Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

És, bár mi diplomások vagyunk, nem azt helyezném előtérbe, hogy milyen iskolája van a szülőknek, hanem, hogy lássam, nem csak egy pici babát szeretnének, hanem (ahogy az egyik anyuka írta)életük minden tudását tapasztalatát szeretnék átadni a picinek(nekem ez nagyon tetszett)

De az első halvány kis döntésünk az egészségi vizsgálatok után adható, és hol van még a vége...

Sziasztok!

Csak nem a mi babánkról van szó?

Én nem olvastam a hozzászólást!

Nálunk még minden képlékeny,(Férjem nagyon szeretné megtartani) néhány anyuka-jelölttel már leveleztem, és szinte mindenki szimpatikus volt!

Őszintén, én is inkább arra hajlok, hogy olyan anyuka kapja a babát, akinek első örökbefogadás lenne ill, aki közel van a felső korhatárhoz!

De természetesen személyes szimpátia számít!

Sok éve vágyunk egy kisbabára, akit örökbe fogadhatnánk. Minden iratunk megvan hozzá és nyílt örökbefogadásra is nyitottak vagyunk, ahol a vérszerinti anya személyesen is megismerhetne minket.

Értelmiségi házaspár vagyunk, szeretetteljes családot és stabil anyagi hátteret biztosítunk.

Kérem, ha valaki örökbeadáson gondolkodik, keressen fel minket, köszönjük: szamibabi@hotmail.com

A mi tanfolyamunkon előjön a roma kérdés, sőt elég hangsúlyos is, hiszen ez a téma megkerülhetetlen, ha valaki ma Magyarországon szeretne örökbe fogadni.

Többek között a várakozási időt is jelentősen érinti, ahogy Rigónéni is írja, de rengeteg más szempont miatt is fontos. Rengeteg a tévhit, tabu, félinformáció a témával kapcsolatban, amiket fontos tisztázni, mielőtt az ember eldönti, hogy tesz-e származási kikötést.

Ha jó a tanfolyam, ha jó a pszichológus, akkor előjön ez a téma.

Lehet úgy is nézni, hogy egy roma gyerekre 1 év a várakozás, egy nem romára 5, nyilván elég rég vártok gyerekre, szeretnél a nagypapa miatt még négy évet várni?

A gyerek jelenlétében nyilván nem szabad eltűrni az ilyen megjegyzéseket, ez nem kérdés.

Kedves Petra!

A tanfolyamon a roma kérdéssel nem foglalkoznak. Viszont a résztvevő párok között volt olyan, aki lenézte a származási kikötést tevőket.

Azt gondolom, hogy ez tényleg a gyerekről kell szóljon. Azt kell figyelembe venni, hogy a gyermeknek mi a legjobb. Talán azt kellene kideríteni, hogy apukád komolyan rasszista-e, vagy csak egy rossz beidegződés miatt szidja a cigányokat. Őt már nem tudod megváltoztatni, és a gyerekedtől is nehéz lesz távoltartani.

Talán fel kellene keresned egy pszichológust - a Tegyesz-szel párhuzamosan, és tőle tanácsot kérni.

Nem tudom mi lenne a jó megoldás, de ha megvan a határozat, és nincs származási kikötés, akkor -elvileg- nagyon hamar szülőkké válhattok egy roma gyerek által.

A gyerek érdekeit tartsd szem előtt, és próbálj úgy döntést hozni, hogy őt minél kevesebb trauma érje.

Emiatt is őrlődök nem keveset. Először úgy gondoltam, hogy a gyereket a szüleinek kell elsősorban szeretni, és ne egy rokon hozzá állása befolyásolja már, hogy a férjemmel kit és mikor fogadunk örökbe. Aztán eszembe jutott, hogy egy örökbefogadott gyereknek elég trauma már az örökbefogadás ténye, aztán ha plusz roma származású, akkor ezzel is meg kell birkóznia. Ezek feldolgozásában egy maximálisa szerető és elfogadó családra van szükség.

Gondoltam arra is, hogy ha nagypapa nem elfogadó, akkor nem fog unokázni. Ha talán átértékeli a helyzetet, és meglátja mit veszíthet. Máskor meg úgy gondolom nem lesz baj, büszke nagypapa lesz..

Sajnos a szüleimmel nem túl szoros a kapcsolat, de unokát nagyon szeretnének. 3 éve, mikor szóba került nálunk a gyerekvállalás kérdése, elkezdtek babakocsikat, kiságyakat nézni. Már elő is késztettek maguknál egy szobát, hogy majd az lesz a gyerekszoba, ha ők vigyáznak az unokára.

Arról meg már nem is beszélek, hogy ugye a származás örökbefogadásnál elég bizonytalan...

Kedves Logodi,

Igyekszem nem tudomást venni róluk, mást nem tehetek....

