Más érzett hasonlóan és, ha igen akkor, hogy múlt el? (beszélgetős fórum)

Pont ezt akartam irni, 30 folott :).

Bar, ahogy elolvastam az indito hozzaszolasat, eszembe jutott ami a mult heten tortent.

Az emlitett kozossegi oldalon a semmibol bejelolt egyik exem (nem volt nagy szerelem, megcsak ez a fajta, visszajon - nem jon, elkuldom - nem kuldom sem). A minap azon vettem magam eszre, hogy kutatok az adatlapjan es nezegetem a kepeket, kivel van rajta, ki bokogeti a kepeit... Majd jot mulattam magamon, mint egy csitri...

De valoban, nem kell, csak fura, hogy akkor miert jelolt ismerosnek, ugye... :)))

Ilyen a noi agy, valoban, most meg napokig ezen fogok gondolkozni :), bar nem fogja kitolteni a napjaimat, csak olyan furcsas erzes... mert jelolt be? na :).

(de furak amugy az emberek, egy ex-baratno is bejelolt, akivel nagyon csunyan valtak el utjaink... de feher ember nem felejt, az indian meg bosszuallo :))

Ha valaki azt mondja: "Ne aggódj! Az idő minden sebet begyógyít. ". . . Akkor vágd jól pofán, és mondd neki, hogy: "Várj, mindjárt jobb lesz!"

Ahogy múlnak az évek - 1-2-3 - bármennyi, - egyre távolabbinak fogod érezni a történteket.

És fogsz találkozni majd valakivel, akinek a személye ezeket a sebeket be fogja gyógyítani.

Persze a megfelelő következtetéseket mindenképpen levonni. Ez a gyógyulás folyamatához tartozik.

Mert a nők imádnak szenvedni, egy kicsit kéretni magukat.

De ha ez vigasztal, 30 fölött az ember lánya már nem szeret felesleges köröket futni, csak akkor küld el férfit az életéből, ha tényleg nem akarja többet látni. Szóval még pár év és jó lesz :-D

Csitt-csatt!!!!!!!

Pofozás megvolt!

Most már jobb??????

Biztosan nem nyomtalanul hagyta el az életedet az a srác! Miért szakítottatok?

Leírom röviden a sztorit és nem bánom, ha őszinték lesztek hozzám.

Fél éve volt egy szintén fél éves kapcsolatom. Én szakítottam kétszer is. Még utána jött utánam a srác, de fél éve semmi. Aztán most pár hónapja látok egy lányt akihez köze van, nyílt titok közösségi oldalról (innen onnan) olyan utálatot sé irigységet érzek a csaj iránt, hogy megbetegítem már magam. A "nagy szerelmük" 2 hétig tartott. (tudom) és a csaj folyamatosan síró-szomorkodó idézeteket,képeket tesz ki azóta a falra és magáról is új képet amiből a srác be is jelölt egyet. Nem járnak, mert a fiú nem akarta, gondolom "megvolt" neki vagy rászállt a lány.

Szóval TUDOM, hogy nem helyes, hogy így érzek. Én küldtem el, megihatom a levét, de miért nézem? Miért lesem? Hogy tudok egy idegen nőt így utálni és hogy "félhetek" attól, hogy az új képei amit feltesz elnyerik majd a srác tetszését újra és újra? Nem vagyok normális már ez egy fél éve volt és én azóta a múltban élek, pedig én küldtem el. "Pofozzatok helyre"! :(((((