Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

Igen, nekem sem könnyű várni semmire, főleg hogy én magam mindenben gyorsan döntök, így nehéz kivárni amíg másokban megfogalmazódik egy-egy döntés.

Viszont amit írtam, annak gyakorlati jelentősége van, nem csak annyi hogy ki fogja a kezedet a várkaozás alatt. Az örökbefogadás nem egyszerű dolog, rengeteg buktató van, már ha csak egy alap esetre gondolok (ami gyakorlatilag nem is létezik) akkor is. Nagyon nem mindegy, hogy egyedül járjátok a hivatalokat, a kórházat, intéztek mindent amiben nulla gyakorlata van általában az emberenek (hacsak nem szakember vagy többszörös örökbefogadó), vagy lesz valaki aki képben van, ismeri a helyi viszonyokat, odamegy, személyesen tartja kézben a dolgot, vagy csak messziről telefonvégen van valamelyest jelen. Hidd el tudom miről beszélek, például volt alkalmam az ismerettségi körünkben is olyan örökbefogadást végignézni, ahol a várakozás alatt nagyon támogató civil szervezet akkor amikor baj volt, amikor oda kellett volna lépni a gyerek érdekében, sehol nem volt. Igaz nagyon kedvesen, és együttérzően beszéltek a telefonban csak épp semmit nem tettek. Nem Bölcsős örökbefogadás volt, végső kétségbeesésükben mégis Zitához fordultak, aki felvállalta az ügyet, járta a kórházat, gyámhivatalt stb. és elintézte amit el kellett. Ez a mentalitás nekem jobban bejött, mint az hogy patyulgatunk amíg könnyű, amikor meg nehéz helyzet van akkor szépen visszavonulunk... de tényleg mindenki maga tudja, mi a fontos neki...

Körülbelül 1000x írtuk már le, tanfolyamtól, blogokon át a fórumokig, a Bölcsőnél nincs sorszám, úgyhogy nem nagyon értem, hogy mi után érdeklődtél. De ha ennyire a Gólyahír a szimptikus akkor miért jelentkeztetek a Bölcsőhöz?

Mellesleg igen, ez a történet elsősorban a gyerekekről szól, akiknek az életét valahogyan meg kell oldani. Az örökbefogadók életét és problémáit elsősorban nem Zitának vagy Mórucznénak kell megoldania, elvileg önálló felnőtt emberekről beszélünk, nem magatehetetlen csecsemőkről. Valóban Zita nem fogja a lelkedet ápolni a várakozás ideje alatt, mert száz másik, ennél fontosabb feladata van. Aki a lelkét akarja ápoltatni, járhat találkozókra vagy pszichológushoz. Az én lelkemet sem ápolgatta, igaz én nem is vártam el, erre ott volt a családom a barátaim, a szülőklub stb. Viszont amikor helyzet volt, akkor mindenben mellettünk állt, tudtuk hogy az örökbefogadás folyamata alatt számíthatunk rá. Ott volt, intézett mindent, képben volt mindenben, nem a fb-on meg a neten, hanem ott és akkor amikor igazán szükség volt rá.

Ne menjen el a kedvetek! Meg kell minden lehetőséget ragadni, ha nem szimpátia és egyértelmű választás alapján, akkor lesz ami lesz alapon.

(És azt is szokták mondani, hogy inkább azt bánja meg évek múlva az ember, hogy megtett valamit, és ne azt, hogy valamit nem tett meg.)

Zita nekünk anno a személyes találkozón tényleg elmondta, hogy szerinte az az ideális családmodell, ahol a nő a fiatalabb, de alapvetően nem ez alapján válogat. Egy-két év ide-oda igazán nem számít, ettől még bőven lehettek nála ideális jelöltek egy adott gyereknél.

Én nem vagyok ennyire fatalista :) Én abban hiszek, hogy a választásaink befolyásolják az események kimenetelét... Kicsit olyan ez, mintha azt mondanánk, minden ismerős pasitól megkérdezem, hogy nem akar-e a férjem lenni, és úgyis az fog igent mondani akinek kell... én a magam részéről inkább választottam a lehetőségek közül ;)

És abban is hiszek (persze egy 9 éves gyerek mellett azért könnyebb) hogy az idő faktor nem mindegy. Nem az a legfonbtosabb hogy MIKOR lesz gyerek, vagy hogy lehetőleg már tegnapra itt is legyen... évek múlva valószínűleg te is így fogod gondolni. Nekem azért akkoriban sokat segítettek azok akik nyugalomra intettek, azzal együtt hogy nem erősségem a türelem... ha akkor amikor olyan helyzet adódott (mert orvosként, sok ismerőssel persze adódott, egy év alatt 2x is) hogy "rárepülhettünk" volna egy-egy gyerekre magán úton, ügyeskedve ahogy sokan meg is teszik, de nem bántam meg hogy kivártuk a mi időnket.

És azt is értem, ha valaki képes nálam simulékonyabb lenni, és sokféle szemlélethez alkalmazkodni ha az érdeke úgy kívánja, de azért nekem az a tapasztalatom, hogy amikor már ott vagy, benne a folyamatban, és a dolgok mennek simán (mert nem mennek) akkor nagyon nem mindegy hogy ki áll melletted, kire bízod rá magadat.

