Gyász (beszélgetős fórum)
Köszönöm szépen.
Én rám is rám jön a mehetnék, olyankor nyughatatlan vagyok, sírógörcsök jönnek aztán elmúlik, ahogy kimegyek hozzá. Szerintem ez természetes.
Kedves Ritus és Kalmár Edit!
Köszönöm nyugtató szavaitokat, próbálok én is utánaolvasni dolgoknak. Igen, a múltkor segíteni kellett lányoméknál festeni. De nagyon mehetnékem volt a temetőbe is. Gondolkodtam. Melyik a fontosabb , bár ez egy nagyon rossz kifejezés. Amellett döntöttem, hogy festek. Azzal áltattam magam, hogy a férjem is biztosan azt akarta volna, hogy a munka haladjon, ne hozzá menjek. Tehát festettem, meg keseregtem. Ugye jól tettem?
Puszillak benneteket, a keddi Edit napon sok boldog névnapot kívánok.
Szia!
Véletlenül jártam erre,de talán erre mondják,hogy "nincsenek véletlenek".
Nyugodj meg,tudom könnyű mondani,és gondolj arra,hogy fentről a férjed figyel Téged,és nem szeretné,ha szomorkodnál,és sírnál. A naplóírás az egy jó dolog,szerint szándd rá magad,és biztosan könnyebb lesz,ha kiírod magadból a sok fájdalmat.
Bocsika,ha kuszák a mondataim,de megható volt olvasni,amit írtál.
Engem a nagymamám nevelt fel.Igy teljesen olyan mintha Ő lett volna az anyám.Mindenem volt.A halálát még mindíg nem tudtam feldolgozni.Sajnos a kh.ban fertőzést mostak vissza neki a szervezetébe,pedig a rákot majd teljes egészébe legyőzte.2006.01.01én a legborzasztóbb évem kezdődött.Mind a mai napig meglátok egy tel.fülkét az úton vagy otthon ránézek a mobilomra eszembe jut felhívom,a száma még mindíg benne van.Csak akkor esik le,hogy mi történ amikor a gép hang bemondja ez a szám nem létezik.Borzalmas még mindíg.Nem tudom túl tenni magam rajta.
"Szeretni nagy dolog,
Feledni még nagyobb!
De kit igazán szeretsz
Azt feledni nem tudod!"
sajnalom, hogy ilyen fiatalon kellett ilyet atelned..
Egy betegseg miatt bekovetkezett halalt is iszonyatos feldolgozni, nemhogy egy ilyet..
Remelem nem maradtal teljesen egyedul..
sok erot kivanok neked..
Sajnalom, h a te apud is meghalt..
Minden ember masmilyen, van akinek az egyedullet tesz jot, van aki attol menekul.
Ha anyud olyan magaba zarkozo tipus es nem akar senkit kozelebb engedni magahoz, akkor tenyleg csak te maradtal neki..es az is valoszinu, hogy mostmar nem fog megvaltozni..Egyutt elsz anyukaddal,vagy kulon?
Sokszor egy par kedves szo eleg egy embernek, csak h tudja, hogy megis van valaki mellette...
most irtam amit gondoltam, de semmi ugyeset nem tudtam irni,arra amit irtal..ne haragudj..
en inkabb apuhoz fuzodtem jobban..nem tudom megerteni apukadat..foleg igy h apu meghalt igy fogtam fel a legjobban,hogy mit is jelent az amikor van csaladod..
ne ertsetek felre persze eddig id tudtam, de a hianya felfogatta velem, hogy hiaba minden ha nincs itt velunk egy ember akihez ennyire kozel altunk,,nem lehet hozzabujni, csak atolelni, vagy amikor valamit nem akartam epp senkinek elmondani, de eleg volt h csak ramnezett, es nem kellett semmit sem h kerdezzen, csak ugy kiontottem magambol, es tudtam h o megert..
Anyuval teljesen mas, o inkabb faggatt mindenrol, es epp azert nem is tudok elotte ugy megnyilni..meg persze elmondok neki valamit,aztan o meg csak kritizal..
Nagyon remelem, hogy sikerulni fog valahogy h jobb legyen a kapcsolatod apukaddal....
Sajnos nincs.Szerinte külön meg kell hívnom,hogy eljöjjön,hozzánk.Mikor megtettem,meg közölte:nincs erre ideje.
Értelek,és Anyukád is megértem.
Az a furcsa,és talán ilyet nem szabadna írom,hogy Anyukámnak könnyebben elnézném mindezt.De ez talán arra vezethető vissza,hogy mindig szorosabb volt a kapcsolatom Anyucival.
ne ne ne..en nem tamogatom, csak ha magam vagyok es belegondolok, hogy milyen lehet egyedul akkor legbelul tudom, hogy megkellene bekelnem vele, hogy nem akar idos korara egyedul maradni..
de en is nagyon kivoltam akadva, foleg eloszor amikor mondta, h nem szeretne egyedul maradni..Akkor nagyon osszevesztunk, es nem szolt hozzam napokig..
