Szegény szép lány (beszélgetős fórum)
Nem kell egyből kijelentened neki, hogy egy éles kanyarra sincsen pénzed...
Szerintem elég, ha megjegyzed neki, hogy jelenleg nem engedhetsz meg magadnak nyaralást...
Ha elkezded sajnáltatni neki magad, hogy nincs pénzed naptejre/bikinire/akármire , az viszont elég visszatetsző...
oké, tudom..
csak ráakartam világítani a dologra, hogy ha olyan a pasas,aki nem szívességből költ rá, és elvár valamit cserébe,az előbb utóbb kibukik.. ésaz olyan miatt nincs miért keseregni..
de ha ez a pasi szívesen viszi magával, vagy hívja meg, minden ellenszolgáltatás nélkül, akkor csak örüljön!
Én nem kell a pasinak meghívás, költekezés stb.. lefogadom ő is csak szeretetre vágyik, és egy normális lányra.. :)
Nagy általánosságban-legalábbis én azt tapasztaltam,hogy akinek könnyen jön a pénz,vagy örökölt,stb..-azok nem garasoskodnak.
Volt egy barátom,aki rengeteget dolgozott,szüleinek több üzletük is volt-ivók,kisboltok,stb.
Árút szerzett be,szerelt,stb-de rendesen tele volt pénzzel.Nagyon smucig volt.
Mentünk vacsorázni,jöttek a rózsás kosárral,és közölte jó hangosan,hogy nagyon drága-alkudozott,majd megkérdezte,nincs-e nálam a diákigazolványom,ás látszott nehezére esik azt a nyamvadt 500 forintot kiadni,miközben méreg drága kaját rendelt,és több köteg tíz ezrest vett ki a tárcájából.
Ott lett hányingerem,az étvágyam is elment-többet nem mentem vele sehova.
vedd viccesre a dolgot, pl hogy mehettek de előbb beugrasz egy lottózoba:D aztán innen majd folytathatod komolyabban
ha többet nem keres akkor csak a pénzedre hajtott:DDDDD
tök igazad van :)
nekem am annó volt pénzesebb barátom, nekünk meg épp hogy kajára elég volt.. mégis mikor jött hozzánk,anyukám a kevésből is igyekezett terül.terülj asztalkámmal várni őt, és mivel válogatós volt,így nem is akármi került akkor az asztalra..
ő messze lakott, és mikor felutaztam hozzá, mindig mentünk valamerre haverokkal inni, szórakozni..
akkor hallgatott,de mikor külön mentünk, visszahallottam, hogy elpanaszolta, hogy legtöbbször ő fizette ha mentünk valamerre, én alig hívtam meg őt..
Na az ilyen pasitól kíméljen meg mindenkit az ég! Mert ő tapló volt, szó szerint..:D
Én azt nem értem, miért kéne neki venni naptejet vagy fürdőruhát?
Nyugodtan elmondhatod neki, hogy szívesen nyaralnál vele, de jelenleg nem engedhetsz meg magadnak egy balatoni kiruccanást. Szívesen találkozol, randizol, mert jól érzed magad vele, szeretnéd jobban megismerni. Ezzel elmondod, hogy nem vagy anyagilag eleresztve és azt is, hogy szimpi, ellenben nem "kényszeríted" bele sem őt sem magadat abba, hogy ajándékot vegyen neked. Arra ráértek még. Nem?
Kinek kell fürdőruha?
Csak beleolvastam,nem tudom miről van szó,de nekem van két M-es méretem-szívesen odaadom valakinek-vadi új,címkés-az albérlőnk hagyta itt-fürdőruhákat árult.
Jaj, de nagyon emlékeztetsz valakire...
Kire is...?
Fiatalkori önmagamra. Én is hótt csóró voltam mindig, szégyelltem a körülményeimet, meg hogy nincs pénzem jó cuccokra.
Ennek ellenére volt egy csomó jó barátom, haverom, akiket marhára nem érdekelte, hogy kinek mije van. Egyikünk csóróbb volt, másik jobban állt anyagilag, ha valamelyikünknek pénze volt, akkor mindenkinek volt.
Szerintem egyáltalán nem kell azzal foglalkoznod, hogy kinek mennyi pénze van. Viselkedj természetesen, ahogy eddig is tetted. Ha olyan programokat talál ki, ami sokba kerül, mondd meg neki, hogy nagyon szívesen vele tartanál, de nem engedheted meg magadnak.
Hidd el, akinek sok pénze van, nem számolgatja a másokét ;)
Ha egy fürdőruha miatt nem akarsz vele menni, én adok neked szívesen, ezen nem múlhat!
Ismerős a helyzet nagyon amiről írtál. :-) Olyan jó volt most egy kicsit visszaemlékezni. :-)
Nálunk ugyanez volt a helyzet, sőt valamivel rosszabb mivel a srác, a főnököm fia volt... Akkor végeztem a sulival, életem első munkahelye és rögtön az első nap elkezdett alakulni valami közöttünk. Rumliztam is rendesen, hogy nehogy a srác csak kihasználjon, illetve nehogy azt higgyék, hogy csak a pénzre hajtok... Nekem se volt semmi megtakarításom, elég rumlis családból jöttem... Akkor kezdtem el vásárolgatni normális ruhákat magamnak mert még az se volt... A srácot, aki azóta már a férjem, soha nem érdekelte, hogy nekem mim van és hogy honnan jöttem, ÉN érdekeltem. :-) Viszont én arra nagyon odafigyeltem, hogy amikor elvitt valahova, egyszer ő fizetett, egyszer én. Mikor elmentünk nyaralni (1x voltunk :-D) a szállás felét álltam, ehhez én ragaszkodtam. Valahogy ez engem megnyugtatott. Én soha nem attól tartottam, hogy ő hogy viszonyul a csóróságomhoz (láttam, hogy marhára lexarja kinek mennyi pénze van, nem ez alapján ítéli meg az embereket), hanem amikor még nem ismertem a családját, inkább tőlük tartottam de nagyon.
Azért harcoltam vele rendesen, hogy ne hozzon kellemetlen helyzetbe az ajándékaival... De nagyjából mindig ugyanolyan értékben én is vettem valamit. Emlékszem egyszer karácsonykor elbőgtem magam, amikor beállított egy méregdrága digis fényképezővel, hogy én ezt soha a büdös életben nem tudom neki majd visszaadni...
A mai agyammal már nem rumliznék ezen ennyit. ;-) A srác nyílván nem hülye, látja, hogy nem vagy eleresztve, mégsem érdekli. Akkor meg te se kattogj hülyeségeken! Sok sikert! :-) És tessék azért némi vésztartalékot előteremteni! ;-)