"Isteni téveszme(ék)" (beszélgetős fórum)

..és Isten is így gondolja!

Tudom,mert ebben hiszek,nem abban ,hogy bűnbocsánattal hétről hétre átcseszhetik a hívők az "URAT":))))

"Nem a hittel kapcsolatban vagy toleráns, hanem a személlyel, aki hisz, és valamit igaznak, hitelesnek fogad el."

Igazad van,így van.De csak akkor ha úgy is cselekszik ,amiket kinyilatkoztat,ha csak nyomja a rizsát és nem aszerint él,álszentnek tartom.

Nekem az számít,aki cselekszik is,nem csak dumál.

Hogy van-e hite,vagy sem ,az abból derül ki,nem a szavakból.

Nem a hittel kapcsolatban vagy toleráns, hanem a személlyel, aki hisz, és valamit igaznak, hitelesnek fogad el.

Akkor megkérdezem:

-Tudsz-e repülni?

("Sok az álszent a hívők között,kiket a félelem,vagy a szabályok tartanak vissza attól,hogy beteljesítse vágyait" Myly 263.)

Repülj babám:)

Na ugye!Innentől fogva pedig bármilyen hittel kapcsolatban toleránsaknak kell lennünk,mivel ,egyik sem "bizonyított"

Én elismerem a te hitedet igaznak,de te is ismerd el ,hogy tudnék repülni ,ha akarnék,mivel szárnyaim vannak!:)))))

Hállelúja:))

Persze, hogy nem kell ahhoz látnom, hogy higgyjem, ha látnám, nem volna szükség a hitre.

Én elhiszem ,amit a biblia állít, te pedig elhiszed, hogy tudsz repülni:)

A hit az egy igéretre, kijelentésre, információra adott reakciód, válaszod, bizalmad annak valóságtartalmában.

Ó, ha tudod, akkor jó, akkor már nem kell hinned.

Repülőmókus:)

Hát nem érted?

Neked sincs szükséged bizonyítékokra ,a hitedhez.

Nem akarod hallani és látni Istent ,hogy higyj!

Miért nem hihetnék abban,hogy tudok repülni?

Mert az bizonyított ,hogy nem szabad,mert szétplaccsanok?

Nem kell nekem bizonyíték hogy tudok repülni ,mint neked sem ahoz ,hogy higyj a biblia szavaiban.

Akkor miért is nem hihetek ,mondjuk ebben?:))

Mennyivel más?

Vagy a reinkarnációban,vagy a feltámadásban,vagy ....stb stb

"Te is csak ezt teheted,semmi mást."

Nem, én kijelentem, hogy elhiszem a biblia kijelentéseit.

Elhiszed nekem? :)

"ugyanis nem hihetsz benne, max. remélheted"

Te is csak ezt teheted,semmi mást.

Senki,mivel senkinek sem hiszek.

Én tudom ,hogy tudok repülni:)))

Mán miért ne hihetnél?

Egy próbát megér, hogy erős-e a hited:)))

Nem hihetek benne?:))))

Vajon miért nem?

Miért hihetőbb a pokol és menyország?Mint ,hogy leküzdhessem a gravitációt?He?:)))

A keresztény vallás Krisztus feltámadásán alapszik.

Nem a vallásért halt meg, de a halála, és feltámadása a vallás alapja.

Én nem a büdös, oszló testű Lázárban hiszek, hanem a bibliának, amit kijelent, s így a hitem alapja annak szavahihetősége (megengedve, hogy az egész téveszme, és én hüleségben hiszek)

Nos ki jelentette ki neked, hogy te tudsz repülni, vagyis ezt kinek hitted el?

Netán próbáltad is már:)

Az összes hitrendszer bizonyosságon alapszik.

A keresztény vallás is Krisztuson alapszik aki élt és halt ezért a vallásért.

Miért olyan fura,ha hiszek olyan dolgokban ,amik állítólag nem is léteznek,vagy a természeti törvényekkel ellent mondanak?

Ha te hiszel a büdös ,oszlásnak hitt Lázárban,akkor én is hihetek abban ,hogy TUDOK repülni anélkül ,hogy belehalnék,vagy nem?:))

Aki leugrik a 10.-ről ,azért teszi ,hogy szétplaccsannyon.

Ha én azért teszem ,mert repülni szeretnék és hiszem is ,hogy tudok ,már más a felállás,nem?:)))

Hát ha télleg leugrasz a 10.ről, hamar megtapasztalod, hogy biza a gravitáció rád is vonatkozik, ha hiszed, ha nem.

Ha valaki mondta neked, hogy tudsz repülni, te meg elhitted, hát az illető hazudott, te meg lüke vótá.

