Gyász (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6
108. Kalmár Edit (válaszként erre: 107. - Zsuzsi56)
2008. szept. 14. 17:56

Köszönöm szépen.


Én rám is rám jön a mehetnék, olyankor nyughatatlan vagyok, sírógörcsök jönnek aztán elmúlik, ahogy kimegyek hozzá. Szerintem ez természetes.

2008. szept. 14. 17:44

Kedves Ritus és Kalmár Edit!

Köszönöm nyugtató szavaitokat, próbálok én is utánaolvasni dolgoknak. Igen, a múltkor segíteni kellett lányoméknál festeni. De nagyon mehetnékem volt a temetőbe is. Gondolkodtam. Melyik a fontosabb , bár ez egy nagyon rossz kifejezés. Amellett döntöttem, hogy festek. Azzal áltattam magam, hogy a férjem is biztosan azt akarta volna, hogy a munka haladjon, ne hozzá menjek. Tehát festettem, meg keseregtem. Ugye jól tettem?

Puszillak benneteket, a keddi Edit napon sok boldog névnapot kívánok.

106. Kalmár Edit (válaszként erre: 104. - Zsuzsi56)
2008. szept. 13. 21:43
A google-ba írd be, hogy "Gyász" Sokat segített a lelkemre hatott, amikor a testvéremet gyászoltam, nagyon szerettem és szeretem, nagyon hiányzik, és miért halt meg? miért?miért? (50éves volt)
105. 9ac093e955 (válaszként erre: 104. - Zsuzsi56)
2008. szept. 13. 21:25

Szia!

Véletlenül jártam erre,de talán erre mondják,hogy "nincsenek véletlenek".

Nyugodj meg,tudom könnyű mondani,és gondolj arra,hogy fentről a férjed figyel Téged,és nem szeretné,ha szomorkodnál,és sírnál. A naplóírás az egy jó dolog,szerint szándd rá magad,és biztosan könnyebb lesz,ha kiírod magadból a sok fájdalmat.

Bocsika,ha kuszák a mondataim,de megható volt olvasni,amit írtál.

2008. szept. 13. 21:17
Szervusztok. Én egy 52 éves kisvárosban élő nő vagyok. Egy hónapja infarktusban meghalt a férjem. Két felnőtt gyermekem van, fiam még velem él, lányom most 8 hónapos kismama. Ők a párjával lakásátalakítás, felújítás kellős közepén vannak, persze teli lelki fájdalommal. Nálunk lakik anyósom, aki 84 éves, magát ellátni nem tudja, gondozni kell. Én eljárok dolgozni, fiam is dolgozik, sajnos a mama egyre többször lesz itthon egyedül. Öregek otthonán is gondolkozunk, de még tájékozódni sem voltam. Ennyit bevezetőül, talán nem voltam hosszú. Visszaolvastam a hozzászólások egy részét, és látom ki hogy viszonyul a veszteséghez, ki hogy próbálja feldolgozni. Én is most próbálkozok, sokat sírok, főleg este, éjszaka, vagy mikor egyedül vagyok. Nagyon hiányzik a férjem, a simogatása, vagy csak az, hogy meghallgasson. Szépen éltünk, nem túlságosan gazdagon, de szerettük egymást. Nem mondom voltak időnként összezördülések, de soha fel sem merült az, hogy külön menjünk. S mégis külön lettünk, nem öregszünk meg együtt. Időnként előjönnek szép emlékeim, apró kis történések, de az ahhoz vezet, hogy ismét elsírom magam. Tudom, nagyon erősnek kell lennem, különösen a kislányom miatt, hiszen szüksége lesz segítségemre. Erős vagyok, mert dolgoznom is kell. (okmányirodás vagyok, ügyfeles) Kissé kusza az irományom, nézzétek el. Annyi minden kavarog az agyamban, s persze sírok is. Csak olyan jó kiírni magamból, gondolkozok azon is, hogy naplóírásba kezdek. Leírnám gondolataimat, érzelmeimet, emlékeimet , hiszen a 31 éves házasságunk alatt sok mindent megéltünk. Na most már nem is írok ide többet, jó volt írni, ha valaki elolvassa, és reagál, örömmel veszem.
103. siba22
2008. szept. 9. 18:29

Engem a nagymamám nevelt fel.Igy teljesen olyan mintha Ő lett volna az anyám.Mindenem volt.A halálát még mindíg nem tudtam feldolgozni.Sajnos a kh.ban fertőzést mostak vissza neki a szervezetébe,pedig a rákot majd teljes egészébe legyőzte.2006.01.01én a legborzasztóbb évem kezdődött.Mind a mai napig meglátok egy tel.fülkét az úton vagy otthon ránézek a mobilomra eszembe jut felhívom,a száma még mindíg benne van.Csak akkor esik le,hogy mi történ amikor a gép hang bemondja ez a szám nem létezik.Borzalmas még mindíg.Nem tudom túl tenni magam rajta.


