Tudsz idézetet születéssel kapcsolatban? (tudásbázis kérdés)

Egy élet kezdődik a méhben

S magától fejlődik szépen

Pici baba

A pocakba

Elámulok egészen

Kifejlődik a feje, teste

S minden belső szerve benne

Amilyen pici

Oly Óriási

Ahogy Isten megteremtette

Sokszor nem fogom fel,

Hogy egy apró ember

Pár hét múlva

Megmozdulva

Egyszer csak életre kel

Milyen lesz, ha kifejlődik?

Teste, lelke egybeérik

Eltelik csak

Kilenc hónap

E világra megérkezik

Hiába még nem látom

Létezését csodálom

Fiam, lányom?

Drágaságom!

Érkezését nagyon várom

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból..

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Örömében sir az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,

Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

Virágos sírdombon a könnyed megered.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

Mikor legelső csókot reám leheltél,

Anyám, Te Édes, mondd,

már akkor is, miért szerettél?

Kis béka-testem, akkor még nedves; véresen.

Üvöltve sírtam, s Hozzád tapadtam éhesen.

Még fájt a Világ,

zörej hasított, szúrt a Fény,

de karjaidban a biztos, tejszagú Remény.

Az első arc, első hang, az első Lélek.

Átöleltél, Te voltál nekem az Élet!

Emlékszel?

Először Néked mosolyogtam.

Mennyire örültél minden mosolyomnak!

Táplálékom édes kútja, botló lépteimnek útja,

első szavam volt a neved,

álom- manóm, az éneked.

Ha lázban égtem, beteg voltam,

szemed fényétől gyógyultam,

s hangod nyugodt tengerében,

együtt úsztunk a mesékben.

Ha rosszalkodtam, nagy bajomban,

védekezőn Hozzád bújtam,

s nagy bánatom, könnyes szemem,

ott pihent meg az öledben.

Tanítottál, úgy neveltél,

a helyes mederbe tereltél.

Mikor lázadtak a kamasz vágyak,

türelemmel mind kivártad.

Felnőtt lettem, Tőled távol,

messze a szülői háztól,

de minden kincset, mit Tőled kaptam,

itt őrzöm örökké magamban.

Édesanya simogass meg!

Legyek újra megint gyermek.

Ölelj át ha felkereslek,

érezd, hogy most is szeretlek!

Inkább lennék anya

Mint bármi a világon.

Gyermeket nevelni

Szebb, mint a legszebb álom.

Inkább csecsemőm

Ajkait érezzem mellemen,

Minthogy nyakam körül

Királynői nyakék legyen.

Inkább ne ragyogjon

Fejemen diadém,

Csak kicsinyem legyen

Mellettem békés alvóhelyén.

Inkább törlöm arcát

Gyönyörködöm nagy szemében,

Minthogy híres legyek,

S elborítson a sok érdem.

Jöttem.

Az Isten küldött.

Azt mondta, már várnak rám,

S majd befogadnak.

És szeretni fog engem

Egy kis család.

A végtelenből

A semmivel kezembe elindultam,

S az ismeretlenig

A semmivel kezembe eljutottam.

Itt megálltam.

Az IDŐRE vártam.

Közben megnőttem,

Felbátorodtam

És megerősödtem.

Végül pedig kiszakadtam,

A sötétből a fényre,

A magányból az ölelésre,

A vízből a szárazra,

Az álomból a valóra.

S végre megláttam.

Az arcokat,

Melyekre vártam.

S akkor tudtam,

Hogy jó helyre jöttem.

Engem IDE küldött az Isten. "

Kisfiamnak

Ó kis angyal megszülettél

De nagyon próbára tettél...

Úgy vártam, hogy érezzelek

Foghassalak, szeresselek

Belülről már ismertelek !

Én ki mindig sírni szoktam

E pillanatról ábrándoztam

Azt hittem sírni fogok

Most, hogy itt vagy, nem zokogok

Fáradt vagyok... fáradt vagyok.

Bocsáss meg, hogy most nem tettem

Épp letettem édes terhem

Felébredsz, mosolyogni fogok rád

És sírni, sírni látva a csodát

Így fogod megismerni édesanyád!

