Az Anna, Peti, Gergő könyvekben van fogorvosról szóló mese? (tudásbázis kérdés)

AZ ELEFÁNT FOGORVOS

Élt az erdőben egy vaddisznó mama,papa és kilenc kismalac. Reggeltől estig járták az erdőt. Túrták a földet, ropogtatták a makkot, a gesztenyét. Kedvenc csemegéjük a vadkörte volt.

A vaddisznó szülőknek sok bajuk , dolguk akadt a csíkoshátú malackákkal.

-- Kuff, kuff, miért taszítottál oldalba? -- visított az egyik. De azon nyomban vissza is adta. Utána futott testvérének és jókorát beleharapott a fülébe.

-- Ujíí, ujíí! -- jajgatott a sértett. -- Ez nagyon fájt! -- azzal belegázolt a pocsolyába, eldőlt benne és máris elfelejtette a bánatát.

Ott termett rögtön a többi kis röfi. Úgy belefeküdtek a sárba, hogy csak a fülük hegye ágaskodott ki.

-- Jó dolog ez a fürdés. -- mondták egymásnak.

-- Még az a jó, hogy szeretnek fürdeni a csemetéink. -- röfögte büszkén vaddisznó mama a párjának. -- Úgy hallottam, vége a fogorvos szabadságának. Megkezdte a rendelést. Vigyük el a malackáinkat, nézessük meg a fogaikat. Nőnek lassan a kis agyaraik is, azt sem ártana, ha megnézné az elefánt fogorvos.

-- Vidd el őket, ha akarod. -- mondta a vaddisznó papa, s nagyot szívott nádpipájából.

-- Nem úgy van az röf, röf! -- dörmögte a mama. -- Egyedül nem bírok a kilenc lurkóval. Neked is jönnöd kell!

-- Röf, röf, hát jó, akkor megyek én is. Holnap reggel indulhatunk. -- döntötte el a fogorvosi témát vaddisznó papa. -- Most megyek és én is fürdök egyet. -- s nyakig mártotta magát a sűrű iszapba.

Másnap reggeli után, így szólt mama a malackákhoz:

-- Menjetek le a folyóhoz és alaposan mossátok meg a fogaitokat. Elmegyünk az elefánt fogorvoshoz.

-- Kuíí, én nem megyek! -- visított az egyik kis csíkos lányka. -- Fájni fog!

-- Nem fáj az. -- vigasztalta anyja.

-- Kuíí, kuíí, de fáj, nem megyek! -- toporzékolt a rosszaság.

Vaddisznó papa egy hirtelen mozdulattal elkapta a nyafogó malacka fülét, s jól megráncigálta.

-- Hallgass te nagyszájú! Fogorvoshoz megyünk és punktum!

Fülét, farkát behúzta az apai szigorra a röfi lány.

-- Igen papa. Úgy lesz papa. -- röfögte engedelmesen.

El is indultak. Elől ment a papa, utána a kilenc ugrándozó malacka és a mama zárta a sort, aki egyet-egyet lökött orrával a lemaradó lurkókon.

Kiértek az erdőből és már messziről látták a folyóparton gyülekező állatokat, akik úgy látszik, szintén a fogászatra jöttek.

-- Téged is elhoztak a szüleid? -- kérdezte a félős vaddisznó lány a kis nyuszikát, aki szintén ijedten bújt az anyja köténye alá.

-- Ühüm. -- bólogatott a nyuszi. -- Nem rágtam sok sárgarépát és megnőttek a fogaim. -- panaszkodott.

Megérkezett az elefánt fogorvos.

-- Kérem csak sorban, csak sorban. Semmi tolakodás. Mindenkinek megnézem a fogait. -- mondta barátságosan.

A krokodillal kezdte, akinek kettő fogát ki kellett húzni.

Sorra kerültek a kis vaddisznó malacok is.

-- Ujíí, ujíí, félek! -- visított megint a röfi lány.

