Alsó szomszéd, csete-paté (beszélgetős fórum)

A magánélet-dolgot azért írtam, mert megjegyezted, hogy nincs semmi bajom többek között nekem sem, semmi probléma stb. Hát, ha lenne sem írnám ki, nekem valóban itt ér véget a dolog.

A tudatosságról: a te helyzeted nagyon egyéni, ebben azt hiszem, egyetértünk. Nem tipikus az, hogy tudatosan épített életből kell újrakezdeni, tudjuk mindketten. A jellemző inkább a "majd lesz valami, valahogyan".

Ebben az országban valóban extrém módon nehezített a helyzet, ebben egyetértünk. Hatalmas energiákat emészt fel átküzdeni magunkat a gáncsolásra tartott lábakon...

Nézd, Te tényleg nagyon jól csináltad, és senki sem állítja, hogy nem magad küzdöttél meg érte, hogy nem érdemelted meg. De ha nem lennének nálad rosszabbak, akkor nem tudnál kinél jobb lenni, az meg nem lenne jó Neked, úgyhogy vigyázz ránk, rosszakra...

Szerintem az ilyen fórumok arra valók, hogy kiteregessünk bizonyos problémákat. Én nagyon komoly segítségeket kaptam innen, életbevágót. Adtam is. Ma már nem a ház előtti pletykákból értesülünk a dolgokról, hanem nagyrészben innét. Régen is megvolt ugyanez, csak másként hívták...

Az, hogy kinek hol ér véget a személyes szféra, az egyéni. Én az óvodai, munkakeresési vagy éppen a házban lévő problémáimról simán írok, mondjuk az anális szexről már kevésbé lenne kedvem csevegni, mert azt én se szoktam kiteregetni. Ettől még mások megteszik, és lehet, hogy sokat tanulnak egymástól.

Itt szerintem sokan pont ahhoz keresnek segítséget, hogy megoldják a problémájukat. Ha valaki jól olvas egy topicot, szerintem talál is segítséget.

A többivel meg nem kell foglalkozni.

Ami meg a tudatosságot illeti, arról annyit, mint ahogy már többször írtam is Neked, hogy az én mélypontom pont abból adódik, hogy pont ebben csalódtam... A nagyon tudatosan, és emberfeletti munkával felépített vár leomlásában. És az újrakezdésben elindulva pedig pont olyanok állják utamat, akik mindezt nem tették meg, de hatalmuk mégis van, élet és halál felett... És tudod miért akadályoznak? Azért, mert felismerik bennem azt, hogy "veszélyes" lehetek, mert náluk klasszisokkal feljebb állok... Legutóbbi állás visszajelzésem: "Kedvesem, mindenben megfelelt, de ugye nem gondolja, hogy felvesszük olyan helyre titkárnőnek, ahol magasabb végzettsége lenne, mint az igazgatónak?".. Istenem, mit érdekli az az igazgatót, hogy nekem tök más területen magasabb végzettségem van.. Elkeserítő.

Ugyanaz valahol, mint a szomszédnéni téma..

Ebben az országban más keserűségén is át kell magad verekedni (lásd szomszédnénik, HR-esek, hülye szülők, meg társaik), és néha már ez az, ami miatt annyi energiát kell kifejteni, ami már megroppant, nem is a saját bajod..

Ez teljesen így van sajnos. És egyre többen.

Anno ugyanebben a házban laktam ugyanitt három és fél éves koromig. A kismedencém az udvarban volt egész nyáron. Az egyik néni kutyája állandóan ott nyalogatott, akit imádtam. A nénit is, a kutyát is. Anyámék sem akadtak ki, hogy ott a kutya, meg a nénike se, hogy ott a gyerek. Az ablakok nyitva voltak, mindenki hallgatta mindenki rádióját, mosógépét, stb... Apám az udvarban súlytemelt, de ő tartotta karban az öreglányok teregetőjét is. És érdekes módon azon sem volt vita. Akik otthon voltak, azok hétközben használták, a dolgozók inkább hétvégén.. De ezt nem kellett külön mondani..

