Tökéletes (beszélgetős fórum)

Na így :DDD

Ez a jó hozzáállás!

Az a jó,ha az ember reálisan látja saját magát,és a környezetét.

Remélem,hogy a boldogság is melletted van,veled van.

A boldogság sosem a tökéletességtől függ,hanem az elfogadástól,megértéstől,szeretettől.

Nekem volt valaki,akit nagyon szerettem,de ő még csak meg sem hallgatott.Senkinek sem kívánom ezt.

Boldogságot kívánok neked.Kellő nyitottságot is,amit a magad javára tudsz fordítani.

Persze, hogy nem minden, de nekem gyakorolni kell, mert ez néha hiányzott. Nem voltam merev, de néha igen ;)

Az életemet jónak tartom, a nehézségeivel együtt.

Jól érzem magam benne.

Minden nap tanulok valamit, legalábbis én úgy érzem.

Hát azért számít,hogy ki mit cselekszik.

Lehet akármekkora életereje,energiája,ha nem arra fordítja,amire kellene.

A tökéletesség relatív. Mihez képest, kihez képest....?!

Az biztos, hogy az állóvíz, a mindenkori állapot feltételnéküli elfogadása nem követendő, és nem is vonzó.

A belső nyugalom nélküli, "kívülről vezérelt" emberek folyton a változó trendet követik, és sosem nyernek békét.

"Csak azt tudjuk igazán becsülni, és tisztelni, és elfogadni, aki bizonyít is."

Azt hiszem ilyenkor a másikban az életerő, az energia megnyilvánulása a vonzó, nem is annyira a konkrét cselekvés.

Jó fogalmazás a tökéletességről és a tökéletlenségről.

Aki folyton a tökéletességre hajt,sosem lesz boldog.

Mert mindig vannak jobb,szebb dolgok,vannak csinosabb,helyesebb emberek,de persze ez is relatív.Kinek mi a jó és szép.

Elsősorban önmagunkat fogadjuk el,aztán mindenkinek meg kéne érteni,hogy milyen gazdagok vagyunk szegényen is,ha megvan mindkét kezünk,lábunk,van szemünk és fülünk amik működnek.

Az állandó beletörődés,elfogadás tényleg nem jó,az embernek ki kell állnia magáért,azért amiben hisz.Kell a változás,de kell az empátia is.Vegyük észre egymást,azt is ha a másikat megbántjuk.

Sokan az előrébb jutásuk érdekében keresztülgázolnak másokon.És azt mondják,hogy ez a változáshoz tartozik,szükséges rossz,nem néznek vissza,és bocsánatot sem kérnek.

Azt írod,az egyedüllét nem magányosság,de hosszú távon senkinek sem jó egyedül lenni.

Csak azt tudjuk igazán becsülni,és tisztelni,és elfogadni,aki bizonyít is.Nem az ölünkbe hullt dolgot ,személyt lehet igazán becsülni,hanem azt akiért,amiért megdolgozunk,aki mellett kitartunk,és aki értünk is megdolgozik.

Senki sem tökéletes,de ha valamit nagyon szeretnénk megkapni,és meg is dolgozunk azért,az már számunkra tökéletes lehet.

A társ is tökéletes,ha elfogadom olyannak,amilyen,minden jó és rossz tulajdonságával,miközben tudom,hogy őneki is ugyanolyan fontos vagyok,mintahogy ő nekem.Bárcsak megértené ezeket minden ember.Vagy legalábbis azok,akik közel állnak a szívemhez.

Nocsak. :) Nagyon szép élménybeszámoló az élet megélésen egyik lehetséges módjáról.

Magam is hasonlóan vélekedem. Teljesen jól megvan fogalmazva.

Annyit hozzátennék:

Az elfogadás nem beletörődés, és mivel csak a változás állandó, ezért a rugalmasság, és az alkalmazkodás nyújthat számomra megfelelő válaszreakciókat az életem ingreire.

Bizonyos dolgok megértése elfogadáshoz hasonlít, pedig a felismerések boldogabbá tesznek engem.

Átláthatok olyan dolgokat amikben régen megakadtam. Így lehetek tökéletlenül elégedett magammal és másokkal.

Sziasztok!

Mira: igazad van, hajszolni nem szabad, de valami kell, hogy vigyen előre.

Ginevra: örülök, hogy tetszett, Müller Péter írásait kedvelem, nagyon is, és nem rokon.

Poppy:gondoltam, hogy nem vagyok egyedül ezzel a gondolatmenettel. Nekem eddig bevált a rendrakás káosz idején.

Annie: köszönöm. Egyszer csak jött, és megírtam. Bár a tanulós dolgok mennének így ;).

Bekacomb: a humor nagyon nagyon kell, valóban átlendített már engem is sok nehéz időszakon.

Örülök, hogy elolvastátok, és annak is, hogy írásra késztetett Titeket! Szép estét.

Atyaég, szívemből szóltál, akár én is írhattam volna. (pláne, hogy még fogszabim is van :DD ) Sajnos úgy látom, hogy a változást ami bennem eddig bármikor történt mindig valami szenvedés előzte meg. És ez így rendben is van. Ki a fene akar változni, ha minden happy? Senki. Ennek ellenére amikor átégtem a dolgokon és látom, hogy milyen változások mentek végbe bennem, mindig azt mondom-megérte-még ha iszonyú nehéz is volt.

Remélem írsz majd még ilyen jó cikkeket.

Mondd, nem vagy véletlenül rokona Müller Péternek? :)

Köszi, hogy megírtad

Én is ismerek olyan embert, aki mindíg a tökéletest hajszolja. Nem túl boldog, amennyire én látom.

A tökéletes relatív dolog, kinek i a tökéletes.

Nekem épp tökéletes, ha boldog vagyok, felsleges ezt túlmisztifikálni.