Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

Szia!

Szerintem ebben a cikkben szerintem minden infó benne van :)

[link]

Már nem emlékszem, hogy hol, de valahol olvastam, hogy ezekben a házasságokban már az örökbefogadás előtt annyi traumát megélnek egyes házaspárok (meddőségi kezelések, sikertelenségek, megtépázott férfi/női önbecsülés, többéves várakozás, stb.), hogy a küzdésben kifárad a kapcsolat, és már csak a közös gyerek célja tartja össze őket - mikor az örökbefogadással végül sikerül elérni ezt a célt, végül elválnak.

Nem kérdés számomra, hogy a vérszerintit is és az örökbefogadottat is ugyanúgy megviseli a válás. És az én szememben mindkettő saját, ezt nem is kívánom tovább ragozni.

Az volt a kérdésem, hogy jelent-e az örökbefogadottnak esetleg nagyobb traumát egy válás, érezheti-e úgy egy válás után az örökbefogadott gyerek, hogy őt már kétszer is elhagyták (születésekor és a válással) és ezt hogy kell kezelni?

Van köztetek olyan, aki örökbefogadás után vált el?

Hogy élte meg a gyerek a "dupla elhagyottságot"? Egyáltalán jelentkezik-e a gyerekben ilyen érzés, hogy őt már kétszer is elhagyták? Vagy csak ott érezhet ilyet a gyerek, ahol az egyik örökbefogadó szülő teljesen kilép a képből?

Hogy kell a lehetőségekhez mérten jól kezelni ezt a helyzetet?

Nehezebb örökbefogadott gyerekkel új párt találni,mint vérszerintivel?

Minden tapasztalat érdekel, személyes érintettség kapcsán is, és amúgy is. Rigónéni, erről a témáról szívesen olvasnék a blogodon is!

Tényleg igaz az, hogy az örökbefogadott gyereket nevelő házasságok nagyobb része végződik válással, mint a vérszerinti gyereket nevelő családok esetében?

Át kell jelentkezni az új megyébe, ahol az eredeti jelentkezési dátumotoknak megfelelően bepasszintanak az ottani várakozók sorába.

Új környezettanulmányt fognak csinálni. Az új lakcímadatokkal módosított alkalmassági határozat készül.

Kedves logodi!

Nincs semmi baj,lehet én voltam félreérthető. A férjem munkatársnőjéről van szó,aki elvileg leszbikus (de ha lefeküdt egy férfival,akkor már nem értem :) ) szóval ő viselkedik ilyen (szerintem)felelőtlen módon.Kérdésem pedig csak azért tettem fel,mert egyszerűen épp ésszel fel nem tudom fogni,h h lehet valaki ilyen.Gondoltam hátha valaki el tudja nekem magyarázni.

Ha jól értem a lényeget: van egy leszbikus kapcsolatod, ám a párod megcsalt egy férfival, és most gyermeket vár.

A párod valószínűleg azért csalt meg, mert ő szeretne gyereket, hiába leszbikus (vannak így, jó páran). Az, hogy iszik és dohányzik -magad írtad-, szülői minta (úgy van vele, hogy neki sem lett baja, a gyerekének miért lenne; sajnos sokan gondolkoznak így). Vagyis az ő felfogása és tudása alapján, semmi rosszat nem tesz a gyerekével.

Kérdés itt még az apa: vajon ő tud-e a gyerekről, és mi a véleménye arról, hogy apa lesz?

Kérdés, hogy mindezt Te meg tudod-e bocsátani a kedvesednek?

Ha rosszul értelmeztem az írásod, akkor bocsánatot kérek! :)

(offtopik sztori, de annyira idevág:

Mi egyszer a férjemmel elmentünk egy rtl-es vetélkedőhöz próbajátékra.

Amíg várakoztattak bennünket, szem- és fültanúi voltunk egy telefonbeszélgetésnek, ahol az épp aktuálisan készülő "délutáni beszélgetős show-műsorhoz" értesítették a forgatás részleteiről a szereplőket. A telefonáló száját a következő mondatok hagyták el a műsorra behívott vendég értesítésekor: "Ki tetszik majd tudni venni a fogsorát a forgatáshoz? Úgy hatásosabb lenne a történet!")

Egy csomo dologrol ugy irnak, hogy nem ertenek hozza kulonosebben, a lenyeg hogy hatasos legyen a cikk es vegyek Az ujsagot. Ha ferdites, vagy ha nem is igaz, nem akkora baj...

