Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

Igjen, igazad van, lehet hogy sarkosan fogalmaztam, de nem kellene magara venni senkinek akire nem vonatkozik. Nem is gondoltam kritizalni konkretan senkit, eraanyat meg kulonosen nem, de valamiert megis talava erezte magat, ezt sajnalom, nem allt szandekomban.

Amit irsz azzal messzemenokig egyetertek. A sajat tapasztalatom az volt, hogy nem volt olyan konnyu elkezdeni beszelni egy pici gyereknek arrol hogy hogyan kerult o hozzank. Es igjen, amikor eloszor-masodszor-harmadszor meseltem neki a tortenetet, neha a konnyeimmel kuszkodtem mert ugy ereztem mennyivel konnyebb lenne majd neki ezekkel mind nem szembenezni. Es nem lett volna jo ha egy 4-6-8 eves gyerekkel beszelgetek epp amikor meg en magam sem vagyok kesz teljesen hogy beszeljunk rola. Jo hogy mire sokat ertett addigra nem kellett az en sajat bizonytalansagaimat is ratennem, eleg volt neki a sajat dolgaival kuzdeni. Jo volt, hogy mire 2 evesen kerdezett (mert neki eszebe nem volt varni 6-8 evet vagy tobbet, o 22 honaposan azt kerte mondjam el ki volt ott amikor o szuletett...) szoval jo hogy addigra mar legalabb en magamban rendbe tettem, hogy mit es hogyan szeretnek neki elmondani. Jo, hogy a mai napig azt erzi, nem bant meg vagy nem okoz szomorusagot azzal ha kerdez, vagy beszel rola, de ehhez nekem is ido kellett. Szoval szerintem jo koran elezdeni. A masik hogy ha az elejetol beszelgetsz rola a gyerekkel (akkor is amikor meg azt hiszed hogy nem erti) akkor nem lesz egy konkret idopont amikor "megmondod" es ennek a megmondasnak a demona nem fog ott lebegni evekig koztetek. Egyszeruen beleno szulo is, gyerek is a helyzetbe, hogy errol idonket beszelunk. Van hogy honapokig nem jon szoba, es van hogy naponta, ez valtozik, de nalunk az alakult ki, hogy o is, es mi is nyiltan ki merjuk mondani a gondolatainkat ezzel kapcsolatban akkor es ugy ahogyan eszunkbe jut. Amikor valaki eloszor hallott nalunk ilyen beszelgetest (pl. nagyszulok), volt hogy ugy gondolta, sok ez a gyereknek, ugysem erti, minek terhelni ilyesmivel. Kesobb aztan ok maguk is azon a velemenyen voltak-vannak hogy jobb volt igy mintha halogattuk volna. A gyerek szempontjain tul en ugy erzem, nekem is nagyon megnyugtato es biztonsagos erzes hogy nincsenek csontvazak a szekrenyben... :)

Nem is mondtam, hogy nem ;) csak azt, hogy nem tesz jót egy nevelt gyereknek ha abban a hitben nevelik, hogy ő épp a végleges családjában van. Mert nem, vagy nem feltétlenül.

És ahogyan én is más munka után néznék ha a családom érdeke úgy kívánná, gondolom te is, és a nevelt gyerekeid nyilván máshoz kerülnének. Nem vádollak semmivel, ez egyszerű tény, a dolog természetéből adódik.

Nem mondtam hogy ne szeresd. De ugyanúgy ahogyan egy örökbefogadónak beszélnie kell a gyerekkel az örökbefogadásról, arról hogy van valahol egy vér szerinti családja, egy nevelőszülő sem nevelheti abban a hitben a gyereket hogy ő a szülője és nem fog soha elkerülni tőle. Nem kötheti ugyanúgy magához mint egy szülő a saját gyerekét.

Itt nem is pár hónapos gyerekről volt szó, hanem olyanról akit már lehetett és kellett volna készíteni, és aki bizony nagyonis úgy reagált mint aki pontosan érti mi történik. És ne mondd hogy 2 évessel nem lehet, én is tudtam az enyémmel beszélni a születéséről, meg a maga történetéről amikor 2 éves volt, úgy hogy értse. Igen, talán akkor ott könnyebb lett volna ráhagyni, meghagyni abban a boldog tudatlanságban, hogy én szültem, de most az évek távlatából biztos vagyok benne hogy nem elég szeretni, okosan kell tenni, felkészíteni arra amivel előbb-utóbb szembe kell néznie, akkor is ha pillanatnyilag nem egyszerű. És igen, alár pár hónapos korban el lehet kezdeni beszélgetni velük, ha másért nem azért hogy a (nevelő)szülő saját maga felkészüljön és tudjon beszélni a dolgokról. És igen, amilyen hamar csak lehet beszélni kell róla, hogy eljönnek majd érte azok akik a szülei lesznek. Különben amikor úgy intézed hogy ne szólítson anyának, valahol ezt teszed, és ez helyes is így, gondolom azért valamivel csak meg kell indokolni, miért ne hívjon anyának, nem? Mit mondasz neki, ha nem azt hogy nem te vagy az anyukája?

Munka: szerintem én is, te is magunk választottuk a munkánkat, mindegyiknek megvan a maga nehézsége, nem kell erre hivatkozni.

De ki mondta hogy a neveloszulo ne tartozna bele a gyerek multjaba,vagy hogy a gyerek egy feher lap amit az orokbefogado tolt meg tartalommal???

Azt sem mondtam, hogy nem kell szeretni, vagy ne kellene rendszer. Csak azt, hogy vegig tudataban kell lenni hogy a gyerek szamara varhatoan nem a neveloszulo a vegleges megoldas, keszulni es kesziteni kell ra a gyereket is. Es ne mondd hogy nem lehet, vagy nem lehet ugy hogy kozben szereted. Ez nem vagy-vagy kerdese. Az a neveloszulo aki ezt nem teszi meg, art a gyereknek, barmennyire is szereti.