Amit majd lennt tapasztalsz, épp erről fog tanúskodni:)

A tudomány max. csak felfedezi azt, ami van, s nem gyártja az igazságokat.

Mást te sem tapasztalhatsz meg.

Te kis repülőmókus:)

szabályok,törvények bablablabla.

Ha le akarok ugrani a 10.-ről ,megteszem,max nem jön be az a hitem ,hogy szárnyaim vannak ,ha akarom:)))

Nekem ne mondja senki ,hogy mi a valóság ,megtapasztalom én ,ha úgy akarom.

Sem a tudomány,se más hite.

Valcsinak:

"...A veszekedés azt jelenti, megpróbálják bebizonyítani, hogy a másik téved, a másik a hibás. Semmi értelme sem volna megpróbálni ezt, ha nem volna valamiféle megállapodás közöttünk, hogy mi a Jó és mi a Rossz; éppúgy, mint ahogy semmi értelme sem volna azt mondani, hogy egy labdarúgó szabálytalanságot követett el, ha nem volna valamilyen megállapodás a futball szabályairól.

Nos, ezt a jóra és rosszra vonatkozó törvényt vagy szabályt hívták valamikor természeti törvénynek. Ha ma beszélünk a természeti törvényrôl, akkor rendszerint olyan valamit értünk ezen, mint a nehézségi erô, az átöröklés vagy a kémia törvényei. De amikor a régi gondolkodók a jó és rossz törvényét ,,természeti törvénynek'' nevezték, akkor ezen valóban az emberi természet törvényét értették. Az volt az elképzelés, hogy éppen úgy, ahogyan minden testet a gravitáció szabályoz, az egyes szervezeteket pedig a biológiai törvények, úgy az embernek nevezett teremtménynek is megvan a maga törvénye -- mindenesetre azzal a nagy különbséggel, hogy egy test nem választhatja meg, engedelmeskedjék-e a nehézségi erô törvényének vagy sem, de az ember választhat: engedelmeskedik-e az emberi természet törvényének vagy megszegi azt.

Fogalmazhatjuk másképpen is. Minden ember, minden pillanatban alá van vetve egy egész sor különbözô törvénynek, de ezek között csak egyetlenegy van, amelyet szabadon megszeghet. Mint test a nehézségi erô uralma alatt áll, és nem szállhat azzal szembe; ha alátámasztás nélkül hagyjuk a levegôben, nincs más választása, mint hogy lezuhanjon, akár egy kô. Mint élô szervezet, különbözô biológiai törvényeknek van alávetve, s ezeknek éppúgy engedelmeskednie kell, akár egy állatnak. Azaz engedelmeskednie kell azon törvényeknek, amelyek egyformán vonatkoznak rá és más dolgokra. De az a törvény, amely jellemzô az ember természetére, s amely nem vonatkozik sem állatra, sem növényre, sem szervetlen dologra, az az egyetlen, melyet megszeghet az ember, ha neki úgy tetszik.

Ezt a törvényt azért hívták természeti törvénynek, mivel úgy vélték, hogy mindenki ismeri a természetbôl, és nem kell külön tanítani. Persze azt nem gondolták, hogy hébehóba ne találnánk olyan különös valakire, aki azt nem ismeri, csakúgy, mint ahogyan találhatunk néhány embert, aki színvak vagy nincs hallása. De az emberi fajt egésznek tekintve mégis úgy gondolták, hogy az illô magatartásról szóló emberi elképzelés nyilvánvaló mindenki számára. Úgy vélem, igazuk volt. Ha ugyanis nem volt igazuk, akkor mindaz, amit a háborúról mondtunk, merô értelmetlenség. Mi értelme volt azt mondani, hogy az ellenségnek nincs igaza, ha a Jó nem valami realitás, amit a nácik alapjában véve éppen olyan jól ismertek, mint mi, s amit a gyakorlatban tenniük kellett volna? Ha nem lett volna fogalmuk arról, hogy mit értünk mi jó alatt, akkor is ugyanúgy harcolni kellett volna ellenük, de ezért éppoly kevéssé hibáztathattuk volna ôket, mint mondjuk a hajuk színéért.

Tudom, néhányan azt mondják, hogy a természeti törvény vagy a rendes magatartás mindenki által ismert gondolata téves, mivel a különbözô civilizációknak és a különbözô koroknak egészen eltérô erkölcsi felfogása volt.