Abszolút egyetértek azzal, hogy nagyon rossz helyzet az, amikor nem szólnak a várakozók, hogy már máshol örökbe fogadtak, nem is korrekt, nem is tennék ilyet. El tudom képzelni, hogy vannak ilyenek, de számomra érthetetlen.

Az életkor vonatkozásában én is ilyesmit tudok elképzelni, de tényleg ezt mondták az Ágacska tanfolyamán, meg is ijedtem, mert az én férjem 1 évvel idősebb csak nálam. Rá is kérdeztem, erre kaptam a választ az egyik pszichológus hallgatótól, hogy "hááát, próbáljátok meg beadni..." - szóval nem sok reménnyel kecsegtetett és ez akkor nagyon lehúzott, mert már akkor azt terveztük, hogy jelentkezünk a Bölcsőhöz.

A gyerekért minden elvet természetesen úgy értettem, hogy mindent, ami legális. Nyilván nekem is van olyan, ami jobban tetszik a másiknál és sokkal jobban örülnék, ha onnan jönne a baba, de már annyira várjuk, hogy be tudok simulni, ha kell. Erről egyébként azt gondolom, vagyis én abban hiszek, hogy végül úgyis úgy lesz, ahogy lennie kell. Semmi nem történik véletlenül.

Amióta van regisztráció díj, talán kevésbé érdekes, hogy hány helyen áll sorba. A Bölcsőnél sem "hiúságból" gond ez, hanem nagyon sok olyan helyzeet volt, hogy Zita egy csomó időt eltöltött a várakozókkal, az anyagaikkal, azzal hogy kiválasszon valakit egy baba mellé, aztán amikor végre úgy gondolta hogy minden szempontból jó megoldást talált, akkor kiderült hogy a kiválasztott pár mág régen máshonnét kapott gyereket (ami tök jó, legyenek boldogak) de ő kezdhette újra az egészet, miközben a nála lévő gyerek ideje ment, a kórház türelmetlenkedett, ő meg minden más dolga rovására ismét órákat-napokat tölthetett azzal hogy próbálta kitalálni mi lenne a legjobb. Persze erre nem kell senkinek tekintettel lenni, de azért ha belegondolsz, mégiscsak érthető hogy a huszadik ilyen kör után nem boldog tőle ha a várakozók mindenhol sorbanállnak ahol csak lehet. Amúgy ez egyik civilnek sem jó, nemcsak a Bölcsőnek. Az egy más kérdés, hogy hogyan megy a kiválasztás - nyilván a következő meg az azután következő sorszám gazdáját felhívni nem okoz akkora gondot, így lehet hogy másoknál ez kevésbé sarkallatos téma. Nála az, mert ő nem annyit csinál ilyenkor hogy lapoz egyet a noteszében.

Életkor: még sosem hallottam olyat, hogy a Bölcső amiatt és csak amiatt utasított volna el valakit, mert a nő pár évvel idősebb volt. Viszont vannak tényleg nagyon furcsa, visszás helyzetek, ami a törvény betűje szerint belefér, de valahogy mégis érzi az ember hogy sántít... és itt nyilván nem a 38 éves nő 36 éves férj felállásról van szó... hanem mondjuk a 44 éves nő beállít a 25 éves férjével és újszülöttet akar... persze papíron oké, de a valóságban azért nem ennyire egyértelmű. A gyerekvállalásnak is megvan a maga ideje, akár tetszik, akár nem, és ez a nők esetében nem a 45+ még akkor sem ha van mellettük egy 20-as éveiben járó pasi...

A gyerekért mindent elvről meg az a véleményem, hogy az ember csak olyat tegyen amit később is, bármikor, bárkivel, akár a saját gyerekével szemben is fel tud vállalni. Én akkor is nagyon nehezen azonosultam volna mondjuk Móruczné módszereivel ha egyetlen más civil nem lett volna - ez esetben valószínű titkosan fogadtunk volna örökbe. Másnak belefér, hogy mindegy hogyan, mindegy kitől, csak gyerek legyen. Ez mindenkinek a szíve joga, úgyis önmagával kell elszámolnia. Egyben biztos vagyok, a sunnyogás, ha valaki próbálja átverni a másikat az előbb-utóbb visszüt, szerintem jobb nyílt lapokkal játszani, ha már az ember azt várja akármelyiküktől is hogy segítsenek rajta...

Sziasztok!

Én még csak barátkozom az örökbefogadás gondolatával, így nem vagyok tisztában a jogi dolgokkal.

Mi a különbség a között, hogy itt az anya felajánlja a babáját és valaki privátban érdeklődik, és a között, aki(több is) egy másik fórumon örökbe adó anyát keres?

Elvileg ha ezt egy illetékes szervezet bonyolíthatja csak akkor egyik sem legális.

Lehet hogy hülyeséget kérdeztem. Nem tudom, hogy mi a helyes eljárás.

Erröl mindig azt gondoltam, hogy hihetetlen. Van, aki tényleg kiírja egy ilyen hsz-ben hogy írt privit?

Itt már akár emberkereskedelemröl is beszélhetünk, bár ez csak feltételezés.

Több általam ismert családnál teljesen tisztán zajlott az örökbeadás-örökbefogadás egy hasonló netes találkozás után.

Embere válogatttttya. Meg a lelkiismeret.