A pszichológus nálunk 3-4 alkalmas lesz. Pont olyan pszichológust fogtunk ki, aki inkább 1-1,5 órát szán 1 alkalomra és inkább visszahív. Eddig a férjem oldalát boncolgattuk. Ez után jövök én. Nem tudom mi lenne a jobb.

Már most mélyedjünk ebbe a témába bele? Vagy várjuk meg a határozatot, és utána keressek fel ezzel egy szakembert? A tanfolyamon ezzel a témával foglalkoznak?

Szia Petra!

Úgy tudod kezelni, hogy nem veszel róluk tudomást. Sajnos nincs más módja, ha nem akarsz szélmalomharcot vívni. Ha kérdezik, hol tart a folyamat, válaszold, hogy várakoztok. A tanfolyam után ugyanis valóban csak a várakozás marad.

Azon azért elgondolkoznék, hogy egy rasszista nagyszülő mellé hazavinnék-e egy roma vagy roma származású unokát. Nem biztos, hogy a gyereknek jót teszel vele, még úgy sem ha külön háztartásban éltek. A gyerekek nagyon érzékeny szenzorokkal rendelkeznek, ezért biztosan érezni fogja, hogy a nagypapa nem szereti teljes szívéből, esetleg meg is veti.

A pszichológusnak ezt említettétek? Érdemes volna megbeszélni vele.

Sziasztok!

Rendszeresen olvaslak titeket, de írni nem nagyon szoktam. Most is csak azért teszem, mert ezt ki kell adnom magamból, de nincs kinek.....

A tavalyi 2 sikertelen lombikom után kezdtünk el az örökbefogadással komolyabban foglalkozni. Januárban adtuk be a papírjainkat, épp a pszichológiai kiértékelés közepén járunk. A lombikjaimat a legközelebbi barátaim, szüleim is végig izgulták, velünk örültek és szomorkodtak. De azt már nem gondoltam, hogy az örökbefogadással kapcsolatban ennyire nem értenek meg.... Mi alapból elfogadóak vagyunk, nem tettünk származási kikötést.

A szülők támogatnak, de mikor a származási kérdésre kerül a sor már nem annyira lelkesek. Édesanyám jobban elfogadó, mert szerintem neki mindegy milyen, csak végre unoka legyen. Édesapám azonban elég rasszista. Büdös cigány így, tolvaj banda úgy, hülye feka.... stb. Én ezzel nem tudok azonosulni. Ő is szeretne unokát, de nem tudom elképzelni, hogy a vélhetően roma gyerekem előtt büdös cigányozik, majd megpaskolja a kis arcát és azt mondja "de te nem kisunokám"..

A másik pofon a legjobb barátnő, aki minden alkalommal mikor szóba kerül a gyerek, belém akarja szugerálni, hogy, " na majd, ha nem is várnád, úgyis terhes leszel". Elég frusztráló minden alkalommal szembesíteni őt, és így magamat is a ténnyel, hogy orvosi csoda lenne, ha sikerülne teherbe esnem, és a neheze csak utána jönne, mert egy terhesség az egészségemre is veszélyes lenne,mint kiderült..

A következő sokk a kolléganőimtől jött. 2 közeli kolléganőm van, akik az évek során a barátnőim is lettek. Az egyik se gyereket, se férjet nem akar. Neki így kerek a világ. A másiknak van gyereke és férje is. Bár a lombikokat végig izgulták velem, poénosan azért megjegyezték, hogy minek nekem gyerek, arra ott van a férjem és a 2 kutyám. A roma gyerek téma volt a hab a tortán. Az alábbi észrevételeket és megjegyzéseket kaptam:

- megértem, hogy gyereket akarsz, de nem kéne minden áron. Inkább várj türelmesen egy fehér gyerekre.

- úgyis kiütközik rajta a vér, hiába gondolod, hogy ez nevelés kérdése.

- majd az iskolában, mikor a sajátjai (értsd romák) felismerik és összeáll velük.

Persze nem csak a roma származással voltak gondjaik. Azt is kifejtették, hogy mivel tuti roma gyerekem lesz egy elhanyagolt terhességből, így a gyerekem biztos: mindenre allergiás lesz, fogyatékos lesz, idővel beteg lesz, de én tudom mit akarok (ezt a befejezést azért mindig odaszúrják). A folyamatot elmeséltem nekik, mert alapból úgy hitték, hogy ha eljön az időm, majd bemegyünk egy intézetbe, és a sorok között majd rábökök egy gyerekre, akit aztán hazaviszek... ezen azért jót nevettem. Tehát elmeséltem a folyamatot válaszoltam a kérdéseikre, de úgy érzem csak azon vannak, hogy valamibe beleköthessenek és újabb kételyeket ébresszenek bennem. Már egyáltalán nem beszélek nekik az egészről, de ők gyakran kérdezik, hogy mi a helyzet, hol tartunk, most mi jön.