-- Gyere csak közelebb. -- fogta meg ormányával a malacka fülét és gyengéden maga elé húzta az elefánt. -- Tátsd ki a szád! Így ni! Hiszen neked nincs is rossz fogad! Úgy látszik szereted a vadgesztenyét. -- dícsérte meg a fogorvos.

-- Szeretem ám és jól meg is rágom! -- röfögte boldogan a kis malacka.

-- Röf, röf, röf, ha már mi is itt vagyunk, a mi fogainkat is nézze meg elefánt fogorvos. -- kérte a vaddisznó mama.

-- Rendben van, megnézem. -- bólogatott az elefánt. -- Hűha, itt bizony kettőt húzni kell, ezt pedig betömöm. -- s mire a vaddisznó elorította volna magát fájdalmában, már kint is volt a két lyukas fog. A tömés nem fájt.

Az elefánt az ormányából vizet fröcskendezett a disznó szájába, hogy öblítse ki.

Utána vaddisznó papa következett.

-- Nicsak, itt minden fog ép, egészséges. -- jelentette ki a fogorvos. -- Még az agyarait sem kell megreszelni.

-- Meghiszem azt! -- röfögte büszkén a vaddisznó. -- Szeretem rágcsálni és jól meg is rágom a makkot. Az agyaraimat pedig minden nap köszörülöm a fák törzsén.

Az elefánt fogorvos így vizsgálta meg és gyógyította az erdei állatok fogait.

Mese a zöld manóról

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöld manó. A hűvösvölgyi Nagyrét melletti erdő legmagasabb tölgyfáján élt, egy elhagyott mókusodúban.

Előnyös lakhely! – gondolta minden reggel. – Köröskörül erdő, és a város is közel. Ha szükségem lesz egyszer egy kissámlira, vagy bármire, csak felülök az ötvenhatos autóbuszra, elmegyek a végállomásig, és ott megveszem magamnak!

Örömében, hogy ilyen jó dolga van, minden reggel eltáncolta a tölgyfa csúcsában a manótáncot. Olyan vígan ropta odafenn, hogy csak úgy rippentek-röppentek a falevelek, ripegtek-ropogtak a tölgyágak, pityegtek-potyogtak a makkok. Tánc után kedvenc csemegéit: zöld leveleket, zöld bogyókat, zöld terméseket gyűjtött, délután pedig a háza előtti kényelmes faágon üldögélt.

Egy dolog háborgatta csak: odalent, a tölgy aljában mintha folytonosan csoszogott, mormogott, mocorgott volna valaki.

– Ki lehet az? Talán a szél? – nyugtalankodott zöld manó, de nem mászott le, és nem nézett utána, hogy honnan jön a zaj. – Maradok, ahol vagyok, abból nem lehet baj! – mondogatta magának.

Így teltek a napok, hónapok.

Egy reggel aztán arra ébredt, hogy sajog a foga.

– Ó!

Másnap reggelre megduzzadt az ínye, és lüktetett az álla.

– Ó! Ó!

Harmadik reggelre akkorára dagadt az arca, mint a Kálvária-domb.

– Ó! Ó! Ó! Ez nem jó! Most mégiscsak le kell másznom, és el kell mennem a fogorvoshoz!

Nagy ímmel-ámmal ereszkedett le a fa törzsén. Akkor látta, hogy magas sziklahalom emelkedik a fája alatt.

– Ki csoszoghat ezeken a sziklákon? – gondolta csodálkozva. – Ma este meglesem!

Sietősen leevickélt a földre. Kigyalogolt az országútra, s ahogyan azt már annyiszor elképzelte, most valóban felült az ötvenhatos autóbuszra, és elzötyögött a végállomásig.

Gyalogosan vágott neki a városnak. Jól megbámulta a Budapest Körszállót, megszaglászta a benzinkutat, odasandított a Városmajori Gimnáziumra, aztán besétált a János-kórházba. Megkereste a fogászatot, és leült egy fehér padra.