Minket egyszer megkeresett az Rtl-Klub, hogy riportot szeretnenek velunk kesziteni of temaban. Volt is egy elozetes beszelgetes telefonon, ahol tobbek kozott megkerdeztek, hogy miota vartunk, es amikor mondtam hogy egy evet az elso jelentkezestol, mondtak hogy a riportban tobbet kellene majd mondani, mert ez igy nem eleg meghato. Es azt is szerettek volna, ha azt mondjuk hogy a gyerekunk eletveszelyes allapotban volt amikor dontottunk rola hogy vallaljuk, mivel szerintuk nem hangzott eleg erdekesen az a baj ami valojaban volt. Megmondtam hogy nem fogok ilyeneket hazudni, ugyhogy inkabb nem velunk keszult az interju :) Lattam egyebkent azt a beszelgetest ami vegul elkeszult, ugy hogy ismertem a valos tortenetet is, hat nagyon orultem, hogy vegul mi kimaradtunk ebbol :)

Igen, azt hiszem ebben a helyzetben egyaltalan nem kellene gyereket vallalni. Azert azon elgondolkoznek, hogyan lehetseges az, hogy anyukad is, anyosodek is mind ennyire furcsak, csak ti ketten vagytok lelkileg epek...

Masreszt kizartnak tartom, hogy az en gyerekemet, a sajat orokbefogadott gyerekemet barki a csaladombol "tonkretehetne" es en ezt hagynam... nem egeszen ertem, mire gondolsz, hogyan lehet egy gyereket tonkretenni, mikozben a szulei mellette allnak.

Na, hát ezzel a kiegészítéssel azt mondom, inkább ne is szülj, meg ne is fogadj örökbe, ilyen család és ilyen hozzáállás mellett nem "szerencsés" - hogy finoman fogalmazzak.

Rendezni kell a viszonyokat a meglévő családdal, vagy tiszta lappal, nélkülük új életet kezdeni. Addig kicseszés lenne a gyerekkel, akár örökbefogadott, akár vér szerinti lenne.

Nem akarok szülni mert tönkre tennék hamar?

Ezt Te írtad.

A gyerek minden hogyan gyerek.Ha örökbe fogadod akkor is Tiéd.

Tedd rendbe az életedet mert az örökbe fogadás nem fogja megoldani a problémáidat amik eléggé összetettek.

Az a baj ha saját gyereket is szülnék,azt is képes lenne tönkretenni. Engem nem sikerült,és ha látja,hogy boldog vagyok próbál lehúzni a szintjére- Mindegy,hogy szülök vagy örökbe fogadok,akkor is tönkre akarná tenni,mert ő ilyen,még nem nőtt fel. Mindig elcsodálkozom azon,hogy 50 éves fejjel ahogy gondolkodik.

Sosem fog megváltozni. Ha valami nem úgy van ahogy elképzeli hiszti van,és ebben élek elég sok éve. Így fogalmam sincs,hogy vállaljak gyereket. Anyósomék meg detto,rosszabbak mint az anyám.

Most nem akarom elhagyni a párom azért mert a család ilyen,de gyereket is félek szülni,mert tönkre tennék nagyon hamar.

Fogalmam sincs mit tegyek.

Nehéz erre mit mondani. Sajnálom anyukádat, téged és a leendő gyerekedet is. Azt gondolom, hogy anyukádból a tudatlanság beszél (ez a jobbik eset, mert ezen lehet változtatni) vagy valami nagyon mélyen gyökerező keserűség és rosszindulat. Utóbbin nem fogsz tudni változtatni.

Mindenesetre amíg ennyire forranak az indulatok a családban, addig nem hiszem hogy jó ötlet az örökbefogadás. Az gyerekek akik már elveszítettek egy családot megérdemlik, hogy olyan családba kerüljenek ahol örömmel és szeretettel tudják fogadni és nevelni. Ilyen esetben bármennyire is fájdalmas, én nagyon reménykedem hogy a pszichológusok kiszűrik a elentkezőt és amíg nem rendezi a családi viszonyaut addig nem engedik örökbefogadni.

Örökbe akarok fogadni férjemmel egy csecsemőt,de az édesanyám elítél érte,hogy nem saját,más fenek által szült,persze csunya szóval mondta,eldobott gyerekét,hogy vagyok képes felnevelni,mert a saját is megbánt,a másé meg még jobban. Tudom,hogy nincs felnőve lelkileg,és tudom,hogy neki köszönhetem az életem,de én akkor is örökbe fogadnák,ha utálna ezért. Amúgy sincs jó kapcsolatunk,de ha bántaná a gyereket,akkor biztos megszakítanám a kapcsolatot velük. Egyből úgy kezdte mennyit fizetnek érte,én meg mondtam,hogy nem a pénzért,és nem nevelő szülő,hanem örökbe fogadó akarok lenni.

Ha tényleg el fogja utasítani,akkor engem is.

Én így látom.

Ti mit gondoltok?