Hogyan lehetséges ez egy családban? (tudásbázis kérdés)
A nővéreknek kis százaléka látja el rendesen a beteget. Pocsék helyzet, de valakinek meg kell csinálni.
Dyus, és a többiek! Az ilyen emberek miatt, mint ti, érzem, hogy van értelme az életnek. Pedig néha elcsüggedek, milyen ronda a világ. De ilyenkor látom, hogy nem, csak az ilyen, amit ti tesztek, az nem feltűnő és nem hangos. Köszönöm!
Számomra teljesen természetes amit a fiú csinál!Nem kellene ezen ennyire fennakadnod!
Nem értem mi a baj....apósomnak mikor kifakadt a nyaki porckorongsérve ,elengedte az összes izmát és telecsinálta az ágyat.....én mostam meg őt is aztán az ágyat is nem értem mi a baj ezzel......amikor lábadozott,itthon volt a fia,ő segitett neki mosakodni wczni de ha nem lenne itt eztán senki és hasonló gond lenne ami benne van nála a pakliban természetesen megcsinálnám......édesapámnál is.....sógornőm is tisztába tette a nagypapáját....mert ellentétes nemű fél hagyjuk gondozatlanul:tényleg nem értem mint ahogy az ellentétes nemű gyerekkel való együttisztálkodást stbt sem...miért baj?gyerem,szülőm stb eszembe sem jutna a szexualitást vagy felesleges prűdséget vinni a dologba....akkor ne járjon nő férfi nőgyógyászhoz vagy urológushoz vagy házidokihoz tüdőszűrőre és férfi is csak azonos nemű dokit választhat?komolyan az ilyen felvetéseken elképedek mindig.....miért kell ilyenen fennakadni?
Én benne voltam ebben éveken keresztül. Az édesapám, nagyon beteg volt, az utolsó 1 évben abszolút nem tudta ellátni magát.Pelenkáztuk, fürdettük.Egyikünknek sem esett nehezére se tesómnak se nekem(mindketten lányok vagyunk) se anyának. Én iskolába jártam, kollégista voltam, édesanyám volt vele otthon, sokszor jött a telefon a koleszba, h menjek haza, mert hol ilyen hol olyan vizsgálatokra kellett vinni, de anyának sajna nincs jogsija.Aztán bekerült a kórházba, ahová minden nap mi jártunk be megfürdetni, mert a nővérkék mással voltak elfoglalva.Ebben az időben már nem is voltam koleszos, mert annyira ki voltam merülve az ingázástól.Mégis azt mondom hogy ha visszahozhatnám azt az időszakot boldog lennék,mert akkor legalább velünk lehetne az édesapám, aki hosszú betegség után elhunyt (53 évesen) már lassan 5 éve.Mégsem tudtam feldolgozni még teljesen hogy nincs velünk. Sokszor gondolok rá, és sokszor elgondolkozom azon, amiket a halála után mondtak nekünk, hogy neki jobb így. Sajnos az unokáit már nem láthathatta, ami nagy szívfájdalmam mert biztos vagyok benne, hogy imádná mindkettőt.
Én sem értem miért kell ezen fennakadni? Még jó, hogy ápolja az ember a szüleit, ha rászorulnak. Azon kellene inkább kiakadni, aki ugyanezt nem teszi meg. Sajnos sok ilyen is van.
Szerintem ez természetes. Illetve annak kellene lennie.
Nem értem én sem, mi lenne ebben a probléma. A fiú pontosan azt teszi, amit kell, és örvendetes, hogy érzi is, hogy most ez a feladata. Én így ismeretlenül is becsülöm érte. És nem értem a fórumindítót, min akad ki. Azon, hogy vannak még olyan emberek, akik tényleg rászolgálnak az "ember" névre?
Az, hogy "ott" megmosni, stb., azt az ember csak addig érzi cikinek, amíg nincs benne. Egy időben - fiatalabb koromban - jártam a társaimmal elfekvébe időseket fürdetni. Azt hittem előtte, belehalok, hogy ruha nélkül lássak egy idős embert, pláne egy férfit - és mikor benne voltam, semmi zavart nem éreztem, csak segíteni akartam neki. Szerintem ha ilyen kényszerű helyzet alakul ki a családban, akkor megoldódik, a szeretet mindent meg tud oldani. És úgy látom, ebben a családban van is szeretet.
Én sem értem, ez miért probléma. Az, aki életerős és a munkája is lehetővé teszi, természetes, hogy ápolja az idős rászoruló szülőt. Ha képes rá, mert nem mindenki az, és ezétr sem lehet senkit elítélni.
A kórházban is lehet a nővéreket ennyivel is tehermentesíteni, a szülőnek is jobb, mert nem egy idegen segédkezik neki.
Én is ápoltam, és mostam is meg a férjemet. És azt sem felejtem el neki, még most halálában sem, hogy szülés után ő igazította meg alattam az ágyat, mert egy nővér sem volt a közelben, én meg kényelmetlenül kínlódtam. Megnézte, mi hogyan van, és úgy átgondolta a mozduletoket, hogy a lehető legkevesebb időre kelljen felemelnem magamat. Sok férfi nem tette volna meg, és nem volt ám eü végzettsége! Csak a szeretet és a megértés!