Számítottam arra, hogy a környezetemben eléggé megoszlanak majd a vélemények, és sok kérdésre kell válaszolnom, de ekkora negatívitásra nem készültem fel. A férjemmel mindent meg tudok beszélni, de ezekkel a dolgokkal úgy van, hogy ne foglalkozzak velük, hagyjam rájuk... Könnyű ezt mondani. És még csak az elején vagyunk!

Más is volt/van hasonló helyzetben? Hogyan lehet ezeket kezelni?

Bocsánat, ha kicsit hosszúra sikeredett..

Szép napot,

Petra

Köszönöm szépen!

Igen! Minden érdekel! Nem ismerem erről az oldalról az örökbefogadást és nyilván csak a törvényes út jöhet szóba, hiszen felelősek vagyunk a meglévő háromért.Egyáltalán nem anyagi oka van.Egyszerűen félek, hogy én már nem leszek neki elég erős, elég türelmes ill a meglévőktől vesz el energiát , figyelmet.Önzőnek tűnhet ez a megközelítés, de őszinte vagyok!

Szia

Orokbefogado szulo vagyok.mar fogadtunk orokbe nyilt orokbefogadassal.Ha szeretned segitek.mivel partatlan vagyok.tobb babat nem szeretnenk.Nagyon sokan meg fognak keresni.A legjobbat kell a babadnak megtalalni.Elmondhatom a jogszabalyokat is .hogy teljesen torvenyes legyen az orokbeadas.Ha segitseg kell irj!

Kedves Örökbefogadó Szülők!

Nagyon friss várandósságunk, épp csak kiderült!

46 éves vagyok és 3 egészséges, szép gyermekünk már van!

Az abortusz nem  elfogadható számunkra, és keressük a megfelelő megoldást!

Még csak érdeklődünk, nézelődünk, mit lehet ilyenkor tenni.

Természetesen, a korom miatt is rengeteg vizsgálat áll még előttünk.

Szeretnénk a legszimpatikusabb családot megtalálni pici babánknak!

A baba várható születése október vége.

Természetesen nagyon hosszú még az út előttünk!

Üdvözlettel,

Kata

No, akkor hát sorra, és zárásként, előre is elnézést kérve azoktól, akiket untatok, untattam.

Ma voltunk egy záró beszélgetésen a TEGYESZ-ben. Ahogy a pszichológus is mondta, egy kétéves gyerek az anya, nevelőanya szemén át látja a világot, pontosan leveszi az ő érzéseit. A "mi nevelőanyánk" véleménye az volt - mint kiderült, ki is mondta- hogy nem ilyen örökbefogadókat képzelt el a kisfiúnak. Az nem derült ki, hogy ez mit jelent, azt gondolom, lényegtelen is, egyszerűen nem voltunk szimpatikusak neki, érdekes módon a férje pontosan levette, mi a baj, de akkor már késő volt.

Ennyi.

Kedves Era!

A mai napon eszembe jutottál ott, a beszélgetés közben, mert rájöttem valamire.

Nem veheted az egész világ terhét a válladra, nem állhatsz ki minden nevelőszülő mellett, ahogy Téged sem skatulyázhatnak be ilyen, vagy olyan nevelőszülőnek, de még csak a nálad nevelésben lévő gyerekere sincs jó gyűjtőszó.

Attól vagyunk emberek, hogy egyediek vagyunk, gyakran a cselekedeteink maguk nem jók, vagy rosszak, legfeljebb a megítélésünk más, attól függően, hogy ki, no meg honnan nézi.

Azt írod, ellentét van az örökbefogadók és a nevelőszülők között. Csakhogy nincsenek általánosan örökbefogadók, meg nevelőszülők! Van, ahol működik a történet, és van, ahol nem. Mondhatnám, hogy nekünk keresztbe tett a nevelőanya, és hú, de gonosz, rossz, stb. De minek? Szereti azt a kisfiút, meggyőződése, hogy ő tudja, mi a legjobb neki. Azért vannak mellette szakemberek, hogy ezen átsegítsék, pont a gyerek érdekében, meg azért, hogy a későbbiekben is öröme teljen a munkájában, jól végezze azt.

Nem véletlenül használom a munka szót, bár jobb, ha hivatásról, szakmáról beszélünk. Úgy hiszem, ahogy egy pedagógus, mérnök, könyvelő, vagy varrónő is akkor jó a szakterületén, ha folyamatosan képezi magát, úgy a nevelőszülőnek is ismereteket kell szereznie, nem elég a gyermekszeretet. Ugyanez érvényes, ha kicsit másképp is az örökbefogadó szülőre.

Remélem, a soraimból nem újabb tüskét, hanem balzsamot kapsz :-)

Minden jót kívánok Neked, és a gyerekeknek!

Kedves Barnaszemű. Örülök, hogy valaki azt értette meg a soraimból, aminek azokat szántam. Köszönöm a megerősítést!