Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

Szia bogica!

Igen, én is érintett vagyok, de én legalább tudom ezt magamról...És igen, nekem is van vakfoltom, nem is egy...De legalább nem teszek úgy, mintha nem lenne, és a többiek fölött állnék, és nálam lenne a bölcsek köve...Nincs nálam a bölcsek köve, senkinél sincs ebben az egész történetben, attól tartok...Nincs mindenkire ráhúzható univerzális megoldás...Erről írtam korábban Solyomnak is. Szerintem erről van szó, és nem másról...Gyarló ember vagyok, ezért is nem térítek senkit. A saját döntéseit mindenkinek magának kell meghoznia és felnőttként, vállalnia érte a felelősséget.

Sajnálom, ha te másképp láttad a közöttünk folyó eszmecserét, de jogod van a saját véleményedhez, ahogyan Solyomnak is a magáéhoz, és ahogyan nekem is az enyémhez... További szép estét!

Kedves Trapiti!

Nekem is hasonló a történetem , mint Dee-nek, én 2 szülő nőt is ismertem és a kapocs köztem és a gyermekeim közt a születésük előtt is megvolt.

Írtam már arról, hogy minden ember más...Te nem bírnád feldolgozni az ismerettséget a szülő nővel és vannak olyan krizis helyzetben lévő hölgyek akik szintén osztják a véleményed, de! És már megint az a fránya de! Vannak közöttünk olyanok is akiket pont ez az ismerettség az ami megnyugtat. El kell fogadnunk , hogy különbözőek vagyunk.Ki így, ki úgy dolgozza fel a számára fontos élettörténéseket.

Dee, örülök, hogy a Ti történetetek szerencsésen alakult.

A kötődésről azt tudom mondani, hogy nem tudom elképzelni, hogy bensőségesebb vagy szorosabb lehetne a kapcsolatom a lányommal akkor sem, ha hozzátok hasonlóan már a pocakban próbáltam volna kapcsolatot tartani vele. Én hiszek benne, hogy a gyerekek nem véletlenszerűen születnek egyik vagy másik családba. És hiszek abban, hogy a köztünk élő lelki kötelék hamarabb megvolt, mint ahogyan fizikailag találkoztunk.

Számomra nehéz lett volna feldolgozni, vagy akár később majd a gyermekemmel beszélni arról, hogy amíg ő egy másik asszony hasában növekedett, én kintről simogattam és beszéltem hozzá... tőlem ez idegen, felemás helyzet.

A Ti történetetekhez hasonló esetekben sajnos a későbbiek során a vsz anya könnyen magára maradhat, hiszen 1 hónap, 1 év, vagy akármennyi idő után már nincs akivel beszélhetne az érzéseiről. Mert ugye az örökbefogadókkal már megszakad a kapcsolat, hiszen ők már egy külön család, külön élettel. De akkor kihez forduljon???

Több más ok mellett amiatt is hálás vagyok annak a civil szervezetnek, és vezetőjének, akinek segítségével a mi kislányunk is a világra jött, hogy végig úgy állt és áll a szülőanya mellet, ahogyan én - a helyzetemből adódóan - sosem tudtam volna. Ez számomra fontos és megnyugtató, tudom, hogy nem maradt teljesen magára a gyászával és a fájdalmával. Sokan persze sosem jelentkeznek többet, de aki szükségét érzi, annak van kihez fordulnia.

Nagyon örulök , hogy raebredtel hogy fölösleges vitatkozni ! Plane , ha a masik felnek esze agaban sincs vitatkozni !/föleg nem palcat törni es egyeni sejteseket produkalni szamodra IDEGEN EMBEREKRÖL!/

Az örökbeadasrol pedig annyit , hogy Ezt a "tudatlan!" Solyom nicknevu egyent ÖRÖKBE AKATAK FOGADNI ! Amikor az edesapja hirtelen meghalt ! Solyom NEM volt mar kisbaba , ilyenforman szemtanuja volt annak , hogy a rendkivul nehez körulmenyek köze kerult EDESANYJA MILYEN HARCOT VIVOTT ERTE ! ES EZERT HALAS LESZEK AMIG CSAK ELEK.

Köszönöm Nektek !