Altató

Amikor alszol,

sötétség fekszik a fákon,

fekete fátyol az ágon-

álmában hallgat a szél.

Csendesen alszol,

míg építi csendben az álom

palotáit a holdbeli tájon-

a holdbeli Dávid zenél.

Susog az ezüstszínű éj:

"Jó voltál egész nap, aludjál,

álmodban is nőjél, okosodjál,

nőj, okosodj, kicsikém!"

Ringató

Aludj el kislányom,

Gyönyörű virágom,

Éjszínű szemeden

Kopogtat az álom.

Egy csillag, két csillag,

Szívemmel ringatlak,

Öt csillag, hat csillag,

Soha el nem hagylak!

Altatódal

Aludj karomban

aludj nyugodtan

álmodj szépet

virágos rétet

gyöngyöket

labdát

kirakós kockát

suttogó erdőt

rózsaszín kendőt

aludj kislányom

fátyol az álom

királyfi hozza

szívedet kincsem

bearanyozza.

Devecsery László: Édesanyámnak

Napraforgó fényre fordul,

én tehozzád szólhatok:

Édesanyám! Hozok néked

messzi-égről csillagot.

Ám, ha őket el nem érem,

a szemedet keresem,

belenézek és megértem:

mily nagy kincs vagy énnekem.

Fénylőbb, szebb a csillagoknál,

minden égi ragyogásnál,

az, amit én tőled kaptam:

e szépséges nagy titok,

HOGY A GYERMEKED VAGYOK!

Mielőtt Anya lettem

Mielőtt Anya lettem

Főzhettem magamnak meleg ételt.

Ruháim nem voltak pecsétesek.

Nyugodtan telefonálhattam.

Mielőtt Anya lettem,

Addig aludtam amíg akartam

És nem izgultam milyen későn fekszem le.

Minden nap megfésülködtem és fogat mostam.

Mielőtt Anya lettem,

Minden nap kitakarítottam.

Nem botlottam meg játékokban és

nem felejtettem el altatódalok szövegét.

Mielőtt Anya lettem

Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek-e.

Nem gondoltam védőoltásokra.

Mielőtt Anya lettem

Nem hányt le senki

Nem lettem kakis

Nem köptek le

Nem rágcsáltak meg

Nem pisiltek le

Vagy nem csípkedtek meg pici ujjak sem.

Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:

Gondolataimnak

Testemnek

Lelkemnek.

Végigaludtam az éjszakákat.

Mielőtt Anya lettem

Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa

Vagy beadja neki az injekciót.

Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam

Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon.

Nem maradtam fenn késõ éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.

Mielőtt Anya lettem

Nem tartottam kezemben egy alvó bébit mert nem akartam letenni.

Sosem éreztem, hogy a szivem apró darabokra törik

Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.

Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.

Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.

Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.

Mielőtt Anya lettem

Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kivül van.

Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.

Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.

Nem tudtam, hogy valami oly pici

Olyan fontossá tehet.

Mielőtt Anya lettem

Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén

Minden 10 percben, hogy megnézzem minden rendben van e.

Sosem ismertem a melegséget

Az örömöt

A szeretetet

A szívfájdalmat

A csodát

Vagy az Anyaság élvezetét.

Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem.

Gárdonyi Géza:

Mikor a gyermek gőgicsél

Mikor a gyermek gőgicsél,

Az Isten tudja, mit beszél!

Csak mosolyog és integet…

Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,

Az anyja vissza úgy beszél,

Oly lágyan és oly édesen…

De őt sem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,

Apának tudni nem szabad:

Az égi nyelv ez. Mély titok.

Nem értik, csak az angyalok.

Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (...) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.

Paulo Coelho

Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.

Müller Péte

Egy gyermek kérdései

Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt az

Istenhez:

-Azt beszélik holnap leküldesz a Földre, de hogyan fogok ott

élni. hisz kicsi és védtelen vagyok? Isten azt válaszolta:

-A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki várni fog téged és vigyázni fog rád.

-De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek-mondta a gyermek. Isten így felelt:

-Az angyalod mindennap fog énekelni neked. Érezni fogod a

szeretetét és boldog leszel.

-És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a

nyelvüket? -kérdezte a gyermek.

-Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani a legszebb és

legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és az

angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani

beszélni. -válaszolta az Isten.

A gyermek felnézett Istenre és így szólt.

-És mit fogok tenni ha veled akarok beszélni?

Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta.

-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.

A gyermek kissé szomorúan folytatta:

-Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak. Ki fog engem megvédeni tőlük?

Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:

-Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az élete

kockáztatásával jár.

A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt:

-De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged.

Isten megint megölelte a gyermeket:

-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam és meg fogja

mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig

melletted leszek.

Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte :

-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el az angyalom nevét!

És akkor Isten így válaszolt:

-Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod

hívni: ÉDESANYA!

Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,

Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.

Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,

Mutasd meg magad, gyere a világra.

Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,

Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.

Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,

Sírásod számukra isteni nóta.

Hideg van, megszoktad a burkolt világot,

nem ismerted máig az igazi valóságot.

Megszakad hirtelen az összetartó kötél,

nem visz vissza senki, ide születtél.

Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,

Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.

Lefektetnek valakire, ez most már tabu.

Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!

Petőfi Sándor: Fiam születésére

Ide, ide fiamat kezembe,

Hadd szorítsam a szívemhez őt!

Mintha volnék újonnan teremtve,

Hogy életemnek ifjú lombja nőtt!

Üdvezellek, lelkem szép kis ága,

Üdvezellek, édes magzatom!

Sírásodnak bánatos zajába

Beleolvad örvendő dalom.

Igen:

"Gratulálok Apuka!"

Kedves Zitamita!

Ennek a versnek a címe: Beney Zsuzsa? Hogyan vártalak?

És így van eredetiben:

"Azt kérdezed tőlem,

hogyan vártalak?

Mint az éjszakára

fölvirrad a nap,

mint a délutánra

jő az alkonyat,

mint ha szellő jelzi

a förgeteget -

Ezer pici jelből

tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel

a nap sugarát,

fagyos téli este

jégcsap csillagát,

mint az alma ízét,

tejet, kenyeret -

pedig nem is láttalak még,

úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,

záport a virág,

mint a patak medrét,

madarat az ág,

mint sóhajos nyári éjjel

a fák az eget -

mindenkinél jobban téged

így szerettelek."

"Mint az éjszakára

fölvirrad a nap,

mint a délutánra

jő az alkonyat

mint ha szellő jelzi

a förgeteget-

Ezer pici jelből

tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel

a nap sugarát,

fagyos téli este

jégcsap csillagát,

mint alma az ízét,

tejet, kenyeret-

pedig nem is láttalak még,

úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,

záport a virág,

mint a patak medrét,

madarat az ág,

mint sóhajos nyári éjjel

a fák az eget-

mindenkinél jobban téged

így szerettelek."

(Beney Zsuzsa: Anya dúdolója)

Bocs mindenkinek!

Az 5. versszak vége helyesen:

Játszik a szépség, holnap - ajándék.

Ez lemaradt!

Lelkes Miklós: Kisfiam szemében

Fiam szemében alma és éden

édes kerekség ég csuda szépen.

Fiam szemében cincogó vágyak

-csizmás egérkék- mind szalutálnak.

Fiam szemében kisördög ül meg

maszatos képe gyönyörű ünnep.

Fiam szemében jár kicsi róka

csillag-fogócska, csillag-bújócska.

Fiam szemében játszik a játék

játszik a szépség, holnap- .

Fiam szemében két kicsi kosnak

kobakja koccan - így okoskodnak!

Fiam szemében - madárhang szélben

nagy, kék szabadság szépül merészen.

A csaló hétköznap csak engem bánthat:

FIAM SZEMÉBEN MINDIG VASÁRNAP!!!

Játékszabályok:

1. Fürkészd az ismeretlent, amíg ismerõssé nem válik.

2. Helyezd ritmikus ismétlések keretébe az ismerõst.

3. Ezt az ismétlõdést annyi változatban alkalmazd, amennyiben csak lehet.

4. Válaszd ki a legkielégítõbb változatokat, és a többi rovására fejleszd õket.

5. Újra és újrakombináld egymással ezeket a változatokat.

6. Mindezt önmagáért csináld....

igaz akár homokozó kisgyerek, akár szimfónián dolgozó zeneszerzõ esetében)