És érdekes módon soha senkinek senkivel nem volt komolyabb baja, pedig akkor is dübörgött a ház, meg az acélgerenda, és a legtöbb lakó idős volt. Az akkor alattunk lakó a mai napig a szüleim nyakába ugrik, ha találkoznak az utcán. Anyám is tökre ki van akadva, hogy ma meg szinte a lépcsőházba is félek kimenni, mert valaki belémköt valamiért.. Mert okot találni mindig lehet...

Tudod, szurikáta111, -elkerülve, hogy rólam szóljon a topic-, csak annyit szúrnék ide be, hogy általánosságban (!) kinek ér többet a véleménye, tanácsa?

Annak, aki a problémákban agonizál, sodródik és megoldást soha nem talál?

Vagy annak, aki az élet nehézségen sikeresen úrrá lett?

Rólam szólva: soha nem fogja megtudnia fórumközönség, hogy milyen problémám van a családban, mert nem fogom ideírni. A magánügyeket nem szokásom kiteregetni.

Ez NEM azt jelenti, hogy aranykanállal a számban születtem, ez azt jelenti, hogy a gondokat nem teregetem ki ÉS azt is jelenti, hogy azokat áthidaljuk, megoldjuk.

Utálom azt, hogy "ó, neked könnyű!". A való életben ezt eleddig csak azoktól hallottam, akik negyed annyi tudatosságot és munkát fektettek be az életbe, de arról meg vannak győződve, hogy aki ebben-abban boldogul, az csak úgy jön és semmi köze a tudatossághoz, a befektetett energiákhoz, munkához. Rólad ezt nem feltételezem, csak ez a véleményem.

Most felsoroljam, hogy hány trampli kisgyerekes és mivel zavarja durván minden épeszű kisgyerekeset és minden más lakót is? :P

Hülyék minden csoportban vannak.

Hát nem szeretnék kilapítani egyet sem, nem tehetnek róla, hogy ilyen felelőtlen ökrök a szüleik. Persze valószínűleg ha baj lenne, fel sem merülne bennük, hogy nem kéne a gyereket egyedül hagyni 40 kocsi között, amikor kb 5 percenként jön-megy valaki, nyílik a kapu.

A másik, hogy a párom kocsiját már összekarcolták biciklikormánnyal. Múltkor akarok beszállni a kocsiba, és a kiscsaj, aki alig nőtt ki a földből, a fa biciklijével az én kocsimon támaszkodik a kormányrúddal. Szétnézek, szülő sehol. Megkérem a kiscsajt, hogy ugyan menjen arréb, mert ki szeretnék állni, arréb is ment, de úgy, hogy a két kocsi között, az enyémtől kb fél centire. Ha ott lett volna valamelyik szülő, hát elbeszélgettem volna vele.

Annyi minden apróság van, ami zavarhatna, de inkább túlteszem magam rajta a saját érdekemben.

Egy kis víz nem veszélyes, és gondolom nem naponta 20x történik meg.

A mi házunkban rengeteg a kisgyerekes, és valóban vannak dolgok, amik zavarnak velük kapcsolatban, de sok mindent nem tudok ellene tenni. Zárt, hatalmas udvar van, a ház előtt egy nagy betonos parkolóval. A bejárati kapu után közvetlenül játszótér, ilyenkor mégis vagy 20 gyerek játszik a parkolóban, az egy-két évestől kezdve a 8-10 évesig. Ami megdöbbentő, hogy gyakran szülői felügyelet nélkül, az autók között. Képzelj el egy másfél évest a bringáján, van vagy 80cm az egész gyerekestül. Na most ha tolatok kifele a kocsival, mindig a frász van rajtam, kb kettővel állok ki, mert ha valamelyik kisklambó éppen akkor döntúgy, hogy arra kerekezik, egyszerűen nem látom egyik visszapillantóból sem. És a házban nem mindenki ilyen óvatos. Mi van, ha megtörténik a baj? Fel kéne fogni, hogy a parkoló nem játszótér. A ház másik oldalán van egy kb ugyanakkora füves terület, az egész körbe van kerítve, meg ott van a játszótér közvetlenül a parkoló mellett a kerítésen túl.