Tudod, Dee, valami ilyet szeretnék én is kialakítani az örökbefogadóval, mert a babának ez az érdeke. És ha még ezt meg is kaptam itt, egy örökbeadó sem hiszem, hogy állandóan "zaklatná" az új családot, hogy felült-e, foga van-e,meg ilyesmi, mindenkiben van annyi jóérzés, hogy tiszteletben tartja a másik érzéseit. Vagy,ha mégis így cselekszik, akkor nem tiszta szívből mondott le, és megbánta a döntését. Szerintem...

LEGENDAS!

Ha tudunk segítünk!(látod itt többen vagyunk jó szándékkal:D)

Szia!

Ezt megcáfolom a mi történetünkkel.Én már magzati korban kialakítottam egy kapcsolatot a kisfiammal.4 hónapig simogattam,beszéltem neki.Születéskor az én hangomat hallotta meg elsőnek. Elomondhatatlan a kötődés közöttünk.

Igaz nekem a biológiai mamával is sikerült nagyon jóban lenni.(ezért és mindenért egy életen át hálával tartozok!)

Azóta igaz megszakadt a viszony.Mi már külön család vagyunk. A LEGBOLDOGABBAK!!!!!!!!!

Legendás

Nagyon remélem, hogy a szülésig és utána is bármikor megkereshetsz minket és ha még szelektálva is , de lelki segítséget kapsz tőlünk.

Én csak a magam nevében nyilatkozhatom, de remélem (és tudom), hogy vagyunk jó páran itt akik szintén így gondolják.

Sziasztok !

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást, valóban,kaptam hideget-meleget, talán megérdemlem, bár erre Sólyomnak csak annyit mondanék, hogy most sem új ruhát veszek, csak jó minőségű használtat, egyedül cipőt kap újat a gyerek, de nem mindegy, hogy használtat veszel vagy semmilyet...

a másik: valóban 19 hete rágódom ezen, elhihetitek, minden vágyam lenne a húsom és a vérem megtartani, felnevelni, de ha nem tudom, legalább már most jó helyen tudni. Nem hiszem, hogyha megszületett,utána 2 vagy 4 héttel más lenne a véleményem, a körülményeim.

Nem hiszem, hogy akár Alföldi,akár más Isten adott báránykát, ad legelőt is elve érvényes lenne a mai vilásban,bár biztos csak az én hitetlen fejem mondatja ezt velem.

Krisike ! Teljes mértékben megértelek, miért írtad ezt, és nem idegesítsd magad mert szerintem a többiekhez is eljutott. Pont ezt akarom elkerülni mert megtapasztaltam én is ezt a félőrült állapotot,mikor az embernek az jár az eszében, hogy mi lesz, mit szólnak a családtagok, kollégák??? De ha már most biztonságban tudom a babát, én is megkönnyebülök, jobban el tudom fogadni, hogy ő mással fog élni.

Csak ennyit akartam mondani, meg azt, hogy évek múlva is bárkinek,akár a leendő emberkének is a szemébe fogok tudni nézni, úgy mint most, mert nem követtem el semmit,mégha pár vallásos bigott így is gondolja ... (minden sértegetés nélkül mondom ezt)

Tisztelt Solyom!

1.Amit te művelsz, az a másik ember véleményének, hozzászólásának a kiforgatása.

2.Az általad csak így emlegetett "beírt bűntényt" sajnos maga az élet írta, megtörtént tragikus eset, ami valójában súlyos emberi tragédia. Igenis kapcsolódik az örökbefogadás-örökbeadás témájához (nézd már meg légyszíves a topic címét még egyszer..)Úgy kapcsolódik hozzá, tisztelt solyom, hogy ha az anyuka másik alternatívát, az ÖRÖKBEADÁST választja, (lehettünk volna éppen mi az öröbefogadó szülők) elkerülhető lehetett volna a tragédia. Ez egy megtörtént eset és éppen idevág (sajnos):(.