"Szeretni nagy dolog,

Feledni még nagyobb!

De kit igazán szeretsz

Azt feledni nem tudod!"

102. buhu bahu (válaszként erre: 101. - Charitable)
2008. aug. 18. 22:48

sajnalom, hogy ilyen fiatalon kellett ilyet atelned..

Egy betegseg miatt bekovetkezett halalt is iszonyatos feldolgozni, nemhogy egy ilyet..

Remelem nem maradtal teljesen egyedul..

sok erot kivanok neked..

2008. aug. 17. 15:55
Hááát...sztem az ember legtöbbször nem szeret erről beszélni, de legalább megkönnyebbül :) nekem pl. 2 éve, május közepén halt meg Anyum, lelkibeteg volt, és aminek jönnie "kellett": felakasztotta magát! A mai napig sem fogom fel (és nem is akarom), hogy elhunyt. Az emlékeimben örökké él!!
100. buhu bahu (válaszként erre: 98. - C299b9bcdc)
2008. aug. 15. 20:12

Sajnalom, h a te apud is meghalt..

Minden ember masmilyen, van akinek az egyedullet tesz jot, van aki attol menekul.

Ha anyud olyan magaba zarkozo tipus es nem akar senkit kozelebb engedni magahoz, akkor tenyleg csak te maradtal neki..es az is valoszinu, hogy mostmar nem fog megvaltozni..Egyutt elsz anyukaddal,vagy kulon?

Sokszor egy par kedves szo eleg egy embernek, csak h tudja, hogy megis van valaki mellette...

most irtam amit gondoltam, de semmi ugyeset nem tudtam irni,arra amit irtal..ne haragudj..

99. buhu bahu (válaszként erre: 96. - Macsusz77)
2008. aug. 15. 20:05

en inkabb apuhoz fuzodtem jobban..nem tudom megerteni apukadat..foleg igy h apu meghalt igy fogtam fel a legjobban,hogy mit is jelent az amikor van csaladod..

ne ertsetek felre persze eddig id tudtam, de a hianya felfogatta velem, hogy hiaba minden ha nincs itt velunk egy ember akihez ennyire kozel altunk,,nem lehet hozzabujni, csak atolelni, vagy amikor valamit nem akartam epp senkinek elmondani, de eleg volt h csak ramnezett, es nem kellett semmit sem h kerdezzen, csak ugy kiontottem magambol, es tudtam h o megert..

Anyuval teljesen mas, o inkabb faggatt mindenrol, es epp azert nem is tudok elotte ugy megnyilni..meg persze elmondok neki valamit,aztan o meg csak kritizal..

Nagyon remelem, hogy sikerulni fog valahogy h jobb legyen a kapcsolatod apukaddal....

98. c299b9bcdc (válaszként erre: 93. - Buhu bahu)
2008. aug. 15. 10:46
Nekem apukám halt meg idén februárban, azóta eltelt fél év, és anyu még mindig nem akar találkozoni más emberekkel. Én például nagyon örülnék neki, ha kicsit nyitottabb lenne más, új emberekre, de sajnos nagyon bezárkozik, és tudom, hogy ez nem fog változni. Kár, mert így nagyon rossz lesz neki egy idő után (neki már csak én vagyok), de sajnos nem tudok rajta változtatni. Az a baj, hogy ez sosem fog változni, mert anyu mindig is egy magába zárkózó típus volt, és 65 évesen már nem fog változni.
97. ec63a7fc29 (válaszként erre: 87. - Stechner)
2008. aug. 14. 09:43
Lehet, hogy csak képtelen egyedül maradni.
96. macsusz77 (válaszként erre: 95. - Buhu bahu)
2008. aug. 13. 14:16

Sajnos nincs.Szerinte külön meg kell hívnom,hogy eljöjjön,hozzánk.Mikor megtettem,meg közölte:nincs erre ideje.

Értelek,és Anyukád is megértem.

