Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

Óriási szórás van a gyerekek között, van aki lehet készíteni bármire is... van, akit egyáltalán nem. .. és akkor, ha az egyiket készítjük, a másikat miért is nem? ... mert nem az az első az életében, mert más, esetlegesen sokkal komolyabb eredményeket kell még elérni a nevelőszülőnek, ahogy írtam alább is.

Van olyan, amiről írtok, hogy kényelmesebb, ha megtartja, nem kell újjal bajlódni, vagy megszereti, és úgy dönt, hogy inkább megtartaná akár örökbefogadó szülőként, akár kis kijátszással nevelőszülőként. Van ilyen, de NEM EZ AZ ÁLTALÁNOS... A nevelőszülőség igen komoly döntés, és nem egy ember döntése, hanem egy családé, és ha jól látom olyanok vitatkoznak rajt, olyanok próbálják kitalálni, hogy milyen is, akik nem hoztak ilyen döntést, akiknek fogalma nincs arról, hogy mi történik egy ilyen családban.

Mi még nem tettük be a lábunkat az ajtón, mert csak jövő héten találkozunk először a tegyesz tanácsadóval. Csatlakoztam ide, a régi beszélgetések hasznosak voltak, de az utóbbi időben az egy témáról való vita (ami már nem is vita, csak kifakadás és a csalódottság kiírása ide) szerintem már sok.

Lehet azért, mert már van saját gyermekem, és tudom, milyenek, de eraanyával és nimanddal értek egyet.

Évanéne sajnos lehet, hogy jobb, hogy most nem sikerült, talán kell idő, hogy ezt a csalódottságot, dühöt, frusztrációt feldolgozd, és lehet, hogy egy pszichológus ebben segítene, és helyrekerülnének dolgok.

ezen a 'készítsék fel'-en lovaglásban már kb azt is lehetne, hogy a gyerek köszönjön minden néninek-bácsinak, hátha érte jönnek, és elviszik, ne rosszalkodjon, mert mit szól majd a jövőbeli anyukája, és ha meglát valakit a kapun átlépni, ugorjon a nyakába, anyukám! felkiáltással. Oké, ez persze így túlzás, de már kb így jön le.

Teljesen igazad van. Én úgy látom szinte direkt nem akarják érteni amit írsz és terelik a beszélgetést úgy mintha bárki a nevelőszülőket támadta volna.

Egy gyerek nem 5 perc alatt válik örökbeadhatóvá, lenne idő kicsit előre gondolkodni és felkészíteni. Nem azért hogy az örökbefogadónak könnyű legyen, hanem hogy a gyerek a lehető legkevesebb sérüléssel kerüljön ki a történetből.

A ti esetetekben például a nevelőszülő sokat ártott a kisfiúnak azzal hogy úgy nevelte ahogy neki kényelmes volt, nem úgy ahogy a gyerek helyzete megkívànta volna.

Nem ezt érzem.Szerintem Én ezt már nem magyarázom tovább mert nincs miért és nincs mit.

Sok sikert kívánok céljaid elérésében

A pénzre... mert ez kimaradt..

Elég nagy rizikó a pénz miatt magamnál tartani egy gyereket, hiszen itt állami gondozásban vannak a gyerekek. pl..ha eltöröm a lábam és korházba kerülök, már egy ok arra, hogy vigyék az összes gyereket egy másik gondozási helyre. De akár mi közbe jöhet az ember életében. Amig egy családnál a saját gyereket lepasszolom a szomszédhoz, mamához baráthoz stb ha gond lenne, a nevelt gyereket kizárólag a foglalkoztatási jogviszonyba szerződött nevelőszülö gondozhatja. Tehát rizikós a szeretett neveltet a pénz miatt "tartogatni".

Nem szoktam ide írni mert rám nézve "veszélyes " lehet. Tehát én nevelőszülő vagyok. Amit röviden reagálnék az előzményekre.

- Ha egy nevelőszülőhöz gyereket helyeznek ki, közel sincs eldöntve, hogy örökbe fog menni. Az esetek nagy többségében leszabályozott kapcsolattartás van a szülökkel akik hónapok, évek alatt elkopnak (vagy meghal)és így lesz a gyerek örökbe adhatónak nyilvánitva. Tehát kapok egy gyereket, nem tudom felkészíteni, hogy jön majd anyu apu, hiszen erről szó sincs.

_ gyám kérdésre... hát nálam jelenleg két csecsemő koru gyermek is van. Az egyik gyerek gyámjának nincs ideje az öf felterjesztésre, holott a kicsi 14 hónapja van nálam, kapcsolata nincs a rokonokkal, tehát sima ügy lenne az öf. A másik kicsi 6 hónapos más a gyámja és elindult az öf.

Tehát lehet kérdezni, de mindenek elött gondolkozni, vajon, hogyan történik minden folyamat.

A véleményem a tapasztalataim alapján az, hogy a nagy gyermekvédelmi rendszerben minden számit, csak és kizárólag a gyerek nem.

Era, ne szívd mellre szerintem ezt a pénz dolgot, vagy legalábbis ne minden esetben!

Ez egy speciális helyzet, hiszen a nevelőszülő valóban fizetett alkalmazott, munkaköri leirással, tb-vel, stb.

Ugyanakkor nem 8 órás az állása, hanem 24, és nem elég hozzá önmagában a gyermekszeretete, de ugyanakkor kevés az is, ha csak a megtanult tudását teszi bele a munkájába.

Azt gondolom, ezzel itt mindenki tisztában van, és amikor a fizetést felhozza valaki, az nem azért van, mert sajnálja azt a pénzt a nevelőszülőktől, vagy elítélné.

Suszterban is van jó is, rossz is, meg tanárban is.

Nevelőszülőben is van jó, meg olyan is, aki jó lehetne, de nem kapja meg a megfelelő hátteret, meg van rossz is, de még olyan is, aki minden rossz-szándék nélkül rossz, mert egyszerűen csak hülye. Ilyen az élet.

Nem is várja tőled, vagy bárki nevelőszülőtől az érzelem-mentességet, és a kérdésem sem ez.

A kérdésem az, hogy a gyerekekkel beszélgetsz-e arról, hogy hogy fog alakulni az életük? Persze az életkoruknak megfelelő szinten.

Eraanya, kérdezni szeretnék Tőled valamit, mert megragadott egy mondatod: "... és milyen nemes feladat úgy nevelni nem a vérszerinti gyerekedet mint ha a sajátodat nevelnéd." Én azt gondoltam mindig, hogy a nevelt gyerekkel akkor tesz jót a nevelőszülő, ha tudatosítja benne, hogy érte egyszer eljön majd valaki, aki neki olyan lesz, mint a nevelőszülő a vérszerinti gyerekének. Ez nem kevesebb szeretetet, vagy rosszabb bánásmódot jelent értelmezésem szerint, hanem a gyerek felkészítését arra, ami történni fog vele.

10 éven át tanultam fejlődéslélektant, de soha nem neveltem gyereket. Természetesen tudom, hogy az elmélet, és a gyakorlat időnként eltér, éppen ezért nem tudom máig sem eldönteni, hogy a mi történetünkben az általam hibának vélt dolgok valóban hibák voltak, vagy tévedtem.