Az orokbefogadasok felbontasarol van egzebkent egy jo cikk ay orokbeponthun, azert abbol is eleg szepen latszik, hogy a sikertelen orokbefogadasokban az orokbefogadokon kivul a rendszer es a folyamat tobbi resztvevoje ugyanugy felelos. Kezdve a neveloszulok, orokbefogadok nem megfelelo felkeszitesetol, elegtelen psziches tamogatasatol, a rendszer hibain at (pl alkalmatlansag felismerese)sok tenyezo allhat mogotte. Mellesleg azert annyira nem altalanos a dolog hogy az orokbefogadas felbontasra kerul, mint ahogyan mondod. A legtobb csalad becsulettel felneveli az orokbefogadott gyereket es koszonhetoen a felkeszitesnek, az utobbi idoben elrhetove valt segitsegeknek (Agacska, csoportok, konyvek, osszejovetelek, szakkepzett pzichologusok, gyerekcsoportok stb.)valoszinu hogy egyre kevesebb lesz - remlem - a sikertelen orokbefogadas. Hasonlo rendszernek kellene kibontakoznia neveloszuloi oldalon is... de ettol fuggetlenul, amig a neveloszuloseg fizetett allas, addig bizony benne vannak a megelhetesi szempontok is.

Nem gondolom hogy csak megelhetesi neveloszuloseg lenne, de sok olyan esetet lattam es fogunk is meg latni amikor a nevelt gyereket csaldatagkent kezeli a neveloszulo, szereti, gondoskodik rola, majd egyszercsak tortenik valami, megvaltozik a csalad helyzete, es a nevelt gyerek azonnal kikerul a csaladbol. Ez persze ertheto, hiszen ez egy munka. Csak amikor arrol van szo hogy a neveloszulo nem akar vagy tud orokbefogadova valni, akkor nem szerencses teljesen sajatjakent kezelni a nevelt gyereket.

A nevelootthonnal ha jol emlekszem nem hasonlitottam ossze, nyilvan altalaban jobb ha neveloszulonel van a gyerek mint ha otthonban.

Arrol hogy az orokbefogadonak "mar csak folytatni kell" azert kicsit mas a velemenyem, elegge mas a ket elethelyzet, es nem lebecsulve a neveloszulo munkajat, de azt gondolom, hogy az orokbefogadok egy vegleges dontest hoznak, szemben a neveloszulpvel aki pontosan tudja hogy ha olyan helyzetbe kerul vagy ugy erzi akkor ki lehet hatralni a dologbol. Egy orokbefogado nem mondhatja 5 ev mulva hogy megvaltozott a csalad helyzete, es mostantol nem megy a gyerek nevelese. Nem akarok tenyleg senkit megbantani, de szerintem nagyon fontos lenne a neveloszuloknek tisztazni elsosorban sajat magukban, hogy mi a szerepuk, es ennek megfeleloen kezelni, nevelni a rajuk bizott gyerekeket. Talan ez a legnehzebb az egeszben es talan ez az amire sokan nem alkalmasak igazan. Nagyon komoly onismeretet es felkeszultseget igenyel szerintem az, hogy szeresse, jol szeresse, es kozben felkeszitse arra hogy akar a ver szerinti csaladba akar orokbefogado csaladba a leheto legsimabb legyen az atmenet. Szoval szerintem ez azert nem ennyire egyszeru, hogy a neveloszulo megtanitotta szeretni, az orokbefogado meg "beleul a joba"...

Pontosan azert hozzak osszefuggesbe, mert a neveloszuloseg amellett hogy eletforma (mint oly sok mas szakma-hivatas is), egz megelhetesi forras, munka fizetesert.

Sok esetben vegleges megoldas a gyereknek? Talan, de sosem tudni elore kinek lesz az, a legtobb gyerek atmenetileg van a neveloszulonel, elete soran vagy csaladba kerul (vszi, orokbefogado) vagy tobb neveloszulot is megjar mire felno. Hasonlit a dolog arra amikor az ember ovodaba adja a gyereket, remeli-hiszi hogy a valasztott ovoneni akit megszerettek kitart 3-4 evig, de ez kozel sem biztos. Barmi tortenik az ovoneni eleteben (beteg lesz, elkoltozik, jobb allast kap stb) nem sokat fog tetovazni hogy a sajat erdeket a gyereked erdeke ele helyezze, nyilvan neki az o elete, az o csaladja a fontos elsosorban es ez igy normalis. Hasonlo a helyzet a neveloszuloseggel is, amennyiben a sajat ill. a sajat csaladjanak erdeke vagy elethelyzete ugy hozza, a nevelt gyerek pillanatok alatt elkerul tole, barmennyire is szerette addig. Mivel ilyenkor a neveloszulo ugyanugy mukodik mint mas munkavallalo, nyilvan lehetetlen elvarni hogy maskepp tekintsenek ra mint munkavallalora, meg akkor is, ha egyebkent szeretettel gondoskodik a gyerekrol.

"Szeressem is, meg ne is"...Szerintem ez az az elvárás, aminek egy jó nevelőszülő képtelen megfelelni...Ez mindig így lesz szerintem.

Az örökbe fogadó szülőtől pedig képtelenség elvárni, hogy pár nap alatt felülírjon egy évekig tartó szeretetkapcsolatot a gyermek és a nevelőszülő között. Tőlünk például ezt várták el!Idő kell egy kapcsolat felépítéséhez, de nem lehet hónapokig ismerkedni.Nyilván, minden gyermek másként veszi ezeket az akadályokat. Nekik a legnehezebb...