3. Ami a tapasztalataidat illeti örökbefogadás-örökbeadás témában, nos én még csak az út elején járok, mint örökbefogadó anyuka, de úgy vélem, e téren a te személyes tapasztalatod egyenlő a nullával. Embereket oktatsz ki a fórumon, frázisokat puffogtatsz és meghatározod mi az ide való fórumtéma... Ne haragudj, de ezt nem te döntöd el...Én a dolgok gyakorlati oldaláról írtam, te üvegházi elmélkedéseket folytatsz - szerintem.

Még valami, és végleg befejeztem a veled való eszmecserét: nicnévnek jobban illene hozzád a Papagáj...

Egyetértünk, nem "hideget" szeretnék én sem zúdítani, csak elmondani, mi az ami Legendás helyzetéből nézve még nem látszik előre.

Amennyire tudjuk, nekünk örökbefogadóknak kell mindkét oldalról szerzett tapasztalatainkat elmondani, hiszen aki lemondott a gyermekéről az nem fogja itt elmesélni amit átélt és tapasztalt.

Még a parttalan vita előtt felvetődött gondolathoz: Persze, szíve joga minden szülőanyának és minden várakozónak, mit és hogyan vállal be, beleértve a baba születése előtti személyes kapcsolatot is.

Amit írok, szigorúan a magánvéleményem.

Szerintem több szempontból sem vezet jóra egy ilyen kapcsolattartás, amikor már a terhesség alatt megismeri a két fél egymást. Pontosan azért, mert óhatatlanul kialakul valamilyen érzelmi kötelék (szimpátia, együttérzés, akár együtt szülnek stb.) aminek SZERINTEM nem szabadna befolyásolnia egy ilyen súlyos döntést. És sajnos ezekben az esetekben mindig a vérszerinti anya válik kiszolgáltatottá. Pl. már nem olyan biztos abban, hogy le akar mondani, de közben az a kedves házaspár már annyira várja a babát, elfogadta az együttérzésüket, most már nem léphet vissza... stb. Vagy más esetben a megszületett baba mégsem olyan, amilyenre a leendő örökbefogadók számítottak - lehet sérült, koraszülött, vagy bármi más, ami miatt az öf úgy érzi, nem tudja vállalni... Ilyenkor hogyan tovább? És hát sajnos az élet ennél nehezebb helyzeteket is produkál: nem egy olyan tragédiáról tudunk, ahol pl. a baba halva születik ilyenkor nem elég a szülőanya gyásza, az örökbefogadó házaspár is gyászol egy olyan gyereket, aki sosem tartozott hozzá... És még folytathatnám. Természetesen mindenki maga dönti el, mennyire bátor, mit vállal, mi nem mertünk volna ilyen helyzetbe belemenni.

A másik oldal, amiről sajnos beszélni kell, hogy az örökbefogadásra várók között akadnak, akik mindenen és mindenkin képesek átgázolni, csak hogy gyerekhez jussanak. Egy magára maradt várandós anya, aki épp a gyermekéről való lemondást fontolgatja nem tud ezek ellen védekezni.

Akár konkrét eseteket tudnék mesélni, ahol a nőgyógyász által kiszivárogtatott info alapján a leendő öf házaspár "lecsap" a vsz anyára, olyan pressziót gyakorolva, amivel egy nehéz helyzetben lévő ember nem tud mit kezdeni.

Még egyszer mondom, ezt én látom így, és azért tartottam fontosnak elmesélni, mert sajnos szem előtt kell tartani, hogy az emberek sokszor bizony nem tisztességesek, nem emberségesek, és nem tartják tiszteletben a másikat.

Csak idézni szeretném Legendás mondatát, elgondolkodtató, de nagyon-nagyon igaz!

"...mégha nem is velem a szülőanyjával, de egy másik nőnél, az ő édesanyjánál."

lécives vegyél visza

nem vagyok hülye

Titkos örökbefogadásnál is már 14 év kor felett ha keresni kezdi szüleit a gyermek Gyámhivatlanak köteles kiadni az iratokat.18 év felett meg méginkább.Nálunk rengeteg örökbeadott felnőtt jön vissza és keresi a gyökereit,a múltját,szüleit...Van olyan történet,ahol már a vérszerinti szülő meghalt és a gyermeke aki akkor már felnőtt volt gyászba borult(nem is ismerte!!!)

Iszonyatosan nehéz helyzet.Minden oldalról:(