Koszos lé?A saját erkélyén talán nincs kosz.Ha meg van,az az ő baja,takarítsa ki.

Ebben a melegben 2 perc,és meg is szárad a víz.

nem biztos, hogy unalmába, belegondoltam engem is zavarna ha redszeresen a locsoloviz lefröcsögne az erkélyemre és onnan meg a koszos lé felfröcsögne mindenre az erkélyemen

mondjuk én orditozás helyett tetőt épitettnék inkább

Társasházban lakik a néni, ezt el kell fogadnia, hogy ilyen dolgok történnek. Egyetértek azzal, hogy unalmában gyárt ilyen álproblémákat. Nem foglalkoznék vele, ha már elnézést kértél. Ha legközelebb kötekszik, megmondanám neki, hogy a problémájával forduljon a közös képviselőhöz, téged meg hagyjon lógva:)

Mi is társasban lakunk, mindketten keményen dolgozunk, kéne a pihenés. Alattunk egy kisgyerekes család lakik, a kisfiú viselkedésproblémás lehet, felkeléstől megy a hiszti, ordítás, sivalkodás. Motorozik is bent, szinte egész nap hallani, reggeltől estig. Sose szóltunk, mit tehetnének vele a szülők?

A házban éppen tök más miatt most ment egy delegáció a közös képviselőhöz... A nénike ugyanis másba is beleköt, a közös poros udvart nem engedi beültetni virágokkal, a lakókról durva dolgokat kiabál az utcában, feszegeti más bejárati ajtaját.. Kettő ilyen is van a házban, és 12 lakás... A szomszéd házban - szintén ugyanilyen ház - ott is megvan a nénike.. Ő azért üvölt a lakókkal, mert nincs teljes csönd, és nem tud jógázni... Hmm..

Nekik nem csak a gyerekekkel van baja, hanem a kutyásokkal, azokkal akik szinglik, és este jönnek haza, azokkal akikhez szerető jár, azok, akik otthon vállalnak tanítást... Ergo mindenkivel, aki a puszta létezésen kívül bármi mást is csinál...

Tényleg nem jellemző a megkattantság..

De tisztelet a kivételnek, volt olyan szomszédnénink is, akitől két naponta ott lógott a süti a kilincsünkön. Mellette is voltunk, talán többet mint a családja még akkor is, amikor már nem lakott mellettünk... Mindenki maga tudja, melyik érzést hagyja magán eluralkodni. A magányosságot és szétesést, vagy azt, hogy a maradék életét még jóra és szépre is tudja használni... Csak ez utóbbira egyre kevesebb a jópélda..

Igen, nem egyértelmű. Csak kicsit még nőni kell hozzá :)

Biztatás: Hajrá:) Vagy veszek egy merev falu medencét, aminek ha rátenyerel az oldalára, nem sülyed le :) És persze befóliáztatom az erkélyt :)

Lenne mivel, de ez nem erre a fórumra tartozik. Ő általában a 100-ból az az egy, akinek semmivel nincs problémája, és mindig mindent szuperul csinált..

És ez valószínűleg így is van, csak számunkra - földi hibás halandóknak - pont ezért nem ér ez semmit.. Mert annak a tanácsa ér valamit, aki valamilyen nehézségen már végigment..

Ja, és ő valószínűleg nem egy szar bérházban lakik 50nm-en, és nem az erkélyen pancsoltak a gyerekei..

Anyósomék házában valahogy nekem is jobban megy a gyereknevelés, ahol hely van, kert van, kevésbé forgalmas utca van, kert van, kutya van... Ki tudja miért...

Hát, nálunk se az okossággal volt a baj (a jól funkcionáló autisták általában "okosabbak" az általgnál).. Csak arra céloztam, hogy az a "neveld meg a gyerekedet" se olyan egyérelműen egyenlő pálya...

Hát annyival tudlak bíztatni, hogy jövőre már kevesebbet fog kilocsolni, mert még jobban érti talán a dolgot... Vagy csakazértis többet.. :-))