Mindenféle emberek ültek már ott. Zöld manó rögtön felfedezett két másik manót is: egy pöttyöset meg egy csíkosat. A pöttyös olvasott, a csíkos fülhallgatón át zenét hallgatott.

Egy darabig csönd volt. Senki sem beszélgetett. Aztán: csissz-csossz, csissz-csossz, becsoszogott egy rövidlátó, ráncos sárkánynéni.

– Fabad egy kif helyet?... – kérdezte a pöttyös manótól, de az annyira belemerült a könyvébe, hogy meg sem látta sárkánynénit.

– Egy kif helyet, fiafkám... – fordult akkor sárkánynéni a csíkos manóhoz, de az annyira figyelt a zenére, hogy meg sem hallotta sárkánynénit.

– Ide tessék ülni, itt van hely! – integetett zöld manó.

Köfönöm, fiafkám – tottyant le sárkánynéni zöld manó mellé. Öreg vagyok, a műfogforomért jöttem...

– Én meg betömetem a fogamat.

– Aft okofan tefed, fiafkám!

Egymásra néztek, és elmosolyodtak. Később, amikor sárkánynéni már megkapta a műfogsorát, és a fogorvos a legkisebb műszerével kitisztította és betömte zöld manó fogát is, kettesben indultak hazafelé.

– Én az ötvenhatos autóbusszal megyek! – mondta a végállomáson zöld manó.

– Én is – válaszolta sárkánynéni.

– A Nagyrétig együtt utaztak.

– Én itt leszállok! – mondta zöld manó.

– Én is – válaszolta sárkánynéni.

– Átvágtak a Nagyréten. A legmagasabb tölgyfa alatt megálltak.

– Én odafent lakom, a fán! – mutatta zöld manó.

– Én meg idelent, a barlangban – válaszolta sárkánynéni.

Akkor látta zöld manó, hogy a tölgyfa alatti sziklahalom belsejében barátságos barlang bújik meg.

– Csak nem sárkánynéni csoszog, morog, mocorog idelent örökké?!

– Csak nem te ugrálsz odafönt minden reggel, édes fiam?! – és vered le nekem a falevelet, száraz ágat, kopogó makkot?!

Egymásra néztek, és olyat nevettek, hogy csak úgy zengett belé az erdő.

Másnap reggel zöld manó elégedetten nézett körül:

– Előnyös lakhely! Köröskörül erdő, és a város is közel! – aztán villámgyorsan lekúszott a fa törzsén, és a manótáncot már odalent járta el, sárkánynéni barlangja előtt. Aki nem hiszi, menjen ki a hűvösvölgyi Nagyrét melletti erdőbe, keresse meg a legmagasabb tölgyfát, és kérdezze meg zöld manót, hogy igazat meséltem-e!

Abban nem tudom, de a Trixi sorozatban biztosan van. A címét nem tudom, de a neten megtalálod az összesnek a címét.

Meg van egy direkt ilyan könyv: Fogrontó manócskák a címe, ha jól emlékszem...

Sok sikert!

Már próbáltam fejből, de nem tudtam teljesen megnyugtatni. A félelem nagy részét sikerült kiiktatni, de ő maga mondta, hogy ha lenne ilyen mese is, annak örülne. Gondoltam, ha van fülgyulladásos, akkor csak van fogorvosos is..a szuritól nem fél, a fogmosás oké, kimondottan fogászatos kellene, de ha nincs, akkor kitalálok mást.

Azért köszönöm a hsz-eket!:)

hát talán fogorvosos nincsen,de találj ki neki te fejből esti mesének.:-)

Fogmosós van,meg szuris-doktorbácsis...

A kisfiamat kell fogorvoshoz vinnem, és magától kérdezte, hogy van-e ilyen mese. 5 könyvünk van, azokban nem szerepel ilyen témájú történet, de fontos lenne, hogy meglegyen, mert a gyerkőc nagy biztonságérzetet és bátorságot merít belőle.

köszönöm a segítséget!:)