Az tenyleg durva, h nem torodik veletek.. probaltal mar vele beszelni rola?vagy ugy latod nincs sok ertelme?
Igen azt,hogy valaki más legyen Anyu helyén nehéz elviselni,azt,hogy ilyen gyorsan még nehezebb.De a legdurvább,hogy mostmár nem is érdekli,hogy mi van velünk..A kisebbik fiamat szinte nem is ismeri.
Én is erre gondolok mindig,hogy mostmár jó helyen van,és már nem szenved.Biztos vagyok benne,hogy még találkozunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Másképp nem lehet!
Erős vagy,hogy így tudod támogatni Anyukádat a társkeresésben.
Szerintem, csak ugy lehet valahogy elviselni a szerettunk hianyat, hogy arra gondolunk, hogy o mar jobb helyre kerult, nem kell neki szenvednie, es hogy egyszer ugyis talalkozni fogunk vele..
Lehet, hogy durva amit leirtam az elobb, de nekem ez segitett ahhoz,hogy apukam halalan tul tegyem magam..
Amit macsusz te irtal, hogy edesanyad halala utan apukad rogton part talalt..Hat nem tudom..Nekem anyu most igy egy kicsit tobb mint egy ev elteltevel kezd maganak part keresni..Nagyon rossz erzes, ha belegondolsz, hogy az egyik szulo helyen egy vadidegen ember jelenik meg (ugyebar nem a helyen, mert a szivunkben orokke ott vannak) hanem az eletben h megjelennek, iszponyatos feldolgozni es belenyugodni..
En mondtam anyunak, hogy csinaljon amit akar, csak ne tudjak rola..Persze o mindenrol probal nekem beszamolni, mert neki is jo lenne ha eltudnank fogadni, hogy szeretne part maganak, es h nem kellene titkoloznia..
De viszont a masik reszrol ha belegondolok-anyukam 50 evet toltotte eppen tegnap..Ahogy ranezek latom, hogy retteg a maganytol, es egyreszt megertem..csakhat nekunk ugyebar nehez elfoganunk, de bekell latnunk, hogy milyen rossz egyedul lenni.,
Csak ugyebar neked tul gyorsan jott ez az egesz, 2 honap valoban rovid ido.
Egyebkent neztem macsusz az adatlapodat gyonyoruek a gyermekeid:-)
udv mindenkinek, es ero es kitartas, tovabb muszaly lepni, meg ha teljesen nem is lehet..
Sziasztok!
nekem 3 évvel ezelőtt kellett Apukámat elveszíteni.Borzalmas volt és most is az.Teljesen frissen él a fájdalom ,semmit nem változott.Anyu 2 hónappal a halála után már párt keresett.Nem kívánom senkinek ezeket az érzéseket
Szeretteimnek!
"Ha meghalok, engedj, hadd menjek el,
Vár reám mit látnom s tennem kell.
Könnyeiddel magadhoz ne köss,
örülj, hogy sok évünk volt közös.
Szerettelek.Hogy mily jó volt veled,
Te meg nem tudhatod, csak sejtheted.
Hogy szerettél, köszönöm neked,
De útra mosmár egyedül kelek.
Bánkódj kicsit, ha bánkódnod muszáj,
De túl sokáig magadba ne szállj!
Csak rövid időre leszek tőled távol,
S emlékem szivedben addig is világol.
Sosem leszek messze, megy tovább az élet.
Látni s érinteni nem tudsz engemet,
Szívedből érezd szerelmemet!
Veled lesz mindenkor, lágyan átölel,
Míg végül te is egyedül indulsz az úton el.
Tárt karokkal várlak majd s boldog mosollyal,
Hazaérsz hozzám minden bizonnyal."
sziasztok
na kellett nekem ezt a fórumot megtalálnom :((
Beteszek egy Reményik Sándor verset ezt tették abba a levélbe amit a hamvak mellé adtak.
Nekem a keresztanyám halt meg rákban 59 évesen pár nap múlva lesz egy éve.
Viszontlátásra
Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.
Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!
Én öngyilkosságra nem gondoltam soha, csak arra, hogy már nem félek a haláltól, mert ő ott van, és ha én is odakerülök, már nem lesz egyedül, és én sem fogok félni ott.
Azóta született két gyermekem, ezért nem szeretnék már meghalni, és talán miattuk félek megint a haláltól. Nem is tudom mi lenne, ha nem láthatnám őket felnőni.:-((
De amikor a papám meghalt, akkor én mindig arra gondoltam, hogy szegény ott van egyedül(nélkülünk), biztosan nagyon rossz lehet neki! De aztán rájöttem, hogy van az anyukája, az apukája, a testvérei....
Na, jó befejezem, mert nem akarok megint sírni.