Az a furcsa,és talán ilyet nem szabadna írom,hogy Anyukámnak könnyebben elnézném mindezt.De ez talán arra vezethető vissza,hogy mindig szorosabb volt a kapcsolatom Anyucival.

95. buhu bahu (válaszként erre: 94. - Macsusz77)
2008. aug. 12. 21:33

ne ne ne..en nem tamogatom, csak ha magam vagyok es belegondolok, hogy milyen lehet egyedul akkor legbelul tudom, hogy megkellene bekelnem vele, hogy nem akar idos korara egyedul maradni..

de en is nagyon kivoltam akadva, foleg eloszor amikor mondta, h nem szeretne egyedul maradni..Akkor nagyon osszevesztunk, es nem szolt hozzam napokig..

Az tenyleg durva, h nem torodik veletek.. probaltal mar vele beszelni rola?vagy ugy latod nincs sok ertelme?

94. macsusz77 (válaszként erre: 93. - Buhu bahu)
2008. aug. 12. 13:38

Igen azt,hogy valaki más legyen Anyu helyén nehéz elviselni,azt,hogy ilyen gyorsan még nehezebb.De a legdurvább,hogy mostmár nem is érdekli,hogy mi van velünk..A kisebbik fiamat szinte nem is ismeri.

Én is erre gondolok mindig,hogy mostmár jó helyen van,és már nem szenved.Biztos vagyok benne,hogy még találkozunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Másképp nem lehet!

Erős vagy,hogy így tudod támogatni Anyukádat a társkeresésben.

2008. aug. 10. 22:58

Szerintem, csak ugy lehet valahogy elviselni a szerettunk hianyat, hogy arra gondolunk, hogy o mar jobb helyre kerult, nem kell neki szenvednie, es hogy egyszer ugyis talalkozni fogunk vele..

Lehet, hogy durva amit leirtam az elobb, de nekem ez segitett ahhoz,hogy apukam halalan tul tegyem magam..

Amit macsusz te irtal, hogy edesanyad halala utan apukad rogton part talalt..Hat nem tudom..Nekem anyu most igy egy kicsit tobb mint egy ev elteltevel kezd maganak part keresni..Nagyon rossz erzes, ha belegondolsz, hogy az egyik szulo helyen egy vadidegen ember jelenik meg (ugyebar nem a helyen, mert a szivunkben orokke ott vannak) hanem az eletben h megjelennek, iszponyatos feldolgozni es belenyugodni..

En mondtam anyunak, hogy csinaljon amit akar, csak ne tudjak rola..Persze o mindenrol probal nekem beszamolni, mert neki is jo lenne ha eltudnank fogadni, hogy szeretne part maganak, es h nem kellene titkoloznia..

De viszont a masik reszrol ha belegondolok-anyukam 50 evet toltotte eppen tegnap..Ahogy ranezek latom, hogy retteg a maganytol, es egyreszt megertem..csakhat nekunk ugyebar nehez elfoganunk, de bekell latnunk, hogy milyen rossz egyedul lenni.,

Csak ugyebar neked tul gyorsan jott ez az egesz, 2 honap valoban rovid ido.

Egyebkent neztem macsusz az adatlapodat gyonyoruek a gyermekeid:-)

udv mindenkinek, es ero es kitartas, tovabb muszaly lepni, meg ha teljesen nem is lehet..

2008. aug. 10. 16:00
sziasztok! nekem a barátnőm halt meg 4 hónapja. nagyon beteg volt, de senki sem gondolta, hogy ilyen hamar meghal. most lenne 18 éves. nagyon hiányzik, és rossz nélküle. tele volt élettel, imádott élni és nehéz elhinni hogy ennyire beteg volt. még egy éve se volt, hogy diagnosztizálták a betegségét. szegény családja teljesen kivan. néha úgy érzem, bármelyik percben bejöhet az ajtón nevetve... néha szeretném, ha minden olyan lenne, mintrégen...
91. macsusz77 (válaszként erre: 87. - Stechner)
2008. jún. 30. 14:25
Szia!Tudom mire gondolsz.Én az Anyukámat vesztettem el 2éve.Rá 2hónapra az apám összeköltözött egy másik nővel.Azóta se Anyukám,se apukám.Megváltozott még a levegő is.
90. 1eb84e4bad (válaszként erre: 57. - 5fc34b69e7)
2008. jún. 29. 21:43
:-((( Szörnyű, és nagyon sajnálom!Erős vagy, hogy képes voltál rá.
89. 1eb84e4bad (válaszként erre: 52. - Gyöngyi)
2008. jún. 29. 21:41
Valaki írta nem olyna rég az egyik fórumon: a halál nem pont, hanem kettőspont. én ezzel készülök a nagypapám halálára.
88. 1eb84e4bad (válaszként erre: 48. - 6a062297d0)
2008. jún. 29. 21:40
Ha képes vagy így érezni, jó neked, és irigyellek érte. a gyász szörnyű érzé, én nehezn tudom feldolgozni, főleg a temetések katasztrofálisak, mikor fizikailag szembesülsz a halott testtel és a föld alá temetéssel. Szeretnék én is könnyen túl lenni rajta. az nem jelentené azt, hogy kevésbé szerettem az illetőt.
2008. jún. 29. 21:35