Ismerem mind a két személyt ,remélem elmúlik hamarosan náluk ez a zűrzavar !!!
Hidd el, hogy igazi szeretet és kötődés van gyerek és szülő között vagy házaspár között, akkor ilyen helyzetben is helyt állnak.....
A férjem 1 hónapon át pelenkázta, fürdette, öltöztette az apukáját, mert az anyukája is idős és beteges.
Nehéz lelkileg és testileg átélni és megcsinálni....
A férfi párjának nem felháborodni kellene, hanem támogatni a párját ebben a helyzetben.
A nővérek sem csinálnak ilyesmit, főleg nem ingyen.
Nincs mindenkinek pénze ápolónőre. Sokáig voltam kórházban, láttam mi van ott. Ments meg Uram!
Valakinek meg kell csinálni ezt is. Becsülni kell érte. Az ő szülei biztosan nem maradnak magukra, betegen nem lesznek "kidobva". Lesz aki vigyen nekik kenyeret.
Furcsa, hogy egy férfi ilyesmit megcsinál. Sok nő nem tenné meg. DE nem botrányos dolog.
Apám is megcsinálta ugyanezt amikor az anyukája beteg lett.
Inkább becsülendő szerintem...
Nekem az a furcsa, ha valaki ezen kiakad..
miért, az jobb, amikor idegen embernek vagy kiszolgáltatva iyln téren? Mert sztem nem... Elég sok manapság már a ffi ápoló is a szakmában, akkor ők se érjenek női betegekhez? ne helyezzék fel a katétert, a kúpot, ne fürdessenek?
Én is ellátnám bmelyik nemű szülőmet, márcsak azért is, mert magamban jobban bízok, márcsak az érzelmi köelék miatt is, mint egy idegenben....
Jah, és a kedves pár meg csak nyugodtan hőbörögjön, csak akkor imádkozzon azért, h ő soha életében ne kerüljön ilyen szituációba (se, h neki kelljen a saját szüleit, se, h őt kelljen a ygerekének).... És adja az ég, h egyikőnk se!
És még mielött elfelejteném aki benne van ebben a helyzetben az másképpen éli meg hisz neki a párja és amit látott mikor még otthon volt attól is kiborult most meg még egy kórházban is csinálja neki ... kitörli stb.... nem tudom hogy ez már így ilyen formában természetes e ....
itt nem a gondozásról van szó hisz az természetes egy normális embernél de ha már oda kell nyúlni meg kupózni stb ...akkor már azért az érdekes,Én is ápolnám az édesapámat de azért nem mosnám meg neki,ha meg nem tudná akkor főlleg így hogy kórházban van szólnék a nővéreknek ...
Nem akarok ebben állást foglalni nagyon mert nem tudom hogy Én jelen helyzetben mitévő lennék így inkább gondoltam megkérdezek több embert ,de a fiának a párja is kivan akadva ápolta ő is a nénikét látott mindent de mégis csak a párja tudom ő meg az anyja de akkor is nehéz szituáció az biztos :( Én mikor hallgatom csak nézek nagy szemekkel !!
Érdekes ez a kérdés. Azon akadunk fenn, hogy valaki (egy életerős fiú) gondozza a beteg szüleit? Anyukánk és apukánk is tisztába tett minket kiskorunkban és megfürdetett. Ha eljön az idő, hogy ők szorulnak rá ugyanerre, akkor furcsa, ha megtesszük értük?
Mi a kulobseg?? ha lanya lenne akkor maskepp viszonyul a dolgokhoz??! ,ha edesapadat kellene ugyanigy ellatni nem tenned ?mert ferfi...
Én nem azt mondom hogy hagyja de azért van egy határ ,vannak abban a kórházban is nővérek akiknek igenis lehet szólni ,az hogy mielött kórházba került 48 órán keresztül folyamatosan minden meg volt csinálva ágytál stb...
Még mindig jobb, mint a másik véglet...
hagyni a szülőt nyomorultul elpusztulni, mert derogál az ápolás.
Azért ha anyja lánya lenne az más de a saját fia és mindent megcsinál szó szerint mindent mint egy csecsemőnél .... (műtétje volt a néninek és begyulladt neki a lábán a seb e miatt van ez az egész ..)
Van egy idős anyuka és egy 30-as éveiben járó fia,anyuka lebetegedett de mindent a fia végez körülötte,értem ez alatt pl a mosdását mindenhol ,anyukáját kupozza wc után megtisztitja stb.... Én is anya vagyok de ezeket nem engedném !Hozzá teszem anyukájának van egy párja aki szintén idős megértem nem tud mindent megcsinálni már emelni stb ,de most a néni kórházban van és ott is mindent ő csinál a fia ... ami számára természetes ... nem értem
Hogyan lehetséges ez egy családba?
További ajánlott fórumok: