Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Ugye mi jó barátok vagyunk? fórum

Ugye mi jó barátok vagyunk? (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Ugye mi jó barátok vagyunk?

9. pteri (válaszként erre: 1. - Scorpiolady)
2012. jún. 6. 08:12
Ezt a cikket akár én is írhattam volna, én is végig szoktam gondolni ezeket. Annyi a különbség, hogy mi a 25. találkozóra készülünk. Általános iskolából nekem csak olyan összefutunk-beszélgetünk barátom maradt. Középiskolából egy lány, akivel gyerekeink keresztszülei lettünk , tehát azt hiszem ez sírig tartó barátság, szomszéd gyerekek közül 2 fiú, akivel ritkán találkozunk, de a barátság tart. A többi , felnőttkori barátság jön-megy, átalakul, nem tartós. Sokat gondolkodom rajta én is!
2012. jún. 5. 14:11
Nagyon köszönöm, hogy megengeded, és a jókívánságot is! :)
2012. jún. 5. 13:52
Kedves Fórumtárs! Én már túl vagyok a 40 éves érettégi találkozón.Jó volt azokkal találkozni,akikkel a padot koptattuk.Volt,olyan is akivel az utcán találkozom,nem ismerem meg.Volt aki semmit nem változott.Az osztályfőnökünk sem.Voltak akik meghaltak fiatalon,ki később.Akivel legjobban barátkoztam,olyan volt már mint a testvérem,sajnos már lassan 20 éve meghalt.Van olyan barátság is akivel már 36 éve tart,jóban rosszban.Úgy szoktam mondani,"Jobb mint testvér"Akire számíthatunk örömben ,bánatban.Az általános iskolában nem volt akkor még olyan barátkozási kedv sem,mert nem engedték a szülők,hogy barátkozzunk.Sokszor én is elgondolkozom a régi időkről,nagymamám mondta mindig,hogyha megöregszem ,majd lesz sok szép emlékem,,de igaza volt.Csalódtam már én is barátokban,régen is,túl már 40 év után,de mindig eszembe jut,hogy miért csalódtam,de óriásit.Tényleg jó,hogy öregkorára az ember begyűjt barátokat,mert még az is jól esik,hogy megkérdezzék jól vagyok,nincs valami gond.Ha beteg vagyok,elsőként ott toporognak a klinikán,hogy van-e valamire szükségem.? Nagyon kedves cikket írtál,jó felidézni nekünk is a 35 év eseményeit.
6. scorpiolady (válaszként erre: 4. - Lilimia)
2012. jún. 5. 13:40
Persze, megengedem hogy elküldd nekik. A papádnak jobbulást! :-)
2012. jún. 5. 13:24

Érdekes cikk volt nagyon tetszett:-)


Igen szoktam gondolkozni ezen én is, de szerintem mindenki:-)

Aranyos cikk volt gratulálok neked érte!

2012. jún. 5. 12:03

Szia!


Nagyon kedves, és igazán hangulatos cikket írtál! :)

Én is még csak 24 múltam, de imádok nosztalgiázni, és mivel férjem nem emlékszik a gyermekkorára, így sokszor mesélek neki a bölcsiről (még megvan az üzenőfüzetem), az oviról, barátnőmmel meg a gimis évek alatti eseményeket szoktuk feleleveníteni. Az első barátnőmmel Jutkával, még mindig tartjuk a kapcsolatot, pedig júliusban lesz 22 éve, hogy megismerkedtünk :)

Számomra borzasztóan fontos volt mindig is a barátság, amit sokan kihasználtak, ezért ma már óvatosabb vagyok. Amikor egy egy barátnak hitt ember magamra hagyott, úgy sírtam miattuk, mint más a szerelme után! Van aki után még mindig sírok, és borzasztó érzés, hogy kizárt az életéből, csak mert belém szeretett, és amikor találkozunk egy-egy rendezvényen, borzasztó érzés, hogy úgy viselkedik, mintha nem egymás vállán sírtuk volna ki a fájdalmunk, nem együtt cigiztünk volna titokban, nem együtt csináltunk volna óriási őrültségeket, nem egymást rángattuk volna vissza sokszor a szakadék széléről, és persze a rengeteg nevetés, a rengeteg helyzet, amit együtt megéltünk... Mintha számára meg sem történt volna, én meg szenvedek így 6 éve elteltével is.

De van néhány nagyszerű barátom, akiknek szintén sok csalódásban volt részük, és nagyon összetartunk :)

Ha megengeded elküldeném nekik a cikked! :)

Egyébként az idősek barátsága csodálatos egy dolog!!! Tegnap amíg nagymamámnál voltam, szinte egymást érték a telefonok a baráti házaspároktól, és ők idősek, de gondolkodás nélkül felajánlották a segítségüket Mamának (sajnos nagypapám vasárnap kórházba került), az Ilonka néni ápolónő volt, ő mondta, hogy ha kiengedik Papát szívesen átjön minden nap ellenőrizni a dolgokat, aztán a Marika néni és Tacsi bácsi mondták, hogy nekik még megvan a jogsijuk, ha ki akar menni Papához, ne buszozzon, hanem szóljon nekik, és kiviszik, aztán volt aki felajánlotta, hogy főz külön Mamának, volt aki takarítást ajánlott. Elbűvölő volt hallgatni őket!!!

Remélem én is így számíthatok majd idős koromban a barátaimra, és persze ők is rám! :)

3. scorpiolady (válaszként erre: 2. - Fame)
2012. jún. 5. 11:32
Szívesen! :-))))
2. Fame (válaszként erre: 1. - Scorpiolady)
2012. jún. 5. 09:49

Szia scorpiolady! :)


Én még csak 24 éves vagy, de nekem is sokszor eszembejutnak régi barátok emlékek. Sokat nosztalgiázok. De én még gyűjtöm az élményeket és majd én is így akarok vissza emlékezni, mint Te, így örömmel-bánattal, mert mind hozzátartozik az élethez. Köszönöm a gondolataidat. Jó volt elolvasni! :)

2012. jún. 5. 09:08
Egy cikk a barátságról, az emberről aki pici gyerekből felnőtté válik és az életút egyes állomásain milyen barátságokat köt és miért. Valamint hogy egyes barátságok miért tartanak "örökké", mások miért fakulnak ki, tűnnek el, alakulnak át.

Ugrás a teljes írásra: Ugye mi jó barátok vagyunk?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook