Hogyan tegyem rendbe az életem? (beszélgetős fórum)

Végig olvastam, hát nem irigylésre méltó élet van mögöted.

sajnos sokan vagyunk így.

És keveseknek adatik meg, hogy jót is mondhassanak, azért neked akad jó is iskolába járhattál tanúltál, ez nagy érdem. ( Én még ezt sem tehettem meg)

Kemény nehéz élet meg edződtél benne.

És még fiatal is vagy (48)év az nem öreg. A fiadat hagyd had élje az életét, és nem számíthatsz rá, de ez sem baj. Büszke lehetsz rá.

Hogy ilyen élet után ilyen fiut tudtál nevelni, erő kell hozzá az biztos.

Nem tudom hogyan állsz barátokkal barátnőkkel??

Ha jól választod meg a barátnőket a társaságot hidd el sokat segít az életed rendbe tételében.

Vagyis nem is az életedet kell rendbe tenni hanem a lelkedet. Gyüjts magadköré barátokat, a jó barátok meg értenek segítenek és számithatsz rájuk. Jót tesz a léleknek a testnek, meg beszélheted mit vennél fel mit főzöl ezek napi dolgok de ha meg tudod osztani a legjobb barátnődel akkor már jól érzed magad.

Egy ki ados séta a barátnővel fel ér minden féle programmal. Akár házaspáral barátkozol a férjed is barátra lel. A kis titkok azok is jók.

Én ezt javaslom persze válogasad meg a barátokat most választhatsz. És csak is rajtad múlik milyenek lesznek. Tudod a családot kapja az ember de a barátot választja.

Lehet még a ti kapcsolatotokat is fel rázza kicsit. Öszintén tisztelek mert nem el válni meg nem meg csalni akarod a párod hanem tenni érte, hogy jóbb élhetőbb legyen. Kívánom, hogy sikerüljön, meg érdemled.

Mihez?

:)

A változtatáshoz nem kell senki ,nem is segíthet senki,csak te magad.

Ha azt gondolod,hogy azért nem megy ,mert ...amit írtál,akkor nem vagy kész a változásra.....még.

:)

Elvesztettem önmagam.:-)

Ha van egy kis időd,olvass bele:"Depresszió vagy csak rossz passz?" vagy "Nem tudom,mi ez az érzés,de nagyon rossz" c.fórumokba.

Kaptam jó ötleteket,tippeket,vannak tt rendes emberek,és bizony sokszor jó kiírni magunkból,ami bánt,ami fáj.

Persze,mindig ott van az a ha.....

De az már elmúlt.Kár rajta bánkódni,nem érdemes vissza felé nézni.

Ezt már én is megtanultam.

Az is természetes,hogy féltél.Ki nem félne,akár csak egy kicsit is?

Igen,fiatalon azt hisszük,könnyebb,talán ez így is van.

De neked most kell ebből az élethelyzetből elindulnod,a saját utadat megtalálnod,ahogy nekem is.

Nem lesz egyszerű,nem lesz fáklyás menet.Ez tuti.

De nem szabad feladni,meg kell találni önmagunkat.

És szerintem te nagyon is keményen helyt álltál eddig.

Ezek szerint van elképzelésed, hogy mit kellene tenned, csak még nem határoztad el magad.

A múlton már felesleges rágódnod, a megoldás nem ott van. Lépj! És mielőbb. Amit leírtál abból látszik, hogy te képes vagy megtenni és jól kijönni ebből is és boldogulni is fogsz egyedül.

Hogy mi lesz a férjeddel? Azt kell mondanom, hogy ne foglalkozz vele, hiszen ő is hibás a nem túl boldog életedért. Az újra kezdés akkor könnyű, amikor az elhatározás megszületik. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna fiatalabb korodban, de akkor még nem voltál felkészülve rá, így most kell megtenned.

Azt hiszem eljött az idő, hogy magaddal foglalkozz és ne mások boldogulását nézd.

Látod,mi lenne vele nélküled! :))

Tedd magad számára,magad kedvére érdekessé az életed.Keress egy hobbit,ami kikapcsol,amiért elmész otthonról és új embereket ismersz meg.Ez igenis jár neked.

Aranyos, hogy gyereket etettél:)) Én is szoktam a 26 évest táplálni, nehogy éhen haljon.

Hogy, hogyan jövök ki ebből, az engem is érdekel:))

Miért vagy ilyen pesszimista? :)))

Csak a gyereket (18 éves) etettem meg.Nem vagy te egyedül,és engem igen is érdekel a "nyomorod" és föleg az,hogyan jössz ki belöle mihamarabb.

Nem maradtál egyedül:-)

Nem egyszerű,amin átmentél,le a kalappal előtted.

Csak nem egyszerű ebben a helyzetben bármit is írni,mert tanácsot adni azt meg főleg nehéz.

Én jobb esélyekkel indultam neki az életnek,kicsit fiatalabb vagyok,és hasonlóan keresem a helyem.

De nagyon szép,hogy ennyi éve vagytok együtt a férjeddel,főiskolát is végeztél,büszke lehetsz magadra.

Látod,ketten már vagyunk,hasonló cipőben!:-)

Szerintem is tisztában vagy te minden ok és okozati kérdéssel,inkább egy módszert kellene találnod arra,hogyan szabadulj ki ebböl a szorongató érzésböl,ami a múltadból fakad.

A "lépés" alatt a kapcsolatból való kilépést sejteted?

Princess01, nem tudom, hogy kell kijönni ilyen helyzetből, mert akiket hasonló életben láttam, azok nem jól jöttek ki.

De azt gondolom, hogy neked sikerülni fog!

A körülményeidhez képest remekül alakítottad az életedet.

És ha így ragaszkodsz a férjedhez, akkor talán nem volt túl rossz a közös életetek.

El kell döntened, hogy mit akarsz, hogy akarsz e valamit még ettől az embertől. Ha igen, akkor mindent bele és vedd elő a túlélő stílusodat, hogy ez is rendeződjön.

Ha viszont úgy döntesz, hogy nem akarsz már semmit a férjedtől, akkor lépj egy nagyot és kezdj új életet.

Biztos nem könnyű feldolgozni az életedet, de talán ez is sikerülhet, hiszen már nem élnek azok az emberek, akik ezt tették veled. Gondolj rájuk szeretettel és engedd el őket, hogy neked is könnyebb legyen.

Az öngyilkosságra való hajlam nem örökölhető, így azt felejtsd el!

Sok sikert:)

Sajnos csak feldolgozatlan dolgok vannak bennem:)

Úgy éltem le eddigi életem, hogy egy csomó dolgot takargattam, hárítottam, színeztem. Persze mindezt nem azért, hogy másokat becsapjak, hanem azért, hogy ne nézzenek rám úgy, mint egy leprásra, hogy közülük valónak gondoljanak.