Ám ez nem igaz. Voltak ugyan eltérések az egyes korok erkölcsi felfogásában, de ez sohasem ment el odáig, hogy teljes egészében különböztek volna a nézetek. Ha valaki veszi magának a fáradságot, hogy összehasonlítsa, mondjuk, a régi egyiptomiak, babilóniaiak, indiaiak, kínaiak, görögök és rómaiak erkölcsi tanítását, az lesz a legmeglepôbb számára, mennyire hasonlítanak ezek a tanok egymásra és a mienkhez. Ennek néhány bizonyítékát összeállítottam egy másik könyv, Az ember megsemmisítése (The Abolition of Man) függelékében; most azonban csak azt kérem az olvasótól, gondoljon arra, mit is jelentene egy teljesen eltérô erkölcsi felfogás. Képzeljen el egy olyan országot, ahol azért csodálják az embereket, mert elfutnak a csatában, vagy ahol valaki azért érez büszkeséget, mert rászedte mindazokat, akik a legjóságosabban bántak vele. Éppen így elképzelhetünk egy olyan országot is, ahol kétszer kettô öt. Az emberek különböztek abban a tekintetben, hogy kikkel szemben kell önzetlennek lenniük, hogy vajon csak a saját családjukkal szemben, vagy honfitársaikkal, vagy mindenkivel szemben. Ám abban mindig egyetértettek, hogy nem magukat kell tenni az elsô helyre. Az önzést sohasem csodálta senki. Az emberek különbözô véleményen voltak abban, hogy egy vagy négy feleségük legyen. De abban mindig egyetértettek, hogy csak úgy egyszerűen nem lehet minden nô az övék, akit akarnak.

De a legfigyelemreméltóbb a következô. Valahányszor olyan valakivel találkozunk, aki nem hisz a jó és rossz valóságában, azt fogjuk tapasztalni, hogy már egy perc múlva megtagadja álláspontját. Ô megszegheti a nekünk tett ígéretét, de ha mi megpróbálunk megszegni egy ígéretet vele szemben, akkor abban a pillanatban panaszkodni fog: ,,Ez nem tisztességes!'' Egy nemzet mondhatja azt, hogy nem számítnak a szerzôdések; de egy perccel késôbb máris aláássa érvelését azt állítva, hogy ama bizonyos szerzôdés, melyet meg akar szegni, nem volt tisztességes. Ám ha a szerzôdések nem számítanak, és nincs olyasmi, mint jó és rossz -- más szóval, ha nincs természeti törvény --, akkor mi a különbség egy tisztességes és egy nem tisztességes szerzôdés között? Nem kellene-e inkább bevallaniuk és elismerniük, hogy bármit is beszélnek, valójában ugyanolyan jól ismerik a természeti törvényt, mint bárki más?

Akkor hát úgy tűnik, hinnünk kell az igazi Jó- és Rosszban. Az emberek tévedhetnek olykor velük kapcsolatban éppúgy, mint ahogyan az összeadásnál rossz eredményt kapnak; de a Jó és Rossz nem csupán ízlés és vélemény kérdése, csakúgy nem, mint a szorzótábla. Nos, ha ebben megegyeztünk, akkor rátérhetek a következô pontra, amely így hangzik: egyikünk sem tartja meg valójában a természeti törvényt. Ha vannak kivételek önök között, úgy elnézést kérek tôlük. Ôk jobban teszik, ha valami más könyvet olvasnak, mivel semmi sem vonatkozik rájuk abból, amit mondani fogok...

C.S.Lewis

Egy ember nem válthatja meg más egyéni és saját bűneit.

Annal is inkabb mivel olyasmi nem letezik hogy bun.Tudatlansag letezik.Emberi gonoszsag sem letezik.Letezik viszont az emberek gyartotta etikett,amit ra akarnak ruhazni az istenre.

Azt kapjuk az elettol,amit adunk,egymas tukrei vagyunk,tehat ha valakiben latsz valamit ami neked nem tetszik,javitsd ki magad,ne a masikat probald megvaltoztatni.

Azt elhiszem en is hogy tud minden

szal hajunkrol,de ebbol nem kovetkeztetek arra h szamon is tartja.Semmi sem tortenik a tudta nelkul,es az elozetes jovahagyasa nelkul.Minden pontosan ugy tortenik ahogy kell.Ha erdekelne az h mit csinalunk,akkor a dolgok nem igy haladnanak ahogy haladnak,de o mar mindent tokeletesen elrendezett.Barmit teszel es tehetsz ahogy jonak latod,egyenien olyat ugysem tudsz tenni amihez o ne adta volna a jovahagyasat,ezt eleg nehez felfogni az embereknek.Inkabb szeretnek egy olyan istent elkepzelni,amelyik a tetteikkel veszodik.