Sziasztok!

nekem 3 évvel ezelőtt kellett Apukámat elveszíteni.Borzalmas volt és most is az.Teljesen frissen él a fájdalom ,semmit nem változott.Anyu 2 hónappal a halála után már párt keresett.Nem kívánom senkinek ezeket az érzéseket

86. 1eb84e4bad (válaszként erre: 44. - Ec63a7fc29)
2008. jún. 29. 21:31
Kleca, az a baj, hogy az ilyen energiavámpírok imádják ezt csinálni! És ha valaki hajlamos erre, akkor ezt ők nagyon jól látják, és ki is használják!
85. 1eb84e4bad (válaszként erre: 19. - 7004ca251b)
2008. jún. 29. 21:27
Le a kalappal, hogy egyáltalán túl tudtad tenni magad rajta. Én beleőrülnék, ha elveszteném a férjem.
2008. jún. 18. 20:57

Szeretteimnek!


"Ha meghalok, engedj, hadd menjek el,

Vár reám mit látnom s tennem kell.

Könnyeiddel magadhoz ne köss,

örülj, hogy sok évünk volt közös.

Szerettelek.Hogy mily jó volt veled,

Te meg nem tudhatod, csak sejtheted.

Hogy szerettél, köszönöm neked,

De útra mosmár egyedül kelek.

Bánkódj kicsit, ha bánkódnod muszáj,

De túl sokáig magadba ne szállj!

Csak rövid időre leszek tőled távol,

S emlékem szivedben addig is világol.

Sosem leszek messze, megy tovább az élet.

Látni s érinteni nem tudsz engemet,

Szívedből érezd szerelmemet!

Veled lesz mindenkor, lágyan átölel,

Míg végül te is egyedül indulsz az úton el.

Tárt karokkal várlak majd s boldog mosollyal,

Hazaérsz hozzám minden bizonnyal."

2008. jún. 18. 17:32
Sziasztok! Tényleg szép idézetetet tettetek ide, nagyon meghatóak
2008. jún. 5. 12:05
Tényleg szép!Én tudom,hogy találkozunk egyszer!!!!!!!!!!!!
81. 5cb4354c81 (válaszként erre: 80. - Martian)
2008. jún. 3. 07:45
Köszi szépen! Nagyon szép vers!!! És a könnyek csak folynak, folynak........:-(
2008. jún. 3. 02:03

sziasztok

na kellett nekem ezt a fórumot megtalálnom :((

Beteszek egy Reményik Sándor verset ezt tették abba a levélbe amit a hamvak mellé adtak.

Nekem a keresztanyám halt meg rákban 59 évesen pár nap múlva lesz egy éve.


Viszontlátásra


Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.


Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra - holnap.

Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.

Vagy ha nem akkor - hát majd azután.

És ha aztán sem - talán egy év mulva.

S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán -

"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

79. 5cb4354c81 (válaszként erre: 77. - Buhu bahu)
2008. máj. 30. 09:32

Én öngyilkosságra nem gondoltam soha, csak arra, hogy már nem félek a haláltól, mert ő ott van, és ha én is odakerülök, már nem lesz egyedül, és én sem fogok félni ott.

Azóta született két gyermekem, ezért nem szeretnék már meghalni, és talán miattuk félek megint a haláltól. Nem is tudom mi lenne, ha nem láthatnám őket felnőni.:-((

De amikor a papám meghalt, akkor én mindig arra gondoltam, hogy szegény ott van egyedül(nélkülünk), biztosan nagyon rossz lehet neki! De aztán rájöttem, hogy van az anyukája, az apukája, a testvérei....

Na, jó befejezem, mert nem akarok megint sírni.

1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook