férfi sokkal fiatalabb nőt.Előbb utóbb kudarcot vall.

"Zsák a foltját megtalálja" A szerelem meg vak !

:) Lehet,hogy hajkurásszák a 40 es nőket,de vajon kellenek e nekik?Tisztelet a kivételnek, kopasz ,pocakos öregúr a legtöbb 60 feletti férfi...Mondjuk az 50 esek is...bár ,tudjuk ,nem a külső számít.Hallottam, hogy a 40 -50 körüli férfiak meg a huszas, 30 as nőkre buknak.Hááát...

Nehéz dolog lehet ismerkedni ezek tudatában.Engem nem érint szerencsére,47-48 évesek vagyunk,csak arra írtam, hogy egy 60 as férfi nemigen érdekelne,ha úgy adódna...

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de elváltan, több év után? Én megpróbáltam mindenféle ismerkedési oldalt. Rájöttem, ott egy csomó olyan férfi van jelen, aki már évek óta ott van. Kizárt, hogy a többszörös többségben lévő hölgyek közül ne találhatott volna magának párt.

Én őszintén leírtam a velem kapcsolatosan tudni való dolgokat, és levontam egy tanulságot: én elmúltam 60 éves. Azt mondják, még csinos vagyok, jól tartom magamat. DE! Azok a férfiak, akik korban hozzám illenének, a 40-es nőket hajkurásszák. Ez elég elkeserítő. Társaságba járni nem sok lehetőségem van, hisz' akik közé menetnék, azok házaspárok. Nem igazán szeretik, ha elvált nő van köztük, ill. házaspárok esetében nincs megint csak senki, aki szóba jöhetne ismerkedés szempontjából.

Elnézést, ha úgy érzitek, ezt nem itt kellett volna leírnom, de a címet meglátva késztetést éreztem.

Köszönöm.

" kinek hogyan alakult Istennel való kapcsolata az özvegység alatt?

Ha tényleg létezne egy jóságos mindenható Isten akkor az nem csinálna ilyen fájdalmas dolgokat.

Sok nős férfi mondja ill.hazudja,hogy már nincs kapcsolata a feleségével.A siker éedekében.

Ilyen esetben el kell válni!

Társat találni ebben a korban is érdemes,de nem mindenáron.Szerelemben nincs korhatár.Szerelem nélkül nem érdemes párt választani!

Azért válaszolok,mert biztatók a gondolatok.

Én is özvegy vagyok,de én meg másképp élem meg.Azért másképp,mert nagyon csúnya betegségben Artzheimer kórban hunyt el a férjem,nagyon sajnálom,de egy rémálom volt az életem,főleg az utolsó 8 hónap.

Megalázó volt számára is már az élet.

Sokat foglalkoztat,hogy ennyi idős korban érdemes-e már társat találni,persze szerintem ez csak addig tart míg nem találnék,nem tudom?

Van egy nős ember aki már régóta kér mivel el nem vált,de hosszú évek óta nincs házastársi kapcsolatuk.Soha nem volt a férjemen kívűl soha senkim,most meginogtam,nem tudom mennyire becsületes ez?

Cak biztatni tudlak abban, hogy éld az életed, légy boldog nem mindenáron tartós kapcsolatban.Nekem olyan kiegyensúlyozett kapcsolatom volt a párommal, hogy el sem tudtam képzelni egy idő után, hogy egyedül éljek tovább hát mostmár el tudnám képzelni.

Nem fért bele a betegeskedés, és az sem hogy elhagyjam magam mert még nagyon kicsi volt a lányom és szüksége volt rám, segítségem nem volt. Viszont a gyászt nem éltem meg olyan intenzíven akkor mert sodort az élet. Most több mint 7 év elteltével lelkileg és egészségügyileg is padlón vagyok. Betegesen vágytam a boldogságra, most újra élem a gyász minden percét.

Női potálon vagyunk,de vannak özvegy férfiak is.

Nekik se könnyebb."Soha se mond,hogy sohasem"

Viszont csak azért,hogy ne legyél egyedül nem szabad

társat választani.Az Istennek pedig ilyesmiért hálát adni nem érdemes mert nics és nincs miért.

Jöhet a szerelem újra.Azért a régit nem kell elfelejteni de nem is lehet.

sziasztok hozzászólásomban, amikor a fórumtémát indítottam.

"Tudom, hogy van több özvegy fórum is, de én most más szemszögből szeretném megközelíteni a témát. Érdekelne a véleményetek, tapasztalataitok, hogyan tudtatok, vagy tudtatok-e új életet kezdeni a párotok elvesztése után. Szívesen fogadom a nem özvegyek véleményét is.

A friss özvegység és a fiatal özvegyek fórumában sokat írtam a fájdalmaimról, szenvedéseimről, majd egy jó év után jött egy könnyebb időszak és a második évfordulóra nagyon mélypontra kerültem, nem csak lelkileg, egészségileg is. Most már szerencsére a gyógyulási szakaszban vagyok, de nekem ebből elég, nem akarok betegeskedni és folyton sírdogálni!!! Élni szeretnék!!!!! Szeretném teljesíteni azt a küldésest, amiért Isten elhívott, amiért a földön vagyok és igen is szeretnék nevetni és örülni és boldog lenni.

Nincs még csak kialakulóban levő kapcsolatom sem, még azt sem tudom, hogy mi adja meg a boldogságot, de harmóniában, vidáman szeretném élni a további életemet.

Több özvegytől hallottam, hogy két-három év után az egészségükben volt egy mélypont az addig elszenvedett dolgok következményeként. Valóban így van/volt veletek is?

Írjatok!"

Szóval ebben az ügyben kb ugyanitt járok. Egyszóval sehol, de az a betegség nálam is beigazolódott, és alig tudtam kijönni belőle, illetve kontrollra kell még most is járnom. Az életem viszont zajlott, elvégeztem egy mesterképzést, így most már egyetemi végzettségem van. Új társ keresésére még kevesebbet gondoltam mint a fórum indításakor. Nem is tudom, hogy mit szeretnék. Más gondját magamra venni még a sajátom mellé, semmiképpen. Itt vagytok még? írjatok!

A legjobb orvosság valóban az, ha lefoglaljuk magunkat valami tevékenységgel. sokszor csak ülök, és belemeredek a semmibe, főleg ha magam vagyok.

Gondolkodom, én is a múltban vagyok,nehéz visszatérni a jelenbe. Ezt, csak az érti meg, aki ebben a fájdalomban él,Éli a hézköznapokat.

Én sem zúdítom gyermekeimre a fájdalmam. Van úgy, hogy beszélgetünk Ők hozzák szóba az édesapjukat.

Nekem nagyon jó érzés beszélni róla, emlékezni.

A nap minden órájában beszélnék erről, de én sem szeretnék rájuk telepedni.

Így van, a holnap terhét nem szabad cipelni, éppen elég a máé.

Lánykám valóban nagy öröm, hogy van és hogy ilyen. Sokat segít, nélküle nagy bajban lennék, mert önállóan nem tudok mozogni. Azon kívül társaságot is jelent. Figyelünk egymásra, közös döntéseket hozunk. Összefogunk, mert csak így halad a szekér. Persze azért neki is megvan a maga külön élete, hiszen már 30 éves. Igyekszem nem rá telepedni, amit tudok, önállóan megcsinálok és a szabad időm egy részét is saját kedvtelésemmel töltöm magamban. Erre nagyon jó a net, itt van társaság, olvasni, nézni való. A honlapok kezelése is viszi az időt és a magányt se érezni annyira. Az élet minden lehetőségét ki kell használni.

Igen, az idő hamar szalad,nem tudja az ember feldolgozni a történteket. Még ne is gondolj a télre, hogy mi lesz, mindig élj a jelenbe.

Ha csak a múltban, vagy a jövőben élünk, a jelen elszalad, azért itt is van érték, a lányod akivel élsz. Tudom hogy nehéz, másoknak én is könnyen mondom, hogyan kellene csinálni, véghez vinni nehéz.

Az a baj, hogy e súly a mi vállunkon van, és nem tudjuk letenni.Legalább könnyítsünk e súllyon.

Köszönöm. Annyira szaladnak az évek, már 3. nyár volt Nélküle. Még mindig fáj, csak a sok hétköznapi feladat kicsit eltereli a figyelmet. Meg kell tanulni élni a hiányával.

A tél még rosszabb, nagyobb a bezártság, jobban érezni a magányt. És jönnek a családi ünnepek. Nehéz a karácsony csak kettesben.

Biztos, ami célt kitűztél magad elé, azt véghez is viszed. Igen, mivel írtad, hogy a naplódban lehet olvasni verseid, megnéztem, olvastam belőlük. Nagyon megható, fordulatos szókincsekkel íródott.

A férjed nagyon büszke lehet Rád.Szép emléket adsz vissza neki.Ápold tovább ezt az utat, és a belsőd egyre nyugodtabb lesz.

Személy szerint haladok szépen. Férjem honlapjai rendben tartva, rendszeresen frissítve. Verseit küldöm folyóiratoknak és meg is jelennek.

Én is írok folyamatosan. A harminc közös évünkről szóló versem most jelent meg a Kláris antológiában. Naplómban olvasható. Amíg bírom, van rá erőm-energiám és érdeklődés is van, addig ezt szeretném folytatni.

Ennyi év után mér elő sem hozom senkinek ezt a fájdalmam. csak néznének rám, hogy mit akarok 7 év után is. 33év ez kitörölhetetlen, és szinte benne élek a közepébe.

Azért nemcsak szomorkodok, vidám is tudok lenni,megtanultam alkalmazkodni.Gondolkodás nélkül jönnek ezek a szavak, mondatok ki belőlem, amit hosszú ideig bezártam magamba.

Megbróbálom úgy csinálni a dolgokat a házban meg mindenhol, ahogy Ő csinálná,én ezt tudom teljesíteni.

Ezeket az emlékeket véghez visszük,szép örömteli feladat,és küldetés mindig.

Sokszor egy ismeretlen embertől több vigaszt, egy jó szót kap az ember, nem menekülnek el előle,mint a rokonság. A gyermekeim voltak,és vannak ma is a vigaszom. És ennek örülök.

Én a szép emlékekbe vonulók vissza, mert nagyon szépek voltak, még ma is sírok, ha magam vagyok.

Az emlékek nem tudnak kifakulni, eltünni.

Én igy élem mindennapom, emlékezek.

Nagyon jó néha el merengni. Emlékezni. Közben még kicsit sírni is.

Mintha az ember lelke tisztúlna ilyenkor.

Igen, sokat számít a környezet, amely nem mindig segítő szándékkal figyel, hanem sokszor kandi szemekkel, hogy: - no most mit fogsz csinálni? Talpon fogsz tudni maradni? - vagy süllyedsz lefelé, mint lelkileg, mint az életnívót illetően?

Mi javarészt lányommal csak egymásra számíthattunk. Barát nem sok, majdnem semmi, rokon szintén alig-alig. Eddig megoldottuk, igaz nagy szervezést igényelt néha egy-egy probléma, mint a tatarozást illetően, mint pedig ha jött a betegség, de sokszor a hétköznapok se könnyűek.

Szépség meg természetesen van, más örömök, más szépség - de van. Örülünk, ha valamit sikeresen megoldottunk, személy szerint élvezem a csendes, nyugodt hétköznapokat, a szép emlékeket és nagyokat játszom a kiskutyámmal. Ha pedig vagy férjem, vagy én megjelenünk egy-egy folyóiratban, könyvben , ez is öröm. Főleg öröm az, hogy Őt nem felejtik, olvassák, számon tartják.